Mit gyűjt a múzeum?
Természetesen, mindenekelőtt fényképeket.
Majd egymilliós gyűjteményében a legelső dagerrotípiát még 1840-ben fényképezték, a legutolsó bekerült kép dátuma a tegnapi nap, de mire ezeket a sorokat olvassák, lesz még kortársabb is.
Ebből mindjárt kiderül az is, hogy a Fotómúzeum - bár elsősorban fotótörténeti szempontokat érvényesít archívumának fejlesztése során - nem felejti el, hogy a ma fényképeinek holnapra történeti értékük is lesz.

Magyar fotókat őriz, vagy egyetemes érvényű képeket?
Mindkettőt, de eltérő szempontok szerint. Magyar kollekciójában teljességre törekszik, azaz minden korból, minden irányzatból, minden fontosabb szerzőtől őriz fotókat, sőt teljes hagyatékokat. Az egyetemes fotográfiából viszont, mivel financiális lehetőségei meglehetősen korlátozottak, csak véletlenszerűen tud vásárolni, cserélni kiemelkedő alkotók fotóiból, mint Josef Sudek, Drtikol, Cartier-Bresson.

Kikre vagyunk a legbüszkébbek a gyűjteményből?
Elsősorban a Magyarországról elszármazott, de külföldön ismertséget szerzett fotósok képeire. Jelentős anyagot mondhatunk magunkénak André Kertésztől, Moholy Nagy Lászlótól, Kepes Györgytől, Robert Capától, Cornell Capától, Paul Almásytól, Brassaïtól, Munkácsi Mártontól, Ata Kandotól és másoktól. Nem kisebb becsben tartjuk a legkiválóbb Magyarországon maradt fotográfusok munkáit, így Pécsi Józsefét, Balogh Rudolfét, Escher Károlyét, Angelóét, Máté Olgáét, s még félezernyi alkotóét. A kortársak közül az összes jelentős alkotótól, így Féner Tamástól, Korniss Pétertől, Kerekes Gábortól és másoktól őrzünk fotográfiákat klimatizált raktárainkban. Az egyetemes fotográfia alkotói közül megtalálhatják nálunk a fent említettek mellett, Renger-Patzsch, Vishniac, Eva Rubinstein, Inge Morath, Lucie Moholy fotóinak némelyikét. De még nincs vége. Most fejlődő különgyűjteményünkre is büszkék lehetünk, mely a Fotóhungarikák nevet viseli, s a valaha vagy mostanában Magyarországon fényképezett külföldi fotósok magyar vonatkozású képeit sorakoztatja egymás mellé. Erich Lessing, Mario de Biasi, Ferdinando Scianna, Chim, a már említett Cartier-Bresson és még sokan juttatják el archívumunkba magyarországi látogatásuk emlékeit, hogy képet alkothassunk arról, milyennek látnak bennünket nem magyar embertársaink.

Hogy mit gyűjtünk még?
Csak címszavakban sorolom: eredeti negatívokat, fényképezőgépeket és a képek készítéséhez szükséges tárgyakat, mint objektíveket, fénymérőket, vakukat, vetítőket, laborfelszerelési tárgyakat, műtermi berendezéseket, hirdetéseket, játékokat és eszközöket a fényképezés feltalálása előtti időszakból, relikviákat, érmeket, díjakat, levéltári dokumentumokat a fotográfia egészéről. Továbbá könyveket, folyóiratokat, katalógusokat, kisnyomtatványokat, hang- videó-, CD- és egyéb hordozókon rögzített visszaemlékezéseket, interjúkat, portrékat a fényképészet köréből, könyveket, albumokat, kiadványokat, egyszóval mindent, ami a magyar és az egyetemes fotográfia történetében valamely szerephez jutott.

Mit csinál még a Fotómúzeum?
Gyűjti, restaurálja, tudományosan feldolgozza, kiállítja a fenti gyűjteményi elemeket. Ezen kívül könyveket ad ki, évente négy-öt monográfiával gyarapítva a magyar fotós szakirodalmat. Tudományos kutatókat segít, egyetemisták tanulmányainak gyakorlati terepe, felhalmozott tudásával segíti a hozzá forduló más múzeumokat, gyűjteményeket, magángyűjtőket. Maga is végez alapkutatásokat, fejleszt adatbázisokat. Évente 8-10 kiállítást rendez a múzeumban és ugyanannyit más helyszíneken, külföldön. Most dolgozik azon, hogy megduplázza önmagát, azaz teljes gyűjteményét, szolgáltatásainak mindegyikét elérhetővé tegye az interneten is.