Egy fotósfeleség kálváriája

Kapcsolatunk hajnalán megpróbáltam szolid érdeklődést mutatni a fotózás témaköre iránt. Életem Párja ezt biztatásnak vette és megpróbált minden egyszerre elmondani nekem a fotózásról. 2 óra múlva sikerült megállítanom a szóáradatot, amikor véletlenül levegőt vett. Addigra már zúgott a fejem a szakkifejezésektől, összefüggésektől és a nevektől. Két haszna volt ennek a kiselőadásnak. Egyrészt mind a mai napig az itt hallottakból építkezem (= felsorolok egymás után egy csomó szakszót és reménykedem, hogy van köztük összefüggés).  Másrészt megismerkedtem azokkal a nevekkel, akikre érdemes odafigyelni: Ansel Adams, Michael Reichmann, Alain Briot, Jeff Schewe, Bill Atkinson, Daniel Bergmann és még sorolhatnám. Az ő képeik alakították és alakítják ma is az ízlésemet. Nálam az első számú kedvenc, a csúcs (természetesen Életem Párja után): John Shaw. Aki véletlenül nem ismeri, annak ajánlom figyelmébe: http://johnshawphoto.com/

Ma sok millió másik emberrel együtt én is a televízió előtt ültem és néztem az évtized esküvőjét. Miután a húgommal kiveséztük a menyasszony ruháját és cipőjét, megláttam egy férfit hátul a tömegben, ahogy az erkélyjelenetet próbálta fotózni. Önkéntelenül bukott ki belőlem:“Hapsikám, kevés lesz oda a 70-200!” Khm, kéretik értékelni, hogy nem csak magát az optikát ismertem fel, de még azt is tisztán láttam, hogy rövid lesz az a lencse oda!