Film vagy digitális ?
(4 értékelő)
A különböző on-line és nyomtatott magazinoknak egyik kedvenc témája a filmes és a digitális technika összehasonlítása. A különböző tesztábrák halomra fotózása és az elkészült képek részletes elemzése során azonban az elért eredmény a legjobb jóindulattal is kétséges. Minél bonyolultabb egy teszt, annál nagyobb esély van rá, hogy a tesztelő elhasaljon egy apróságon, amely elhasalás aztán az egész összehasonlítás értelmét megkérdőjelezi. Szép példa erre a legutóbbi Fotó-mozaikban megjelent teszt ebben a témában, ahol az élesítést egy elegáns mozdulattal lesöpörték az asztalról és a láthatóan nem élesített scannelt képet hasonlították össze az élesítésen átesett digitális képpel. Azt pedig csak hab a tortán, hogy az aliasing jelenséget geometrikus ábrázolási problémaként azonosították. Na mindegy.
Azt hiszem le kell szögezni, hogy a digitális vs. analóg kérdés már rég eldőlt, különösen ha a gazdaságossági szempontokat nézzük. A felbontás kérdése pedig csak akkor kezd érdekessé válni, ha A3-as méretnél nagyobb képeket szeretnénk készíteni. ( Ne feledjük, a kép akkor kész, amikor már papíron van.)
Ha ennek ellenére mégis csak össze akarjuk hasonlítani a két technikát akkor szerintem annak úgy van értelme, ha az összehasonlítás során egyenlő esélyekkel indítjuk a versenyzőket. Azaz egy 1DsMkIII gép által készített képet véleményem szerint csalás összehasonlítani egy a gép áránál nagyságrendekkel többe kerülő scannerrel digitalizált analóg képpel. Almát az almához kérem szépen!
Azt sokkal inkább tartom tisztességes megközelítésnek, ha vesszük az otthoni körülmények között használható és árában a haladó amatőr által megfizethető technikát és az ezzel elérhető eredményt vetjük össze a hasonló árkategóriában lévő digitális fényképezőgép produktumával.
Ha filmre fényképezünk akkor az egyik legkardinálisabb kérdés, hogy milyen scannert használunk. A scanner kiválasztásakor pedig a legfontosabb hogy mekkora felbontásra lesz szükségünk. Minél kisebb méretű filmkockát használunk annál nagyobb felbontásra lesz szükségünk. (és annál drágább lesz a scanner) Viszont ahogy nő a filmkocka mérete úgy csökken a maximális felbontási igény. Az arany középút a középformátum, ahol 6x6 vagy 6x7cm kockaméret esetén 2400-3600dpi felbontás bőven elegendő részletességet és még kezelhető képfile méreteket eredményez.
Jelen írásnak nem célja az ítéletalkotás, egyszerűen csak épp rendelkezésemre állt ugyanarról a témáról, ugyanakkor készített digitális és filmes kép is. Úgy gondolom a körülmények és a használt eszközök ismertetésével együtt megosztom a kedves olvasóval, aki ha akarja, levonhatja a saját következtetéseit.
Tavaly nyáron az amerikai út során nem voltam rest, és magammal cipeltem az egyébként keveset használt Mamiya RB67-et is, gondolván arra, hogy ha már egyszer ilyen messzire megyek, akkor csináljak „igazi" fotókat is. Nyersanyagként Fuji Reala 100-as filmet használtam, mivel a negatív sokkal jobban scannelhető mint a dia, és az sem elhanyagolható hogy megbocsátóbb az expozíció pontatlanságaival szemben.
Az út során számos helyen előfordult, hogy ugyanazon témáról, szinte egyidőben készült kép filmes és digitális géppel is. A kiválasztott képpár a Horseshoe Bend kanyonnál készült, nem sokkal naplemente után.
A negatív mint már említettem Fuji Reala 100, az RB67-en használt objektív pedig a 65mm-es Mamiya-Sekor C. A scannelést egy EPSON 4990 scannerrel és a SilverFast 6.5 scanner szoftverrel végeztem. A digitális képet Pusztai Laci barátom készítette Canon EOS 5D géppel és 17-40/4L objektívvel és ISO100-as érzékenységet használva. A digitális képet PS-ben átméreteztem, hogy ugyanakkora legyen, mint a scannelt kép. Az eredmény pedig:
EOS 5D - 2x resample - 100%
RB67 - Reala 100 - 2400dpi - 100%
Azt azért még hozzá kell tennem, hogy előhívási költségekkel együtt egy 6x7-es kocka anyagára kb 250 ft. Digitális esetén ez az ár 0 Ft. (Nem számoltam gépamortizációt, és más költségeket csak a kép elkészítéséhez szükséges nyersanyagárat.)
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
- 10884 olvasás
-
A cikk szerzőjéről
Termékajánló
Yongnuo YN-460
Kicsi de erős vaku. GN33, 1/1 és 1/64 között állítható teljesítmény. Beépített diffúzor. tovább »
(átlag:9/1 értékelés)Ha az itt látható terméket a fenti linken keresztül vásárolja meg, akkor azzal a Fototipp.hu-t támogatja. A termékekről részletes információkat és véleményeket a Review szekcióban találhat.
Hozzászólások
Üdv:
azért ez sem teljesen fair összevetés, ui létrehoztál egy kb 36 mpx-es képet és összehasonlítod egy 12 mpx-essel :o)
A középformátumú "nyersanyag" területre közel 5-ször akkora, mint a Leica méretű ill az ff szenzor, de oldalanként is 1,9-2,3 szoros a különbség, ez az optika felbontásának kihasználása szempontjából is kedvezőbb... szóval ez nem egészen "egyenlő esély"...
Az sem egyenlő esély, ha az 1DsMkIII által készített képet hasonlítjuk össze egy 2.7MFt-os scanneren 8000dpi-vel benyalt szines diával.
Az összehasonlítás alapját, ha egyáltalán összehasonlításról beszélhetünk, szerintem nem a megapixelek jelentik, hanem a kép elkészítéséhez felhasznált eszközök költsége. Egy EPSON 4990 + Mamiya RB67+obj kombó valahol 300eFt körül leledzik (talán még olcsóbb is) Egy 5D + 17-40 kombó pedig jóval 500eFt felett. Ha csak ezt nézzük akkor fényévekkel előbbre van a film.Ha a használhatóságot nézem akkor az RB helyett lehet egy RZ vagy akár egy modernebb 645 gép is. és még mindíg vezetni fog az analóg.
Aztán persze bejön a képbe a nyersanyagár és az utómunkára fordított idő kérdése és a leányzó fekvése rögtön nem lesz annyira vonzó.
A végén pedig az a kérdés, hogy szükség van-e minderre. Készítünk-e valaha akkora nyomtatott képet, ahol számítani fog a 12Mpx vs. 36Mpx. Az amatőr fotósok esetében erre valjuk meg igen kevés esély van...
Tisztán a minőséget nézve nem vitatom az analóg előnyét. Csak műszakilag teljesen más kategóriákat hasonlítunk össze a végső teljesítmény tekintetében. Valóban igazad van, a 1DsMkIII és a 8000 dpi-vel szkennelt dia sem egyenlő esély.
A Mamiya RB67 jelenlegi használt ára (persze tény, a PIAC ennyiért méri) nem feltétlenül jó kiindulás. A középformátum képminőség tekintetében más világ.
A Canon FF által adott képet 2X-re kellett nagyítanod az összehasonlításhoz - az ugyanolyan minőséghez gyakorlatilag kétszer akkora vonalfelbontású objektív kellene és mivel digin rögzítünk bizony több mpx. Akkor lehetne igazán összevetni. Itt végig teljesen más felbontáson dolgozunk.
Vagy Leica méretű analóg képet 3000 dpi-n szkennelve. Akkor dolgoznánk hasonló felbontáson.
De összességében tény: ha valaki ma igazán jó nagy méretű nagyításokat szeretne akár hobbi célból, igencsak meggondolandó lehet számára az analóg középformátum - még jó ideig.
A "profik" régebben pl. használták a polaroid gépeket a helyszínen "előzetes" felmérésre. Ha egy digi gépet és egy analóg középformátumot így használunk (nem tömegtermelésre, hanem igényesebb témákra), akkor egyáltalán nem drága a dolog - az elérhető minőséghez meg pláne nem.
Amint írtam is, nem az összehasonlítás, vagy éppenséggel a "pixel peeping" volt a cikkel a célom. Egyszerűen csak azt szerettem volna megmutatni, hogy az amatőr fotós számára is elérhető eszközökkel mit lehet produkálni.
Úgy gondolom a középformátum valami olyasmi amit minden amatőr fotósnak ki kell próbálnia, logikus lépés a fotós fejlődés útján. Ha a cikk csek egy kis lökést is ad ennek a lépésnek a megtételéhez, akkor már elérte a célját :)
No ez most egy igazi gumicsont! Jó ideje rágódom a témán, de a kérdést nagyon összetettnek látom, és nincs megoldása, főleg ha eldöntendő kérdésként kezeljük. Sok szempont figyelembe vételével mindenkinek magának kell rájönnie, hogy milyen eszközökkel tud, vagy szeretne dolgozni.
Én 24x36-ostól 4x5-ig használok filmes, és digitális gépeket is. Magam is végeztem összehasonlító felvételeket, aminek az eredménye technikai értelemben hozta a papírformát. A filmméret növekedése szebb képet adott. Persze már a „szebb" kifejezésbe is bele lehet kötni, de az egyszerűség kedvéért ez a legjobb meghatározás. A kisfilmet Minolta 5400 II- es szkennerrel olvastam be, a nagyobbakat Epson 4990-el. A Minolta lényegesen jobb gép, mint az Epson, viszont a nagyobb filmnek nagyobb a felbontó képessége, részletdúsabb, mint a kicsi. A kisebb szkennernek nagyobb a felbontása ( 5400 dpi), és a dinamikája is jobb. Minolta, Epson, SilverFast, és Vuescan szkennermeghajtókkal dolgozom, mindnek megvan a maga zaklatott lelkivilága, és más-más kép esik ki belőlük. Itt ismét nagyszerű lehetőséget kapunk az onanizálásra, a legtöbb esetben a SilverFast a legjobb, de meglehetősen drága, és csak egy műszert lehet vele nyekeregtetni. A Vuescan olcsóbb, nagyon szépen dolgozik, de ember legyen a talpán, aki fél kézzel zongorázik a szoftveren, viszont dolgozik minden, a gépen lévő szkennerrel, és nem kell külön fizetni a szoftverfrissítésekért sem.
Ilyen logika mentén tovább lehet okoskodni, hogy akkor melyik digitális gép, 6x6 vagy 6x7 stb. Ezek a kérdések nem viszik előbbre az olvasót, meg a többi agyalás sem. A legtöbb hazai amatőr nem használ két millió forintos digitális vázat, és azt, kiszolgáló objektíveket, számítástechnikai hátteret. Mellesleg az 1Ds nem a fotózás csimborasszója.
Az viszont tény, ha valaki 5D- vel dolgozik, nem lopja a szoftvert, megfelelő kütyüket vesz hozzá, akkor nem lehet nulla Ft.-os felvételi költséggel számolni.
Azt nem tudom, hogy sajnos, vagy hála a mindenhatónak, de manapság „fillérekért" lehet kiváló analóg felszerelést venni, gyakran csak elő kell bányászni a gatyás fiók mélyéről, és teljesen versenyképes eszköz van a kezünkben.
Nemrég csináltam egy próbát, amiben arra voltam kíváncsi, hogy az én eszközparkommal milyen eredményt kapok kisfilmes diáról, illetve digitális vázról. A végeredmény izgatott, A3 nyomatig. Annak nem látom értelmét, hogy prospektus adatokon töprengjünk, elméleti és gyakorlati felbontáson, meg jelfeldolgozási procedúrákon elmélkedjünk. Nem használtam tesztábrát sem, mert az sem érdekel. Az újságokban lehet olvasni orbitális baromságokat, lehet gyönyörködni színes négyzetek, és simens csillagok képében, de talán mégsem erről szól a fotográfia. Százas Velviára ( nem F) készítettem műtermi portrét Nikonnal , és Fuji S5 vázat használtam. ( Nem szeretnék parttalan vitát gerjeszteni a film és gép fajtájával kapcsolatban, mert alapvetően az volt a célom, hogy a saját lehetőségeimet vizsgáljam. Ettől függetlenül lehet általánosítani az eredményt.)
Több hiba becsúszott, ami nem befolyásolta a végeredményt különösebben, csak megnehezítette a munkát. A világítást részben digitális felvételekkel állítottam be, és csak a dia előhívása után jöttem rá, hogy a dia keményebb. Természetesen előtte is tisztában voltam a dologgal, csak figyelmetlen voltam, a digitális gépen nem használtam semmiféle filmszimulációt, standard beállításokkal dolgozom mindig, hiszen a konverter az összes lehetőséget tartalmazza, amit a gép. (Fuji Hyper-Utility 3)
A labor pedig félre hívta a filmet, elcsúszott bíborba. Néhány kockát lőttem színtáblára, így ezt is ki lehetett javítani szkenneléskor.
Epson 2400-as nyomatóval nyomattam, Epson Prémium Glossy papírra. Mind a két módszer kiváló eredményt adott. A film részletgzdagabb, élesebb a digitálisnál, és érezhetően van még tartaléka, a szkenner félgőzzel ment.
A digitális megoldás pedig lényegesen kényelmesebb, eddig a méretig teljesen versenyképes.
Technikai paraméterek alapján nehéz eldönteni a kérdést.
Nézzük másként: egy APSC lapka méretű géppel megváltozik a leképzés, perspektíva. Azokat a finom játékokat nem lehet megvalósítani a Nikon rendszerben, amit egy 24x36 milájos géppel, (akkor még talán nem lehetett D3- ast kapni). Az ötven millis lencse nem lesz hetvenötös portré objektív! Tehát ha valaki úgy szeretne fényképezni digitális géppel, ahogy megszokta az analóggal, akkor teljes méretű lapkára van szüksége, az meg nem áll rendelkezére minden istállóban, vagy ha igen, akkor nagyon drága.
Ettől még nem kell kálilúgot inni, hanem amikor szükséges filmet kell használni. A legtöbb esetben az egyszerűbb (vagy kacifántosabb) digitális kamera megteszi. Ha pedig valakinek magasabb igénye van néha-néha, akkor használhat filmet. Nikon F4-F5-ös gépet, de természetesen Canon EOS 1V-EOS 5, vagy Pentax LX-et 100 000 Ft körül lehet venni, alig több egy Mamiya, vagy Hasselblad. Ezek a gépek semmit sem veszítettek a kiváló tulajdonságukból.
Én jobban szeretem a diát, ügyesebben szkennelhető, egyszerű ránézéssel megállapítható, hogy megfelelő-e a felvétel. Az igaz, szigorúbb a színes negatívnál, minden hibáért büntet, kisebb a megvilágítási terjedelme, viszont élességben, színhűségben jobb, mint a negatív. Hagyományos nagyításhoz a negatív jobb. Ha valaki bizonytalanabb a fénymérésben több expót kell készíteni.
Akinek nincs szkennere, talál olyan stúdiót, ahol be tudja olvastatni azt a néhány felvételt, ami valóban tuti. Egy közgyűrűvel, makró objetívvel pedig maga is tudja digitalizálni a felvételeit közép-szar minőségben.
Lóvé: azt azért ne feledjük el, hogy a fényképezés drága szórakozás! A dia pénzbe kerül, elő kell hívatni, tárolni, szkennelni. Igen ám, de mi van akkor, ha minden igyekezetünk ellenére sikerül a felvételünk? Akkor bizony fülig érő vigyorral vizeljük le a lábunk szárát örömünkben, és elfelejtjük, hogy mibe fáj a szórakozás.
A filmre történő fotózás önfegyelemre, koncentrációra nevel. A film illetve a költségek növekedése pontosabb kivitelezésre, átgondoltságra sarkall. Megszűnik az egyállóegyfekvő. Nagyformátumú lemezes géppel nagyon könnyű hibázni, a gép kezelése, a fénymérés, komponálás mind-mind lassú és körülményes, ennek ellenére nagyobb a találati pontossága. Ha talál, nagyobbat is szól.
Ahol nagyobb felbontásra van szükség, vagy nagyobb nagyítást szeretnénk készíteni érdemes elgondolkodni ezeken a lehetőségeken. Nem érdemes szembeállítani a két rendszert, hanem az igényeinknek és lehetőségeinknek megfelelően használni azokat.
Nagyjából ez igaz a ff technikára is azzal a különbséggel, hogy egy jó minőségű, szép ff negatívról készíthetünk hagyományos nagyítást is. Azon sem kell nagyon agyalnunk, hogy vajon melyik fájl formátum éli túl az aktuális digi gépünket.
Szia Sefi!
Ezzel a témával én is sokat foglalkoztam, és az a véleményem, hogy az elterjedt Mamiya helyett jobb a Pentax 67-t használni, amelynek szinte minden optikája élesebb. Ez a tapasztalatom még a Mamiya 654-ös korszakomból van, amikor is a rollfilmes diákból Leica méretet vágtam ki, és azután a diákat egy Leica diavetítőbe helyeztem. Szóval szerintem ha a 6x7-es méretet minősítjük akkor a Pentax 67-t kell használni. Szkenner ügyben sem értek Veled egyet, mert a szememben az aki évente mondjuk 20 remekművet tud alkotni, az már zseni, ennyi képet pedig akármilyen drága szkenneren be lehet szkennelni, és ehhez a szkennert meg sem kell venni. Én egy Nikon LS 8000-t használok 4000DPI felbontással, de a film élességéből még ez is levesz 20-30% -ot. Sajnos a félig meddig elérhető fullméretes digik is csak 12 Mpixelesek, emely nem versenyezhet a rollfilmes szkennelésssel. Ha valakinek olyan témája van, pl. tájkép, hogy néhány kockával meg tudja csinálni, amit akar, annak a filmes gép olcsóbb és jobb alternatíva. Természetesen a mindennapos pénzkeresésre nem ez való. Ja és még egy: nem gondolat, hanem tény, a Nikon D3 és a Pentax 67II egyforma méretű és súlyú gép!
Tanulságos volt a cikk is, de különösen a hozzászólások.
Én a magam amatőr, hobbista szintjén, saját tapasztalatból és gondolkodásmódból kiindulva, a saját és a fotós ismerőseim szokásait megnézve viszont azt mondom, hogy film ide vagy oda, egyetlen amatőr se fog 300e ft-ot költeni filmes cuccra. Nem éri meg a befektetés. Szerintem nem nyújt annyival többet a film, hogy érdemes legyen drágán szkennert venni, filmet hívatni, jönni-menni vele, egyszerűen az emberi lustaság (magamból indulok ki) egy hatalmas legyűrő tényező.
A magam részéről pl a múltkor egy fotózáson csináltam képeket filmre is és digitálisra is, a filmet még mindig nem vittem el hívatni (3 hete), a digitálissal készült képek közül az arra érdemesebbeket már rég feldolgoztam, feltöltöttem a netre és megbeszéltük a többiekkel.
Más probléma is akad. A labor ahol a filmet hívatom, egy tök jó csapat, sokat szoktak segíteni, mondják hogy ez most jó lett, itt azt egész tekercsen elrontottam az expót, filmet ajánlanak, stb. Ja, nem ez a probléma :) Szkennelik is a negatívot, megkapom cd-n is, 1600x1200-as felbontásban. És kész. Még ha fizetek, se tudják nagyobb felbontásban. Számomra akkor lenne életképe a film, ha nem lennék lusta :) továbbá normális méretben is tudnám szkenneltetni. Sajnos filmes dolgokkal a környezetemben már a laborok se nagyon foglalkoznak.
Kedves Attila!
Hozzászólásod nem volt elég tanulságos. Ha az 1600x1200 as, mintegy 2Mpixeles felbontásra gondolsz, akkor ne írd le, hogy szerinted nem nyújt ,,annyival" többet a film. A 6X7 es rollfilmet 4000 DPI vel 97 Mpixel méretűre lehet szkennelni. Természetesen a többség nem fog rollfilmes gépet venni, de aki a csúcsokra törekszik, annak van oka elgondolkodni rajta.
Nem értetted meg amit írtam. Az volt a mondat értelme, hogy mivel akárhogy akarom, sem tudok annál a felbontásnál nagyobbat szerezni, mert már a labor se csinálja meg még plusz pénzért se.
Tehát vehetnék egy 150e ft-os szkennert, szenvedhetnék filmköltséggel, hívatással, küzdhetnék a laborral, hogy ne csesszék el a hívást, ne karcolják össze a filmet stb stb stb. Ekkora költséggel ki az az amatőr, aki bele fog vágni ebbe? És mit csinálsz a 97 megás állománnyal, amatőrként? Felteszed a netre egy 800x600-as felbontásban? Nem sok erre még egy akár 6 mp-es digitális gép is? Hangsúlyozom, amatőrként. Azt ne mondd, hogy jobban croppolható, mert aki filmen szocializálódott, az úgyis a keresőben csinálja meg a képkivásást, nem nagyon croppol.
Nézd én azt hiszem, hogy technikailag tök jó egy közel 100 megapixeles képre ránézni, vagy tárolni, vagy bírni a tudattal, hogy van egy ilyened, de amatőrként mi haszna van ennek? Cserébe várhatsz jó esetben egy hetet, mire a gépeden van a 100 megás állomány. Időt szakítani, míg elviszed a filmet hívni (tegyük fel nem rontják el), elmész érte, szkennelteted, avagy ha van szkennered, biztosítani azt a pár órát (meló után van kedved?) a szkenneléshez, állítgatni, bogarászni, stb, és hipp-hopp, pár nap és már meg is tudod hogy jó volt-e az expó, nem mozdult-e be, stb.
Biztos van létjogosultsága a nagy méretű analóg fotózásnak valahol, profi területen, ahol esetleg nagy méretű nagyítások kellenek, vagy mittudomén, de visszatérek ahhoz ahol kezdtem: amatőrök nem fognak 300e ft-ot invesztálni egy ilyen macerás technikába.
Ha jól láttam senkinek sem jutott eszébe, hogy összehasonlításhoz lenagyíttassa a képeket. Az analógot analóg kézi laborban, a digitálisat digitálisban. mondjuk 50×60-as papírra. És akkor már sehol nem játszik szerepet a megapixel, csak a végeredmény számít
Tartósság szerint sem lett elemezve a kérdés. Apukám szakszerűtlenül tárolt 40 éves fekete-fehér negatívjait simán le tudtam nagyítani, jó minőségben. Érdekel, hogy 40 év múlva mit tudunk kezdeni majd a digitális képeinkkel, ha meglesznek egyáltalán. Persze ez ugyanúgy igaz a filmre is, azok is elveszhetnek. Meg 40 év múlva lesz-e egyáltalán vegyszer, és fotópapír otthoni (fekete-fehér) nagyításhoz. Lenagyított képeknél digitálisnál és színes negatívnál is a maximális időtartam, amikor még nincs színelváltozás, kb 20 év, ha fiókban tartja az ember. Ha falon van, 5 év. Ezzel szemben a barit papírra nagyított, szelénes fürdőben kezelt fekete fehér kép 200-300 év akárhol. Fürdő nélkül 100. Csak ha jól ki vannak mosva. Persze ott van a giclée print, aminél a tartósság 100-150 év. Én ebben viszont csalódtam, nem tudta visszaadni a mélysötét színeket, úgy, mint a lamda print.
A másik dolog, hogy egy 1DsMkIII gép lett összehasonlítva (~700.000 csak a váz, jó obi hozzá ~200.000) Egy ~1500 forintos diával, amit akár egy jó objektívvel együtt ~40000 forintos manuális tükörreflexes gépbe (akár középformátumú) is beletehetünk. (Tesztnél csak a képminőség számít)
"A másik dolog, hogy egy 1DsMkIII gép lett összehasonlítva (~700.000 csak a váz, jó obi hozzá ~200.000) Egy ~1500 forintos diával, amit akár egy jó objektívvel együtt ~40000 forintos manuális tükörreflexes gépbe (akár középformátumú) is beletehetünk. (Tesztnél csak a képminőség számít)"
Nem 1D hanem 5D lett összehasonlítva, és egy nem 40000 ft-os hanem sokkal drágább analóg felszereléssel. De a többi stimmel /valóban kb 1500 a reala roll/.