10 hülye tanács kezdő portréfotósokank

Dr. Akula írásában évezetes stílusban vezet be minket a portréfotózás világába. Minden tanácsa mögött megfontolandó jótanács lapul és nem utolsó sorban a rekeszizmainkat is megdolgozza.

1. Készülj fel!
Bárkivel előfordulhat, hogy akkor szottyan kedve portréfotózásra, amikor a sminkese és fodrásza szabin van, a műterme kulcsát elkunyizta a haverja "exponálási gyakorlatok" céljára, és még a 20 megapixeles hátfala is szervízbe került. Ilyenkor se essünk kétségbe, hiszen bizonyára akad valahol a házban valamilyen egyszerűbb technika, azzal is jó eredmény érhető el. Adjunk azonban esélyt a modellnek ilyenkor is a felkészülésére, vagy pedig akkor álljunk elő a fotózás ötletével, amikor tudjuk, hogy fotóérett: éppen hajat mosott, vagy a fodrásztól jött. A bulira menő hölgyek külsőre általában jól fotózhatóak lennének, kár, hogy ilyenkor nagy késésben és még nagyobb hisztériában is leledzenek Megpróbálhatjuk egy órával előbbre hazudnunk az indulás idejét, akkor talán előállhatunk a "No nézd csak szívecském maradt még tíz felesleges percünk, hadd fotózzalak le" című egyrészes bohózattal. Néha még az is előfordulhat, hogy a modell kifejezetten a fotózás kedvéért vágja puccba magát, de ez csupán a kapcsolatok elején jellemző. Persze a napszak sem mellékes, előfordulhat, hogy mire kedvesünk elkészül, már lemegy a nap és ugyebár a vakut talán mégse alkalmazzuk portréfotózáshoz, mert több régi fórumos rosszul lesz tőle.

2. Igyekezz minél jobb kapcsolatba kerülni a modellel !
Fontos, hogy a modell együttműködjön és ez nem ugyanaz mint a párkapcsolat! ÿltalában senki sem szereti, ha fotózzák, mert félnek attól, hogy valami nagyon előnytelen igazolványkép sül majd ki a dologból. Meg kell győznünk a modellt, hogy addig fotózzuk, míg jó kép nem sikeredik, közben lelkesedjünk, dicsérjük stb. stb.

3. S mink is retusáljunk!
Bár és speciel jobban szeretem a nyers és kíméletlenül éles arcképeket, ezzel a perverziómmal annyira kisebbségben vagyok, hogy nem merem senkinek sem ajánlani. A modellnek, meg aztán jobb, ha nyers képet nem is mutatunk, ha a jövőben is akarjuk még fotózni. Bizony a gyermekkor elmúltával már minden portréfotóra ráférhet a retus. Könnyebb a modellt retusálni, mint a kész képet! Ezt hívják sminknek. Ez a fotózáshoz legyen alaposabb, vastagabb, de nem feltétlen rikítóbb. Legalább egy "esti smink". Ettől még persze nem szabadulunk meg teljesen a digitális retustól, de feltétlenül megkönnyíti a későbbi munkánkat.

4. Ha túl kemény, használj vazelint!
Ne gondoljunk semmi rosszra, a jelszó még az analóg korszakból származik, amikor a túl kemény, kontrasztos kép ellen a szegény ember úgy készített lágyító szűrőt, hogy UV-szűrője szélét körbe vazelinnal kente be. Ma már nyugodtan hagyatkozhatunk a digitális technikára, de számítsunk rá, hogy a portrén lágyítanunk kell majd, mégpedig szelektíven az arcot, úgy, hogy a szemeket és a haj kimaradjon a műveletből.

5. Hát tér, az kell - de lehetőleg ne kezdjünk háttal mondatot
A háttér nagyon fontos elem minden képnek, de a portrénak feltétlenül. Akkor a legjobb, ha semmilyen, nem feltűnő nem vonja el a figyelmet. A nagyméretű színes kartonok, papírok elég könnyen beszerezhetők, fehér vagy színes lepedők se rosszak, csupán egy a fontos, egyik esetben se legyen a fotón is látható gyűrődés rajtuk. Bár a homogén részlet nélkül háttér nem elég egyéni, még mindig jobb, mint egy szobarészlet, vagy egy utólagos elnagyolt háttér-retus. Fontos, hogy se a haj, se a ruha ne olvadjon bele a háttérbe! Tehát fekete hajhoz nem megy a fekete háttér!

6. Fénnyel képezzük az alkotást.
A háttér is fontos, de legfontosabb a fény. Portréhoz lehetőleg kerüljük a direkt napsütést, vagy pontszerű fényforrást, mert nagyon éles lesz a kép, csúnya orr-árnyékot jelenik meg a felső ajkon, és legalább az egyik szem részlettelenül sötét árnyékba kerül. Én legjobban a déli napsütés árnyékát, vagy az enyhén borús időt szeretem. Ilyenkor nincsenek árnyékok és a színek is szebbek.

7. Ha fal derít, az felderít!
Ha mégis túl erősek az árnyékok, szükség lehet derítésre. Ha nincs asszisztens, aki valami világos lapot tartana a modell arca felé, a fehér fal mellé állítva is észrevehető derítő hatást kaphatunk. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a ruha is derít, mégpedig a színének megfelelő színárnyalatot adva az arcnak! A nők ezt nagyon tudják. Amikor azt mondják: most még nem veszem fel a kék ruhámat, mert sápaszt, csak, majd ha jobban lebarnultam, akkor erről beszélnek!

8. Jobb, ha Inez benéz, mintha Kenéz kinéz!
Örök vita tárgy, hogy középen vagy oldalt "aranymetszésben" legyen a téma. Én egyiket sem tartom hibának vagy erénynek, kell, hogy annyi szabadsága legyen a fotósnak, hogy maga döntse el, melyik tetszik neki. Ajánlás általában, hogy a pillantásnak legyen tere, tehát arra hagyjunk több helyet, amerre a modell néz, így "benéz" a képbe, vagy "átnéz" a képen, ahelyett, hogy "kinézne" belőle. Persze ezt a pontot sem kell túllihegni.

9. Kerüljük a mellbevágó megoldásokat
Itt most abszolút magánvéleményt mondok el. Nekem az tetszik, ha vagy a mell fölött ér véget a kép, vagy a mell alatt. Amikor valahol a mellvonal közepén vágják el a képet az kifejezetten "idegesít" - még akkor is, ha modell bombabiztos melltartót, vagy mindent elrejtő vastag sípulóvert visel.
A vágás különben is kényes kérdés. ÿltalában nem szokás hajba, fülbe és orbavágni (:)), de különleges megoldások eredményezhetnek különlegesen jó képeket is - a különlegesen rosszak mellett.

10. Hogyan lehet a modell és a fotós is elégedett?
A fotósnak és a modellnek nem mindig azonosak a szempontjai. A modell általában egy rá maximálisan hasonlító, de a valóságnál szebb képet vár. A fotós megelégszik egy jó fotóval, még olyan áron is, ha a modell éppen meglepő, mulatságos, vagy horribile dictu csúnya arcát mutatja.
Aki mindenképpen fel akarja oldani ezt az ellentmondást, az próbálkozzon inkább önarcképpel!

Végezetül arra bíztatnék mindenkit, kellő indok esetén bátran hagyja figyelmen kívül bármelyik fenti tanácsot, (bár lehet, hogy egyszerre mindet túlzás) hiszen a portré lényege az atmoszféra, az arckifejezés, a pillanat megragadása, amit nem lehet receptre előírni. portre.php portre