SMP Archív: Feladat saját magunknak

A Vasárnap Reggeli Fotográfus (The Sunday Morning Photographer)
Mike Johnston néhai rovata

Feladat saját magunknak

A piac sürgető kényszerének engedelmeskedve, a legtöbb fotós túlságosan is sok figyelmet szentel az eszközök beszerzésének, és messze kevesebbet az önfejlesztésnek, a fotográfusi képességek fejlesztésének. A legtöbbünknek fogalma sincs arról, hogy hogyan készíthetnénk jobb képeket (eltekintve attól, hogy a fogyasztás ördögének engedelmeskedve újabb és természetesen jobb eszközöket vásárolunk.)

Egy igen különleges gyakorlatot fogok javasolni ebben az írásban. Egy olyan gyakorlatot, amely bizonyítottan szórakoztató és ugyanakkor kitűnő módszer arra, hogy a fotós „kitörjön” saját keretei közül. A gyakorlat rengeteg elkötelezettséget igényel, némi pénzt és sok-sok önfegyelmet, de azt már megszokhattunk, hogy a fényképezés nem olcsó és nem is mindig könnyű.

Ne feledjük el, hogy ez egy gyakorlat. Mint minden gyakorlatban, a megkötéseknek és az ismétlődéseknek oka és célja van. Ne csaljunk saját magunkkal szemben! A gyakorlat célja az lesz, hogy nyolc hétre magunkévá tegyünk egyfajta speciális munkamódszert, amellyel nyolc képet fogunk készíteni. (Ha belehúzunk egy kicsit, akkor lehet tíz is, de a minimum az hat.) Lássuk tehát a feltételeket és az egyes lépéseket.

Az első lépés egyszerű, válasszuk ki a fegyverünket. Azaz döntsük el melyik fényképezőgépünk lesz az elsődleges munkaeszközünk (feltételezve, hogy több gépünk is van.) Az egyszerűség kedvéért tételezzünk fel, hogy ez egy 35mm kisfilmes gép, de megteszi más kézből használható roll filmes gép is. Ezután válasszunk ki egy objektívet. Ez lehet a kedvenc objektívünk, az a gyújtótávolság vagy zoom-tartomány amellyel a legkényelmesebben érezzük magunkat. Ha nem tudunk dönteni, válasszunk egy fix gyújtótávolságot és inkább nagylátószöget, mint telét.

Amit kiválasztottunk azt kell a következőkben használni, nincs csere (és nincs csalás!)

Ezután keressünk a közelünkben egy labort amely legalább A3 méretben készít színes nagyításokat. Minél rövidebb határidőre vállalja annál jobb. Majd vásároljunk nyolc tekercs közepes érzékenységű (100-200ASA) színes negatívot.

Minden hétvégén (vagy hét közben) egy tekercset fényképezhetünk el. A gyakorlat fontos része, hogy hetente csak és kizárólag ezt az egy tekercset használhatjuk fel. Viszont ezt mindenképpen fel kell használnunk egy hét alatt. Ez az egy tekercs igazi értékké válik, hiszen az exponálatlan film egy fotósnak aki szeret fényképezni, igazi gazdagság.

Néhány jó tanács a fényképezéshez. Először is, menjünk gyalog. Senki sem fényképez igazán jól autóból. Minél tovább vezetünk annál kevesebbet látunk. Válasszunk ki egy területet, ami ígéretesnek látszik, vagy olyat amely nem. Járjuk be, nézzünk körül. Ne essünk kétségbe, ha semmi fotóznivalót nem látunk elsőre. A világ végtelen számú potenciális képpel van tele.

A tekercs filmünket akkor tudjuk a legjobban kihasználni, ha a lehető legtöbb időt szánjuk rá. Próbáljuk elérni, hogy a tekercs legalább pár órán keresztül kitartson. Közben ne foglalkozzunk mással, végig legyen a kezünkben a fényképezőgép. Fényképezzünk egyedül és koncentráljunk a fényképezésre.

Próbáljuk meg felszabadultan fényképezni, de minden képnek legyen valami értelme, mondanivalója. Egy témáról csak egy képek készítsünk, ne pazaroljunk el semmit. Amennyire csak tudjuk, próbáljuk elkerülni a kliséket, tartózkodjunk az egyértelmű képektől, és kerüljük az előszeretettel alkalmazott trükkjeinket (feltéve, ha vannak ilyenek és tudjuk is mik azok.) Ne készítünk olyan képet amelyet már láttunk régebben. A fényképezés közben már válogassuk a képeinket, ne nyomjuk le az exponáló gombot, ha úgy sejtjük, hogy nem is igazán akarjuk azt a képet. Ugyanakkor legyünk annyira lazák és reaktívak amennyire csak tudunk. Legyünk nyitottak és próbáljuk meg elvetni az előre elképzelt kompozíciókat. Ha bármilyen kompozíciós szabály belopakodik a fejünkbe, felejtsük el, vagy ami még jobb szegjük meg. Minél szabadabban értelmezzük azt, hogy mitől lesz jó egy kép, annál jobb. Ne feledjük, ez csak egy gyakorlat.

Ha a tekercs film elfogyott, készíttessünk egy indexképet, minél nagyobbat (pl. A4-es méretűt). Minél hamarabb annál jobb. Ha a hétvégén fényképezünk akkor az indexképnek a kezünkben kell lennie nem később mint hétfő este.

Ez után következik a lényeg. Minden héten egy képet ki kell nagyíttatnunk az adott heti tekercsről. Nem többet és nem kevesebbet. Akkor is ha a tekercsen tíz nagyszerű kép van és akkor is ha egy sincs. Választanunk kell.

A választás során töltsünk annyi időt az indexképpel amennyit csak lehet. Tanulmányozzuk, merüljünk el benne. A hét során figyelmesen nézzünk meg minden képet az indexképen, ha van nagyítónk, használjuk. Napközben gondolkozzunk el a képeken. Lassan szűkítsük le a választásunkat, és ami szintén fontos, ne fogadjunk el külső segítséget vagy véleményt a választás során. Saját magunk hozzuk meg a döntést. Minél több időt töltünk a választással annál jobb. Egy hetünk van.

Mire figyeljünk a kép kiválasztása során? Próbáljuk meg azt a képet kiválasztani amelyet a leginkább szeretnénk nagyban látni. Ne a „legjobb képet”, ne azt ami másokat le fog nyűgözni. Nem is a legszebbet, vagy azt amely technikailag a legtökéletesebb. Az a kép lesz a nyerő, amely a legtovább foglalkoztat minket, amely akkor is érdekes marad, ha sokáig nézzük. Lehet az a kocka, amely valahogy zavar minket, amivel kapcsolatban nem vagyunk biztosak az érzéseinkben vagy egyszerűen nem érezzük magunkat jól ha ránézünk. Azt keressük amelyik befészkeli magát a fejünkbe és nem tudunk szabadulni tőle. Fontos, hogy a választást magunk és magunknak hozzuk meg, ne valaki másnak és ne valaki más értékeit szem előtt tartva.

Aztán a hét elteltével, praktikusan akkor amikor a következő tekercset visszük a laborba, készíttessünk a kiválasztott felvételről (és csak arról) egy nagyítást, minél nagyobbat annál jobb. Ne A4 méretűt, legalább A3 méretű legyen, de ha a labor vállal 40x50cm-es nagyítást akkor az a legjobb. A nagyításnak a teljes kockát kell tartalmaznia. A nagy nagyítás arra kényszerít, hogy invesztáljunk a kiválasztott képbe, képletesen és a valóságban is. Ez szándékosan így van.

A gyakorlat fontos eleme, hogy az adott tekercsről CSAK a kiválasztott képről készítsünk nagyítást. A többi képről nem készíthetünk nagyítást. Soha. (Próbáljunk meg nem csalni, még akkor is, ha ez nem könnyű.)

A nagyítást helyezzük el olyan helyen ahol gyakran látjuk. A telefon mellé, hálószobában, konyhában, az asztalunkkal szemben. Nézegessük minél gyakrabban, éljünk együtt vele. Merüljünk el benne. Aztán a következő héten cseréljük ki a képet a következőre.

Ne hagyjunk ki egy hetet sem.

Amire befejezzük, lesz hat, nyolc vagy tíz képünk amelyek elmondanak nekünk valamit arról, hogy milyen fotográfusok is vagyunk. Ezenkívül a gyakorlat alatt megtapasztalhatjuk, hogy mennyire fontos (és mennyire alábecsült) dolog a fotózásban a módszeres munka.

Ez a gyakorlat nem csak kezdőknek vagy amatőröknek hasznos. Amikor pár évvel ezelőtt magam is végigcsináltam, csak hogy kimozdítsam magam az állóvízből, rá kellett döbbennem hogy jóval több örömömet leltem a gyakorlatban mint amire gondoltam és néhány olyan képet is kaptam, amelyeket máig kedvelek.

Talán a Kedves Olvasó is hasonlóképpen fog járni. Próbálja ki.