Zsebkereső

A jó képkivágás meghatározása nem egyszerű dolog. A mai fotósok összehasonlíthatatlanul könnyebb helyzetben vannak a könnyű SLR gépeikkel, mint a régi nagyformátumú gépeket használó fotográfusok. Csak belekukkantanak a keresőbe és már is látják (többé-kevésbé pontosan), hogy mi is fog a képre kerülni. Persze azért itt is adónak gondok. Például, ha valamilyen módon eltérünk a használt média (film, digit) alapértelmezett képformátumától. Mondjuk, panoráma képet szeretnénk csinálni, vagy ragaszkodunk az 1:1 oldalarányú képekhez.  Ilyenkor a tapasztalatunkra és képzeletünkre vagyunk hagyatkozva a képkivágást illetően.  A gond az, hogy még hosszú évek tapasztalatával is nehéz időnként eldönteni, vajon az elképzelt képkivágás működni fog-e. Emellett van még egy tényező, a lustaság. Egy hosszabb természetjárás alkalmával a felszerelés helye a hátizsákban van, ha valami arra érdemeset látunk, akkor megállunk, lepakolunk, elővesszük a gépet és megnézzük a keresőt. A legtöbbször persze az derül ki, hogy az adott beállítás nem is annyira jó, mint elsőre gondoltunk. Ilyenkor összepakolunk és megyünk tovább. Aztán győz a lustaság és már elő sem pakolunk, azzal hogy ez biztosan nem lesz jó. Így maradunk le a jó lehetőségekről.  

Ezekre a problémákra persze több megoldás is létezik. Először is nem szabad lustának lenni. Persze ezt mondani könnyű, de nehéz megfogadni nedves időben, cuppogós sárban bandukolva.

Az igazi technós megoldást a mozi ipar szolgáltatja. A mozifilmek készítésekor használt kamerákat senki nem kapja csak úgy a vállára, hogy megnézze, jó lesz-e a képkivágás. Erre a célra használják a rendezői keresőket.  A rendezői kereső nem más, mint egy kis optika, változtatható gyújtótávolsággal és beállítható kereső maszkokkal a különböző formátumokhoz.  Kicsi és könnyű, állandóan ott lóghat a nyakunkban és belekukkantva eldönthetjük, hogy vajon érdemes-e a felszerelést kipakolni.

A rendezői keresővel egyetlen probléma van, mégpedig az ára.  A legolcsóbb, használható modell ára is kb 30,000 Ft (+vám és áfa), a felső határ pedig a csillagos ég.

Szerencsére a rendezői keresőnél létezik egyszerűbb módszer is, nem annyira univerzális, viszont összehasonlíthatatlanul olcsóbb. Nincs más dolgunk, mint fogni egy könnyen kezelhető méretű fekete kartonlapot, mondjuk A5 méretben, és a közepére vágni egy olyan oldalarányú nyílást, mint amilyen oldalarányt a képeinken használunk. Ezen a kartonlapon keresztül szemlélve a világot, tetszőleges képkivágást megnézhetünk. Az objektív gyújtótávolságát pedig a kartonlap szemünktől való távolságával szimulálhatjuk.

A felhasznált karton bármilyen vastagságú lehet, csak azt tartsuk szem előtt, hogy könnyen tudjuk kezelni. A túl vékony kartonnak nincs tartása, össze-vissza hajlik. Én saját magamnak, 800g/m2, fekete kartonból készítettem el a keresőimet, a használt oldalarányoknak megfelelő (1:1, 3:1, 3:4) kivágásokkal. A legjobb ebben a kis eszközben, hogy ha tönkremegy (elázik, elszakad) akkor bármikor vághatunk magunknak másikat.