Képek amelyek megváltoztatták a világot IV.
(8 értékelő)
A kép amely befejezett egy háborút, de tönkretett egy életet:
"A Saigoni rendőrfőnök kivégez egy Vietkong foglyot" (Eddie Adams, 1968)
Eddie Adams, az Associated Press fotósa írta, hogy a fénykép az egyik legerősebb fegyver a világon, és ez nem véletlenül hangzik autentikusan tőle. Leghíresebb képe 1968-ban készült Vietnámban és a maga brutális valóságában mutatja meg, ahogy egy rendőrtiszt közvetlen közelről kivégez egy megbilincselt vietkong foglyot. A kép nem csak Pulitzer díjat hozott Adamsnak, hanem közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy az Amerikaiak véleménye gyökeresen megváltozzon a Vietnámi háborúról.
A kép komoly és igen erős politikai tartalma mellett a valóság, amit ábrázol, korántsem annyira fekete-fehér mint az elsőre gondolnánk. Adams képe nem mond el semmit az előzményekről, nem beszél arról, hogy a lelőtt ember egy Vietkong bosszú-század parancsnoka volt, aki korábban, ugyanazon napon fegyvertelen civilek tucatjait végezte ki és a statárium hatálya alatt a kivégzése akkor és ott "jogszerű" volt. Mindezek ellenére, vagy talán pont azért mert a háttér a szemlélő előtt rejtve maradt, a kép azonnal a Vietnámi háború kegyetlen barbarizmusának szimbóluma lett, a ravaszt meghúzó tisztet - Nguyen Ngoc Loan tábornokot - pedig ikonikus gazemberré tette.
A fénykép, mint szomorú örökség Loan egész életét végigkísértette. A háború után bárhová is ment, felismerték. Miután az Ausztráliai veterán kórház megtagadta a kezelését (pár hónappal a kép készülte után megsebesült és elvesztette az egyik lábát) , az Egyesült Államokba ment, ahol emberjogi aktivisták komoly, de sikertelen kampányt folytattak hogy elérjék a deportálását. Miután felépült sérüléséből visszatért Saigonba, ahonnan Dél-Vietnám 1975-ben bekövetkezett elestét követően az Államokba ment és Virginiában telepedett le. Nyitott egy pizzázót és csendes életet élt, de múltja itt is utolérte, 1991-ben felfedték kilétét és kénytelen volt bezárni az éttermet. Loan 1998-ban, 67 éves korában hunyt el rákban.
Adamsot egész életében bántotta, hogy a képe ilyen hatással volt Loan életére. Amikor megtudta, hogy Loan meghalt így írt:
"1969-ben Pulitzer díjat nyertem egy képpel, amelyen egy ember lelő egy másikat... A tábornok megölte a Vietkong-ot, én pedig megöltem a tábornokot a fényképezőgépemmel. A fénykép az egyik legerősebb fegyver a világon, mert az emberek hisznek a fényképeknek, pedig azok hazudhatnak még akkor is, ha nem manipulálják azokat. A fényképek fél igazságokat hordoznak... ... A képem teljesen tönkretette Loan életét, de Õ soha nem hibáztatott engem. Azt mondta, hogy ha én nem készítem el a képet akkor elkészítette volna más..."
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
- 13162 olvasás
-
A cikk szerzőjéről
Termékajánló
Yongnuo YN-460
Kicsi de erős vaku. GN33, 1/1 és 1/64 között állítható teljesítmény. Beépített diffúzor. tovább »
(átlag:9/1 értékelés)Ha az itt látható terméket a fenti linken keresztül vásárolja meg, akkor azzal a Fototipp.hu-t támogatja. A termékekről részletes információkat és véleményeket a Review szekcióban találhat.
Hozzászólások
A felvétel híres lett. A történet érdekes, de ilyen az élet. Minden képp' segített a háború / megszállás/ befejezésében.
Manapság messze nincs ilyen ereje egy képnek. Olyan mennyiségben zúdul ránk a borzalom, hogy szinte teljesen érzéketlenné váltunk. A tévé tudósítások és az újságok egyebet sem mutatnak, csak katasztrófákat, felkoncolt, vagy felrobbantott emberfoszlányokat. A nézők pedig eszegetnek, iszogatnak a foteljeikben. A WP kiállításon tocsog a vér. A hazai sajtófotósok is legszívesebben beledugnák a gépüket az áldozat belébe, vérébe, mint a dögkeselyű a gnú hasába. Aztán egyebet sem látok a híradókban, mint a fejbe kólintott és méltatlankodó riportert okt. 22.-én. Azt talán nem tanítják a fotós gyorstalpalóban, hogy a kukásmellény nem olyan biztonságos, mint a lovagipáncél.
Engem bőszít ez a riporteri lihegés, az olvasók pedig szarnak az egészre. A képanyag pedig fantáziátlan és kommersz. Ebből születik a légyszaros cécédé, meg a megroggyant Parlament. Ne akarjon mindenki Robert Cappa lenni !
Teljesen egyetértek. Sajnos nekem is el kellett szenvednem a Wp kiállítást, de akár játszhattam volna a Quake hentelő játéksorozattal is, az elért hatás nagyjából ugyanaz lett volna...
Nem mindig erről szólt ám a sajtófotó, a riportfotó. A fotografálás pedig pláne.
Szép. Egy tömeggyikos kétséges jogosságú megölése, mint a vietnámi háború amerikai barbarizmusának szimboluma. Hazugság, állandósítva. Ideológiai alapon - hisz aki ma is az eredeti "értelmezést" viszi tovább, és akkor is sulykolta a hazugságot, az ideológiai alapú tömeggyilkosságot, ha az ideológia az övé, elfogadja, jogosnak tartaja, az ellene való fellépést viszont nem. (X szabadságharcosa Y terroristája.) A konkrét esemény értékelése és az egész háborúról alkotott vélenény koránt sem függ szorosan össze.
Nyugton alszik, aki ehhez adta az eszközöket? Vagy fölmeti magát - én csak rögzítettem a pillanatot, a többi nem rám tartozik? Vagy esetleg üvölteni kellett volna - nem ez a valóság, hogy hazugságot faragtak a pillanatból? Visszavonni a közlés jogát?
Az írástudó felelős művéért. A fotós?
Valamiről egy hazug állítás megkérdőjelezi az összes róla szólót. Ez az egyszeri hazugság veszélye. Ha valaki egy jelentős ügyben hazudott, vajon máskor ....
Egy fotó készitő akkor válik felelőssé amikor közzéteszi fotóját! Nem kell háborunak lenni ahhoz, hogy olyan képek készüljenek amelyek megrengetik a világot. A lényeg az hány embert érint? Maradjunk kicsiny hazánkban. A II. vlágháborúban azért léptünk be a háborúba mert Hitlermegigérte, hogy vissza kapjuk az elcsatolt területeket. Ismerjük a végeredményt! 1956-ban a padlás lesöprés, kitelepítések,Recsk stb. 2006. okt.23. Azért azt talán kijelent hetjük, aki farkasok közé keveredik, annak farkassá kell válni, mert különben széttépik a farkasok!
Észre sem vesszük,hogy egy darálóban vagyunk. Egy jobb sorsra érdemes nép guzsba van kötve. A történelem hamisitástól a kicsinyes személyeskedésig itt minden jelen van.