Az amatőr fotós (és már ennek a kategóriának a definíciójával is gondban vagyok egy kicsit) Szóval a nem a fotózásból élő, hanem a fotózásért l`art pour l`art fotózó egyén számára viszonylag kevés lehetőség áll rendelkezésére, hogy megmérettesse magát. A „pontozós-fikázós" weboldalak „közösségeit" most inkább hagyjuk. Ott leginkább az anyázásba fulladó vak-vezet-világtalant a divat.

Maradnak a pályázatok, mint a fotós megmérettetését biztosító események. Persze ez akkor lenne igaz, ha lennének még valódi fotós pályázatok, ahol amatőrök is indulhatnak. Azonban ez sajnos nem így van. A nyílt pályázatok túlnyomó többsége nem több egy-egy cég képgyűjtő akciójánál. Hiszen olcsóbb kifizetni pár díjat és cserébe megkapni a pályázók tematika szerint rendezett képeinek korlátlan felhasználási jogát, minthogy valamilyen stock vagy microstock oldalról megvásárolni a képek felhasználási jogait. Ha egy pályázat kiírásában az szerepel, hogy a beküldött képeket szabadon felhasználhatja a kiíró akkor biztosak lehetünk benne, hogy „gyűjtögetős" pályázattal van dolgunk. Ha pedig sikerül olyan kiírást találnunk, amely korrekt és a zsűrit is megnevezik, mi több a zsűri olyan fotográfusokból áll, akik már letettek valamit az asztalra, akkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel hogy a fotók értékelése egy teljesen szubjektív dolog. Ha feltételezzük azt, hogy egy pályázat döntőjébe került képek mindegyike technikailag kifogástalan akkor a képek közti sorrendet csak és kizárólag a zsűri pillanatnyi hangulata határozza meg. Erre pedig a pályázónak nincs befolyásolási lehetősége, azaz lutri.

Szép példája ennek a legutóbbi Év természetfotósa pályázat. Ha végignézzük a zsűri által falra juttatott képeket igazából mindegyik tökéletes a maga módján. Az hogy melyik kapott első, második vagy harmadik helyezést az csak a zsűri szubjektív döntése (és szeretném hinni, hogy valóban csak esztétikai szempontos alapján hozott döntésekről van szó). Végigállva az eredményhirdetést azonban ott motoszkál bennem a kisördög. Egy országos jelentőségű pályázat esetén kiemelten fontosnak tartanám, hogy a szervezők mindent elkövessenek a részlehajlás akár leghalványabb gyanújának elkerülése végett. Ebbe szerintem belefoglaltatik az is hogy ne történhessen olyan gikszer, hogy az egyik szponzor különdíjának átadóját a díj átadása után visszahívják hogy átvegyen egy neki kiosztott díjat is. Biztos, hogy nem volt szándékos, csak hát ennek így rossz az optikája.  A másik dolog, ami nem hagy nyugodni pedig a nevezésekkel kapcsolatos.

Minden tiszteletem Máté Bencéé, igazán elképesztő amit madárfotósként  letett az asztalra. Azonban bevallom már egy kicsit unalmas, hogy minden évben nyer. (Amikor nem akkor éppen a zsűriben ül.) Ha feltételezzük hogy,  a pályázat a fotósok megmérettetését szolgáltja akkor számomra az lenne természetes, hogy ha valaki megnyer egy pályázati kategóriát akkor utána már nem indul abban a kategóriában. Pipa, megvolt ezt is meg tudom csinálni és kész.  Egyszerűen nem tartom fair dolognak, hogy Bence minden évben indul a madarak és viselkedésük kategóriában és minden évben meg is nyeri. Unalmas lehet a beadás előtt kiválogatni a több száz kiváló madaras fotó közül, hogy nos akkor idén mivel is fogunk nyerni.

Ennyi erővel Arthur Morris http://www.birdsasart.com/about.html minden évben indulhatna a BBC természetfotós pályázaton és gondolom meg is nyerné.

Mielőtt az a vád érne, hogy biztos csak irigykedem Bencére, azért megjegyezném, hogy nekem is falon van két képem is az idei pályázaton és az is biztos, hogy azokban a kategóriákban ahol ezt sikerült elérni, nem fogok többet indulni, hiszen elértem amit akartam, bebizonyítottam magamnak hogy a képeim vannak olyan jók mint más fotósoké. A helyezés pedig úgy is csak egy szubjektív döntés, amit nem lehet befolyásolni.