Phase One P65+ - 60 megapixel

Szép színes sajtóanyag landolt ma a postafiókomban, amelyben arról írnak, hogy a Phase One bejelentette a P65+ elnevezésű, szerény 60 megapixel felbontású, full frame, középformátumú hátfalát. Persze megtehetném, hogy simán bemásolom ide a sajtóanyagot, és készen is lennénk. Ennek azonban semmi értelme nem lenne. Aki a sajtóanyagot szeretné olvasgatni az fáradjon el a népszerű digitkompakt tesztelő oldalak valamelyikére. Én inkább egy kicsit elgondolkodtam, hogy vajon mire is jó egy ilyen hátfal, ki fogja megvenni, és egyáltalán miért van ennek a bejelentésnek hírértéke?

Kezdjük talán ott, hogy a középformátumú digitális hátfalak piaca a DSLR gépek piacához hasonlítva elenyészően csekély, és még elenyészőbb a digitszappantartók hatalmas piacához mérten. A világon megközelítőleg hatezer darab KF digitális hátfalat adnak el évente. A Canon naponta gyárt ennyi DSLR-t. Valamilyen okból, mégis, ha egy gyártó új digit hátfalat jelent be akkor az címoldalas hír.

Az tény, hogy a KF digit hátfalak ma a digitális fényképezés csúcsát jelentik (a nagyformátumú scanner hátfalaktól most tekintsünk el) és ki ne lenne kíváncsi a technológia csúcsára. A Sportautó Magazint sem azért veszik meg az emberek, hogy az új Suzuki Swift képességeit taglaló írásokat olvassanak, sokkal inkább kíváncsiak a következő Ferrari modell tulajdonságaira. Az emberek már csak ilyenek. Az EOS1000D bejelentésére oda sem figyelünk, de egy 60 megapixeles hátfal, az igen attól libabőrösek leszünk. A P65+ a mai technika csúcsa, nem vitás. (Abba bele sem merek gondolni, hogy ha a boltban kapható technika már itt tart, akkor vajon hol tarthat a katonai felhasználásra szánt digitális képalkotó technika?)

Full frame kéne mi?

A digitális KF hátfalak világában sem ismeretlen fogalom a crop faktor. Eddig a de facto ipari szabvány  érzékelő méret  36x48mm volt.  Aztán a 2006-os Photokina kiállításon a Hasselblad bejelentette a H3D kamerát amelyről azt állította, hogy full frame. Persze hamar kiderült a turpisság. A szenzor méret maradt, csak a keresőt készítették kisebbre. (A marketingesek meg röhögtek a markukba.) Ezzel szemben a P65+ 40.4x 53.9mm méretével valóban full frame, bár ha nagyon szőrözni akarunk akkor még egy kicsi hiányzik a teljes 645 mérethez, mivel a Mamiya 645 képkapujának mérete 41.5x56mm. Mindenesetre a különbség olyan kicsi, hogy el lehet hagyni a keresőből a kitakarásokat. Már is megspóroltunk egy kis kivágott fekete kartonlapot. Az már nagyobb fegyvertény, hogy a 35mm gyújtótávolságú objektív immáron nem 40mm-nek felel meg. Ez a probléma persze korántsem volt akkora mint az APS-C formátum esetében azokkal a jó kis szaftos 1.5, 1.6 szorzókkal.

Szóval a méret megvan, de szükség van-e 60 megapixelre ? Az elmúlt években a legnagyobb elérhető KF szenzor felbontása 39 megapixel volt, és nem sokan panaszkodtak hogy kevés lenne.  Aztán a Hasselblad pár hete bejelentette, az 50 megapixeles H3DII-50 gépét, amire a PhaseOne nagy hirtelen előrukkolt a P65+ -al. Valószínűleg ha nincs a Hasselblad bejelentés akkor a Phase One megvárja az őszi Photokinát a bejelentéssel. Lehet, hogy egy új megapixel háború veszi kezdetét? Nem lehet tudni, hogy mi lapul még a fejlesztő laboratóriumok mélyén, mely katonai technikákat fogják publikussá minősíteni.

A kérdés, hogy ki fogja megvenni ezeket a csodákat.  Biztos lesznek jól megfizetett profi fotográfusok aki majd a nevüket adják a gépekhez és szorgosan fogják bizonygatni, hogy mennyire jobb a nagyobb felbontás. Aztán lesz pár mély zsebbel rendelkező művésze (persze nem Magyarországon) aki nem élhetnek anélkül, hogy 2mx3m-es ultra nagyfelbontású képeket készíthetnének, és a nagy fotóstúdiók is meg fogják vásárolni.  Az ügyfelek pedig majd biztosan örülnek a 360 Mbyte méretű képeknek (11db kép egy DVD-n), amelyeket gyorsan átméreteznek kisebb, kezelhetőbb méretre.

Ez egy speciális eszköz, speciális felhasználásra, speciális felhasználóknak. Hétköznapi halandó fotós táskájába nem fog bekerülni. Álmodozni persze lehet róla, és kell is. Az álmodozások közben azért ne felejtsünk el fényképezni, azzal amink van, és ne feledkezzünk meg róla, hogy a jó képet nem a fényképezőgép csinálja.

A cikkhez felhasználtam a Luminous-Landscape oldalon megjelent preview információit, amelyeket a saját véleményemmel egészítettem ki.