SMP Archív : A fejlődés útja - A meghatározó egy mondat

Teljesen elégedett vagy a képeiddel? Úgy gondolod, vagy már annyira jó, amennyire jó csak lehetsz? Akkor az igen szerencsés kevesek közé tartozol (vagy csak áltatod magad) és itt abba is hagyhatod az olvasást, ez a cikk nem neked szól.

Ha azonban a nagy többséghez tartozol, akkor jó eséllyel olyasvalaki vagy, aki már évek óta fényképez, széleskörű tudása és komoly felszerelése is van, de még mindig keresi a fejlődési lehetőségeket, az utat a jobbá váláshoz.  

A barátaim szerint állandóan kioktatom az embereket. Ezért úgy gondolom, pár dolgot le kell szögeznem előre. Minden héten több tízezer olvasója van ennek a cikksorozatnak, és tudom, hogy vannak köztük olyan fotósok, akik jobbak, tapasztaltabbak, híresebbek és/vagy aktívabbak mint én. Tudom, mert jó néhányukat ismerem. Szóval a lényeg: ez a cikk nekik sem szól.

A második kijelentés: személyes álláspontom a fotózásról, mint hobby, tevékenység, szenvedély vagy művészet, melyet húsz év, fotósokkal végzett közös munka és sok, talán túlságosan is sok elmélkedés alakított ki, a következő. Bárki megtehet bármit, amihez csak kedve van. Mindannyiunknak megvannak a maga kis bogarai és gyarlóságai. Szeretsz bohóckodni az előhívógéppel? Hajrá! Késztetést érzel arra, hogy segíts a színes virágokat ábrázoló fényképek terén tapasztalható világméretű ínségen? Nyomás, csináld! Szeretnél mindenféle adatbázisokat készíteni a mélységélesség táblázatokból, vagy a 70-es években gyártott használt objektívek eladási adataiból? Nagyszerű! Úgy érzed, magadat női divatfotósnak kiadva tudnád legegyszerűbben rábírni a nőket, hogy dobják le a ruhájukat neked? Nekem nyolc. Úgy gondolod, életed nem lehet teljes addig, amíg annyi pénzt nem feccölsz a felszerelésedbe, amennyit egy normális ember élete során magánnyugdíj számláján összegyűjt? A te pénzed. Csak lógsz a neten, és végtelen mennyiségben, rosszindulatú, metsző kommentekkel feketítesz be mindenkit, akiről úgy gondolod, nálad gyengébb gépe van? Tedd azt!

Bár felfedezhető enyhe gúny a fentiek olvasásakor, de senki ne higgye, hogy nem beszélek komolyan. Az elképzelhetetlenül nagyszámú tevékenységek közül, amivel az emberek fényképezés címén elfoglalják magukat alapvetően (és őszintén) egyik sincs ellenemre. Ha nem büntetendő, akkor senkinek nincs köze hozzá, csak neked.

Azonban az alábbi gondolat megint csak nem a fentiekben jellemzett embereknek szól. Hanem azoknak, akik szeretnék megtanulni, hogyan készítsenek jobb képeket. Az ebbe a kategóriába tartozó emberek talán kisebbségben vannak, de hát előbb-utóbb mindenek kedvére kell hogy tegyek, nem?

A meghatározó egy mondat

A fotózáshoz való viszonyom azon alapul, hogy alapvető szimpátiával viselek más fotósokkal szemben.

Nem vagyok kurátor, sem kritikus, sem tudós, sem technikus, sem bíráló, bár amikor ilyesmiket teszek, akkor elég jól szoktam csinálni. Inkább olyan emberekkel azonosítom magam, akik szeretnének valamit elérni a képekkel. Ez általában (de nem mindig) valami fajta önkifejezést jelent. Értékelem az igyekezetüket. Élvezem megoldani a problémákat, melyekkel a kreativitás szembesíti a fotográfusokat.  

Az egyik abszolút kedvenc képem mostanában, "Apáca Velencében", fotózta Donna Ferrato, aki igazán tudja magáról mit is akar. Donna csodálatos munkáit itt lehet megtekinteni

Néhány héttel ezelőtt egy fiatal fotós írt egy e-mailt a profivá válásról szóló cikkemre reagálva. A levél így kezdődött: „Tisztelt Mr. Johnston: Szenvedélyem a sport és célom, hogy egy nagy sportmagazin hivatásos fotósa lehessek." Ezután leírta a helyzetét, céljait, véleményét arról, amit a cikkemben olvasott, és így tovább.

Azt válaszoltam neki, hogy azzal, amit a levelének legelső mondatában elmondott, egyértelműen beelőzi a világ fotósainak kilencven százalékát.

"Szenvedélyem a ____________ és célom, hogy _____________."

Ha ki tudod egészíteni ezt a mondatot valamivel, aminek számodra tényleg van értelme, akkor, ahogy mondják, a csatát félig már megnyerted. Azok az emberek, akik egy ilyen határozott és egyértelmű kijelentést meg tudnak tenni, megtették azt a nagy ugrást amely a fotós társadalom nagy részénél magasabb szintre viszi őket.

A mondatot bárhogy kiegészítheted, íme néhány példa:

• "Szenvedélyem a Formula 1, és célom, hogy minden ismert versenyzőről képet készítsek."
• "Szenvedélyem a családom, és célom, hogy életünket megörökítsem, hogy gyerekeim majd átadhassák az ő unokáiknak. Szeretem fényképezni a gyerekeinket, ezzel örömet szerzek a feleségemnek."
• "Szenvedélyem a fényképalbumok készítése és célom, hogy telente legalább egy albumot (benne néhány fotóval) összeállítsak."
• "Szenvedélyem a tehervonatok és célom, hogy minden második szombatot mozdonyok fotózásával töltsek."
• "Szenvedélyem a nagyfelbontású fotókidolgozás és célom kiváló minőségű 4x5-ös negatívok készítése, hogy legyen mit bogarásznom a sötétkamrában."

Folytathatnám még. Tovább és tovább. (És ha rendszeres olvasója vagy az SMP rovatának, akkor lehet elképzelésed, mennyire tudnám még folytatni!)

Azt javaslatom, ne csak gondolkodj erről. Ülj le és fogj egy papírt és ceruzát. Írj le néhány dolgot.

Lássuk, hogy két perc, egy óra, egy hét vagy egy év múlva ki tudod-e úgy egészíteni a kritikus mondatot, hogy a kijelentéssel teljesen, 100%-ban egyetértesz.

Talán furán hangzik, de ha ezt sikerük megtenned, akkor szinte garantálni tudom neked, hogy majdnem azonnal jobban fogod végezni a munkádat.

Próbáld csak ki és figyelj!

- Mike Johnston