Hogyan készült: Gyulladás

Többen kérdezték, hogy vajon hogyan készült a hónap képeként látható „gyulladás" című kép, és mivel nem vagyok önzően titoktartó típus, el is mondom.

Először is szükségünk lesz egy makró objektívre (vagy pár nagyon nagy gyufára). Ha ez megvan akkor kezdhetjük törni a fejünket a gyufák rögzítésén. Mikor először fényképeztem ezt a témát, akkor egy kis asztali műszerész satut használtam, most legutóbb pedig az asztali satu univerzális fotós változatát a Manfrottó 035 supersatut. A satuhoz tartozékaként kapott spigottal két satut egymáshoz 90 fokkal elforgatva össze lehet kapcsolni, az egyik oldali satu egy lámpaállvány csövére van rászorítva, míg a másik satuba a gyufák kerülnek. Rengeteg más módon is meg lehet fogatni a gyufákat, csak arra kell vigyázni, hogy a rögzítés stabil legyen, és nem mozduljon el a meggyújtáskor.

Gyufák a satuban, szoros a helyzet...

A következő (és legtöbbeket foglalkoztató) kérdés, hogy vajon hogy a búbánatba gyújtjuk meg a gyufákat. Nos nem mással, mint egy erre tervezett speciális eszközzel: A gyufásdoboz oldalával. Azért kell a stabil rögzítés, mert semmi mást nem kell csinálnunk, mint a gyufa objektív felől nézve hátsó oldalán egy gyors mozdulattal végighúzzuk a gyufásdoboz oldalát. Közben a másik kezünk a távkioldón és az elhúzás után exponálhatunk is. Az időzítés igazából nem különösebben fontos, mivel a gyufa gyulladása kb. 1 másodperc alatt megy végbe. Egy közepes DSLR géppel erről 3-4 képet is készíthetünk. A gyufásdoboz elhúzásának a begyújtáson kívül még egy fontos szerepe van, a levegő felkeverése, és ez által a füst formálása. 

 
Inferno

Ejtenünk kell még pár szót a világításról is. Legegyszerűbb, ha vakut használunk, méghozzá manuális beállításokkal. Minél alacsonyabbra vesszük a vaku villanásának teljesítményét, annál többször tud villanni egy töltéssel (illetve az újratöltés annál kevesebb időt vesz igénybe). Ha van a vakunkhoz külső tápforrás, akkor azt mindenképpen használjuk, mivel ezek jelentősen lerövidítik a feltöltési időt. Ha pedig esetleg még valahol kallódik néhány működő NiCd akkumulátorunk, akkor érdemes azokat használnunk, mert igaz hogy rövidebb ideig bírják szuflával, de nagyobb árammal lehet őket kisütni. (Azaz a vaku gyorsabban tölt). A világítás elhelyezése ízlés dolga. A füstöt fekete háttér előtt hátulról lehet a legjobban megvilágítani, ilyenkor azonban arra vigyázzunk, hogy ne világítson bele a vaku az objektívbe. Ha a füstre koncentrálunk, akkor egy hátulról átvilágított fehér műanyag lap előtt kitűnő sziluetteket készíthetünk. (De ha nincs fehér műanyag hátterünk, akkor pótolhatjuk a photoshop negatívba átfordítás funkciójával is.)

Két vakus felállás, némi szines fóliával megkeverve

Ha az eszközök megvannak, akkor már csak annyi van hátra, hogy beszerezzünk egy csomó gyufát. A szupermarketek polcain meglepően sokfélét lehet találni. Érdemes kísérleteznünk, mivel ahány féle gyufa, annyi különböző gyulladási folyamat, égés és füst.

Kiszabadult szellem

A legfontosabb titkot a végére hagytam, tapasztalataim alapján nem igaz az amivel engem is (és gondolom sokunkat) fenyegettek annak idején. Azaz aki tüzeskedik az NEM fog éjszaka bepisilni

Jó gyufázást mindenkinek!