-
Okosabb a preventív állapotmegóvást (a mi
szóhasználatunk szerint konzerváló õrzést)
választani, mint a mindig kétséges és sokkal
drágább restaurálást, azaz az eredeti állapotot
megközelítõ helyreállítást.
Ezért a továbbiakban kizárólag a konzerváló
õrzés tárgykörébe tartozó kérdésekkel kívánok foglalkozni.
-
A konzerválás olyan tevékenység, mely a mûtárgyat megvédi a károsodástól,
vagy a lehetõségek szerint késlelteti annak bekövetkezését. Magában
foglalja, hogy törekszünk a lehetõség szerinti legidõállóbb
technikákkal való képkészítésre, hogy a legoptimálisabban alakítjuk
ki a mûtárgy környezetét, valamint, hogy szisztematikus duplikálással
váltjuk ki az eredeti képeket a mindennapi használatból. A restaurálás
ezzel szemben a már károsodott képek kijavítása,
a sérülések, hibák lehetõség
szerinti eltûntetése. Miért fontos a megkülönböztetés? Mert az
elõbbi minden képpel foglalkozó, azért felelõsséggel tartozó
személy alapvetõ kötelessége, bármi is a képzettsége; míg az
utóbbi szakma, mely jelenleg hazánkban még nem bír
képzett és végzett képviselõvel,
csak jó- vagy kevésbé jó szándékú
próbálkozókkal..
-
A fotó alapvetõen instabil szerkezet. Ha nem teszünk meg mindent
optimális elõállításáért, tárolásáért, bemutatásáért, könnyen
elveszíthetjük a fotó õrizte információkat is. A károsodások
lehetnek látványosan gyorsak és észrevehetetlenül lassúak, de mindig,
mindenhol számolnunk kell velük.
-
A fotó tartóssága függ:
1. a felhasznált anyagok stabilitásától;
2. az elõállítás során végzett mûveletek gondosságától,
alaposságától;
3. az elõhívás utáni konzerváló folyamatoktól (lakkozás, installálás
stb.);
4.a tárolás és felhasználás körülményeitõl. A gyûjtõk,
archiválók már csak ez utolsó szakaszban
tehetik dolgukat.