Olvasom a fototipp.hu fórum szabályzatát.

Jó hangulatomnak kellene lenni: erkélyem melletti fákon mókusok ugrándoznak, a nap is ide süt ebben a szeptember végi hidegben. Mindezek együtt kellemes érzéssel töltenek el és igyekszem megdolgozni tartalmasan első blogírási feladatommal, melyre az említett fórum-szabályzat "kényszerít".

Mondom: kényszerít, miközben helyeslem álláspontjukat és hangulatom rosszra fordul.

Mert problémám van, nem is kicsi. Kedvenc időtöltésemnek, a fotózásnak keresnék publikációs fórumot. Ugyanis normális ember nem a fiókjának készíti fényképeit, szeretne valami sikerélményt időnként, de legalább visszajelzést "műveire". Akár kedvezőtlent is, ám nem hányaveti, henye, modortalan, agresszív stílusban.

Ott tartok, hogy teljesen kiábrándultam a véleményezős-pontozós fotós szájtokból. Egyenesen undorodom attól a stilustól, amit az ifjabb korosztályból egyesek művelnek, az idősebbek pedig erre válaszul nyújtanak. Vagy fordítva, de ez ritka. Országunk erkölcsi-etikai állapota tökéletesen lemérhető a fotós weboldalakon folyó eszmecserén. Tanítani kellene a megfelelő stílust, előadásmódot, hozzáállást. A viselkedési kultúrát, hogy ezt a műfajt, az internetes kommunikációt megfelelő módon műveljük.

Nem tetszik fórum ill. galéria-társunk bírálata? Hát nosza, előkerülnek a "vazze" orientációjú igék, főnevek és melléknevek. Összefognak a haverok és megalakulnak a klikkek, mely jelenséget csak erősíti az újabban unásig szervezett fórum-találkozók.

Ismerjen rá itt a tisztelt Olvasó ezekre a webszájtokra, nevesíteni őket nyilván nem etikus. Általában mindegyik elnevezésében benne vannak a foto, a világ, a kép, a lista stb. szavak.

Magam úgy reagáltam le ezt a frusztrációt tettekben, hogy kivonultam ezekről vagy nem bírván modortalanságukat, tudálékosságukat vagy rögvest lefikázásukat, én is belekeveredtem a mókuskerék-szerű adok-kapokba.

Jelenleg csak külföldi fotós oldalakon publikálok, ez azonban ritka. Egy ember másképp kommunikál az anyanyelvén, mint bármelyik általa beszélt idegen nyelven. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy ezeken az oldalakon mind az oda, mind a vissza áramló írások rövidek. Egy török vagy egy portugál ugyanúgy van a német vagy angol nyelvvel, mint például én: a meleg hangú méltatás vagy a finom negatív bírálat nagyon ritka vagy lehetetlen. Sajnos erre maga a német és az angol nyelv sem alkalmas.

( OFF: Érdekes! Az "egy török vagy egy portugál ugyanúgy..." kifejezésről eszembe jutott Habsburg Ottó szavajárása, aki a páneurópaiság lényegét ezen kezdőszavakkal magyarázta, még az ánti-világból a szép újba való átmenet idején...ON)

Tehát elégedetlen vagyok. Úgy is mondhatnám: sikerélmény iránti vágyam e téren kielégítetlen maradt.

Miközben itt újra rám süt a nap, most kanyarodok vissza a fototipp.hu álláspontjára. Nem teszi fizetőssé a publikációt, hiszen ezzel kirekesztene egy nem is vékony társadalmi réteget, ahol szintén léteznek tehetségek vagy a fotózást jól elsajátítók, éppenséggel csak szeretők. Pénz helyett nyújtani kell valamit, ami nem egy "tetszik!!!" vagy egy "grat!!!" hozzászólás, gyarapítván olcsón a hozzászólások számát. Olyat kell nyújtani, ami odafigyelést, némi stílus és műveltségbeli affinitást igényel: írni kell! Olyat kell írni, amihez nem kell publicisztikai gyakorlat vagy írói tehetség, de amivel csak egy kis érdeklődést kelt.

Remélem, első blogommal ezt a célt elértem.

Pihenésképpen, befejezőfélben lévén, "előveszem" winchesteremről kedvenc képeimet. Sokszor végig nézem a nem túl régi, 2003-as kezdetektől napjainkig és elégedett vagyok: nem tűnök már szokványos turista-kattogtatónak. Az első időkben egy fotoxxxxx.hu honlapon publikálva, akkorákat kaptam a pofámra, hogy csak na. Volt is alapja: a horizont dőlt, a főtéma - ha volt - középen volt, kiégett és alulexponált foltok éktelenkedtek. Érdektelen, valóban családi jellegű vagy "ittvoltam-ottvoltam" turista képek. Bár a turista képekkel is lehet pályázatot nyerni, ha jól vannak megcsinálva, de ezen a bizonyos szájton ez nem volt illendő. Lepukkant lichthofok, elhagyott romos épületek vastekervényei, homokozóba állított pszihoszituációs barbi-babák.... Ez volt a menő. Tanultam is tőlük, de őrülök, hogy tovább léptem. Csakhogy kiderült: máshol meg másképp utálják ki a nem klikk-tagot.

Szóval most itt vagyok, mérsékelt bizakodással a fototippel kapcsolatban.

Majd meglátjuk, mondta a vak fotós.