Lejárt szavatosságú filmek felhasználása

Minden filmnyersanyagon megtalálhatjuk azt a dátumot, ameddig a gyártó szavatolja a terméke minőségét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lejárat után el kellene dobnunk az exponálatlan tekercseket.

Az elmúlt három évben többször is kísérleteztem lejárt filmekkel, sok olyan típust kipróbáltam, amelyek ma már nem is kaphatóak, esetleg a gyár is megszűnt azóta. (pl. ORWO) Az idő múlásával csökken a film érzékenysége, ezért nem használhatjuk azokat a hívási időket, amelyeket a friss filmeknél megszoktunk.

Sajnos a lejárt filmekhez konkrét időket nem tudok megadni, ennek az egyik oka az, hogy hiába ugyanolyan típusú két film, ha nem egyidőben készültek, ill. nem azonos körülmények között tárolták őket, akkor jelentős eltéréseket mutathatnak tulajdonságaikban.

Emiatt minden filmre egyedileg ki kell kísérletezni a megfelelő hívási időket. Erre persze csak akkor van módunk, ha több tekercs is rendelkezésünkre áll. Ilyenkor az egyik tekercset elfényképezzük többféle érzékenység beállítással, majd próbahívást végzünk. Ezzel megtudhatjuk a lejárt film tényleges érzékenységét, vagy azt, hogy nem megfelelően választottuk meg a hívási időt. Amint látható, az első hívás sikeressége szerencse kérdése is. Ezért ilyen filmre fontos témát, megismételhetetlen eseményt ne fotózzunk!

Lássunk erre egy konkrét példát: ORWO NP-55-s fekete-fehér filmmel kísérleteztem legelőször. Ez gyárilag 125 ASA értékű, tehát a 100-as, és a 200-as érzékenység között van. Mivel az NDK, ahol ezt a filmet gyártották, több, mint 15 éve megszűnt, ezért nyilvánvaló, hogy nem használhatjuk a gyár által megadott érzékenységet, ill. hívási időket.

Ezen az oldalon (link) számtalan régi film hívási idejét megtaláljuk, ezek azonban az újkori állapotra vonatkoznak, nem a lejárt filmre. Az előbb említett ORWO filmet 50-es érzékenységűnek exponáltam, és ezek után kísérleteztem ki a megfelelő hívási időt. Nem szükséges egy teljes tekercset előhívni, elég 5-10 kockát, abból már meg lehet állapítani, hogy megfelelően lett-e megválasztva a hívási idő.

Lássuk, mit érdemes tudni az egyes lejárt nyersanyag típusokról:

Fekete-fehér negatívok

Ennél van a legnagyobb esélyünk arra, hogy az eredetihez hasonló minőséget kapjunk. Mivel házi körülmények között is kidolgozható, és elég nagy a tűrése, ezért kísérletezésre ez a legalkalmasabb. Lejárt fekete-fehér filmekkel remek hatásokat lehet elérni, az elkészült képeknek igazi régies hatásuk lesz. Portréhoz, szocióhoz nagyon jó!

Színes negatívok (C41-es eljárással hívhatók)

Ezt a típust házilag nagyon nehéz előhívni, mert 0,1 C fokra pontosan kell tartani a hőmérsékletet, ami házilag nem kivitelezhető. Emiatt csak a laboratóriumi hívás jöhet szóba, ott viszont nem áll módunkban befolyásolni a hívás idejét. Mivel ennél a típusnál több fényérzékeny réteg található, általánosságban elmondható, hogy ezek nem egyforma mértékben öregszenek, így a színegyensúly szinte biztosan el fog tolódni valamelyik szín irányába. (Kékes/zöldes, vagy más árnyalatú lesz a kép.) Ez azonban nem akkora tragédia, mert a laborgépek képesek némi színkorrekcióra, de előfordulhat az is, hogy a művészi hatás érdekében még jól is jönnek a fura szinek. Az idő múlásával természetesen ezek a nyersanyagok is veszítenek érzékenységéből, általában 1-2 EV értéket, így pl. egy régen lejárt 400-as filmet érdemes 100-asnak ellőni.

Fordítós filmek (diafilm)

Ezek esetében van a legnehezebb dolgunk, ugyanis sokáig a diafilm-hívás nem volt szabványosítva, és minden filmet a saját gyártója által kifejlesztett vegyszerben, ill. eljárással kellett előhívni. Ha ilyen filmre bukkanunk, annak szinte 0 az esélye, hogy ki tudjuk dolgozni. Később szabványosították az E-4 eljárást, azonban ha erre utaló feliratot találunk a filmen, akkor se örüljünk nagyon, ezt a kidolgozási módszert ugyanis évekkel ezelőtt megszüntették. Napjainkban egyedül az E-6-os eljárás az, amellyel még végeznek diahívást, ez azonban nem annyira régi módszer, ezért nagyon "ős filmekre" ne számítson senki ebből a típusból. Érdemes figyelembe venni, hogy az adott diafilm műfényhez, vagy napfényhez készült, ugyanis ha nem megfelelő típust használunk, az színtorzulást okoz. Más kérdés, hogy 10-20 éves filmeknél van-e értelme ezzel foglalkozni

Sok sikert, és jó képeket kívánok minden kísérletezőnek!

A cikk eredetije Szegecs honlapján a http://szegecs.de oldalon jelent meg.