PS tipp: Dodge&Burn másképpen

Aki valaha nagyított fekete-fehér képeket, az biztosan emlékszik még két igen fontos, mondhatni alapvető technikára, az utánvilágításra és a visszatartásra. Angol nyelvterületen ez a két módszer együttesen dodge&burn néven vonult be a fotós köztudatba. Mire is való ez a két technika?

Utánvilágítás akkor szükséges, ha a negatív egyes részei kör­nyezetükhöz képest túlságosan fedettek. Ha a megvilágítási időt a teljes negatív fedettségére állapítottuk meg, ezeken a helyeken a pozitívkép kevés részletet ábrázol. A helyes nagyí­tás céljából ezekre a helyekre hosszabb ideig kell fényt bocsá­tani. Ezért a papír többi részét eltakarjuk és a fedett rész helyét az alapexpozíció két-háromszorosáig megvilágítjuk. A pa­pírt olyan kartonlappal takarhatjuk, amelyen a fedett rész alak­jának megfelelő nyílást vágtunk. Szükség esetén kezünkkel is takarhatjuk a papírt és az utánvilágítást az ujjaink között ala­kított résen át vezetjük. Arra ügyelni kell, hogy utánvilágítás közben a kartonlapot vagy a kezünket mozgassuk, mert kü­lönben a nyílás szélén éles határvonalak, feltűnő árnyalati különbségek mutatkoznak. A kartonba vágott nyílás szélét célszerű fogazással érdessé tenni. Az utánvilágítás fokozásával a kép zavaró fehér foltjait elszürkíthetjük, megfeketíthetjük. Ennek az utánvilágításnak beégetés a neve.

A visszatartás az utánvilágítás ellentéte. Akkor van rá szükség, ha a negatív egyes helyei túlságosan átlátszók, a papírképen sötét foltot adnak. Erre a részre kevesebb fényt kell engedni, megvilágítási idejét az egész képre megállapított expozícióhoz mérten rövidíteni kell. Ezt úgy érjük el, hogy a zavaró részleten áthaladó fény útját a megvilágítás közben egy időre eltakarjuk. A fényt a javításra szoruló rész alakjának megfelelő kis fekete kartondarabbal tarthatjuk vissza. A kartont vékony drótra erősítve a papír fölött megfelelő magasságban tartjuk úgy, hogy árnyéka fedje a kijelölt helyet. A takarólapot megvilágítás közben állandóan mozgatjuk, nehogy az árnyéknak éles körvonala legyen. A kartonlap szélét fogazzuk, ezzel a rövidebb és a hosszabb megvilágítású helyek között fokozatos lesz az átmenet.
(Sárközi-Sevcsik : Fotóamatőr zsebkönyv, Műszaki könyvkiadó, 1968)

A digitális fényképezésben természetesen ugyanúgy megvan a helye ezeknek a technikáknak, mint a hagyományos fotózásban. Csupán az eszközök változtak.

A Photoshop eszköztárának részei az utánvilágítás (burn) és a visszatartás (dodge) funkcionalitást megvalósító eszközök. Azonban ezeket a képen alkalmazva a képtartalmat azonnal és visszavonhatatlanul megváltoztatják. (A history és az undo alkalmazása persze segítséget jelenthet, azonban ezek alkalmazása nehézkes és finom módosításokra nem alkalmasak)

A következőkben egy egyszerű, nem destruktív (azaz az alapképet nem változtató, rétegen alkalmazható) módszert szeretnék bemutatni, az utánvilágítás és visszatartás feladatának megvalósítására.

Ahhoz, hogy a módszer lényegét megértsük meg kell ismernünk, a blending fogalmát, pontosabban a különböző blending módok közül a "soft light" mód működését. Photoshop-ban a blending két szomszédos réteg egymáshoz való viszonyát, egymással történő interaktivitásukat határozza meg. (Azok kedvéért akik nem ismerik a Photoshop rétegeket, úgy tessék elképzelni mintha fóliákat raknánk egymásra.) Amikor létrehozunk egy új réteget a Layer->New->Layer menü kiválasztásával (vagy a Shift+Ctrl+N billentyűkombinációkkal) akkor a következő dialógus ablakot kapjuk.

Ha a Mode beállításnál a Normál módot választjuk, akkor a felül lévő rétegen lévő pixelek kitakarják az alsó rétegen lévőket. (Akárcsak az egymásra rakott fóliáknál.) Ez eddig meglehetően unalmas. De nézzük meg mi történik ha a Soft Light módot választjuk.

Megjelenik a "Fill with Soft-Light-neutral color (50% gray)" jelölőnégyzet. Ha ezt kijelöljük és az OK gombra kattintunk, akkor kapunk egy szürke réteget, és látszólag nem változik a képünk.

A Soft Light mód azt teszi, hogy a felső réteg világosságát felhasználva módosítja az alsó réteg pixeleinek világosságát. Ahol a felső réteg világossága 50%-nál nagyobb ott a középértéktől való eltérés mértékének megfelelően világosítja az alsó réteget, ahol pedig a közép szürkétől sötétebb a felső réteg, ott sötétíteni fogja az alsó réteget. Ez így elsőre talán bonyolultnak tűnik, de próbáljuk ki a gyakorlatban.

Töltsünk be egy képet és hozzunk létre a fenti módszerrel egy új Soft-Light módú réteget.

Ez után kattintsunk az újonnan létrehozott rétegre, hogy biztosan az legyen az aktív. Ezen a rétegen próbáljuk ki a dodge és a burn eszközöket (Az eszközöket legegyszerűbben a Shift-o kombináció ismételt lenyomásával választhatjuk ki). Ezekkel az eszközökkel világosítsuk és sötétítsük az aktív réteg tartalmát. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a kép sötétedik és világosodik. Ha a réteg képe melleti szemre kattintva kikapcsoljuk a réteg megjelenítését, visszakapjuk az eredeti képet. Ha a háttér megjelenítését kapcsoljuk ki akkor pedig láthatjuk a dodge&burn rétegünk tartalmát.

A dodge és burn eszközök beállításainál megadhatjuk, hogy hány százalékkal sötétítsük vagy világosítsuk a képet. Hasznos funkció még az airbrush, amelyet ha bekapcsolunk akkor a kurzor alatti terület addig világosodik vagy sötétedik amíg az egérgombot lenyomva tartjuk. Airbrush nélkül csak újbóli átfestéssel tudunk egy területet tovább világosítani vagy sötétíteni.

A visszatartás és utánvilágítás használatával kiemelhetjük a kép fontos részleteit, és háttérbe szoríthatjuk a kevésbé érdekes részeket. A lenti képeken emellett a kiemelés és háttérbe szorítás mellett két másik trükköt is megfigyelhetünk. Az egyik a kép széleinek sötétítése. Ezzel mintegy keretbe tudjuk foglalni a képet. A másik, pedig a főtéma kiemelése, mélységgel ellátása. Ezt úgy tesszük, hogy a körvonalait egy kb. 50%-os burn-el, vékony ecsettel besötétítjük. Ha a folyamat során esetleg elrontunk valamit, akkor a középszürke színt kiválasztva felülfesthetjük az elrontott területet és újra nekiláthatunk.

Az eredeti kép

Dodge&Burn réteg

A végleges kép

Összességében az itt bemutatott technikával a visszatartás és utánvilágítás minden trükkjét megvalósíthatjuk digitális képeinken. Azzal a plusszal, hogy az eredeti eljárással ellentétben, színes képeken is használhatjuk ezt a módszert.