Műemlék jellegű épület, amely eredeti formájában a 18. században épült. Valaha a Pest-Szeged postakocsijárat lóváltó állomása
volt, a vasút megépítése után vendéglő és a kecskeméti iparosok találkozóhelye "Ét- és Táncterem a Pistához" néven.
Csak az 1920-as évek második felében alakították ortodox zsinagógává, amely összesen két évtizedig, 1944-ig volt a
hitélet helyszíne. Utána vágóhíd, üzletek, raktárak, majd egyre rosszabb állapotú rom.
1989-ben Bács-Kiskun Megye felajánlotta fotómúzeum céljaira. A Bács-Kiskun megyei Önkormányzat, az Országos
Műemlékvédelmi Hivatal, a Kulturális Minisztérium és más támogatók segítségével átépítettük az épületet múzeumi célokra.
Boros Pál Ybl-díjas építész tervei szerint az eredeti épületet teljesen lebontottuk, majd eredeti állapotában visszaépítettük, a
bővítéseket, új részeket eltérő színezéssel jeleztük.
A Budapesti Fényképész Rt. 2 millió és a Magyar Fotóművészek Szövetsége 25 ezer forintos alaptőkéjével 1990
decemberében megalakult a Magyar Fotográfiai Alapítvány, egy évre rá, 1991 novemberében pedig megnyitotta kapuit az
alapítvány által fenntartott Magyar Fotográfiai Múzeum.
Az épületben – amely sürgősen bővítésre szorul – jelenleg egy nagy kiállítóterem található időszakos kiállítások céljára. Az
előtérben könyvesbolt működik és egy kis állandó kiállítás, amely a múzeum tárgyait, fényképezőgépeit mutatja be. A könyvtár és a
kutatótér a volt zsinagóga karzatán kapott helyet.
