Alain Briot : Esztétika és fotográfia (V. rész)

Alain Briot napjaink egyik legsikeresebb Amerikában alkotó tájképfotósa. A párizsi Ecole des Beaux Arts-ban szerzett diplomát szépművészetből, jelenleg a doktorátus megszerzésén dolgozik. Ez az cikk a negyedik egy tíz részből álló sorozatban, melyben a fotográfia esztétikai vonatkozására tervezek fókuszálni. A sorozat célja, hogy segítsen esztétikailag kielégítő, azaz szép fotókat készíteni

Hogyan válasszuk ki a legmegfelelőbb "filmet" egy adott képhez hagyományos és digitális rögzítésnél
9/5. rész

Szöveg és képek: Alain Briot

"Spiderock felhőkkel"

Színes dia és Photoshop.6-ban szerkesztett fekete-fehér változata

Az e cikket illlusztráló fotók mind Spiderockot ábrázolják (Canyon de Chelly National Monument, Arizona), ezzel is megkönnyítve a példaként bemutatott különböző képek összevetését. Míg a film és a képfájlok eltérőek, a téma ugyanaz marad. Bár nem tartozik szorosan a filmválasztás kérdéséhez, ez a megközelítés rávilágít: egyazon témáról végtelen számú variáció készíthető. A fotókat az alatt a 7 és fél év alatt készítettem, míg Chinle területén éltem, a Canyo de Chelly torkolatában.

_________________________________________________

1 - Bevezetés

Filmválasztás. Furának és idejétmúltnak tűnő téma. Akár azt is mondhatnánk, lényegtelen. A legtöbben már teljesen elvetettük a film használatát, és akik esetleg még nem, tudják, hogy ez csupán idő kérdése. Jómagam, bár ragaszkodom a filmhasználathoz, kizárólag azért teszem, mert a 4x5-ös digitális érzékelők (CCD) drágák és unpraktikusak.

Mikor egy tinikorú fotós megkérdezte tőlem, hogyan dolgoztak a fényképészek, mielőtt a digitális képrögzítést feltalálták, rádöbbentem, milyen gyorsan halványodik a filmhasználat emléke a kollektív tudatalattinkból. Nos, a digitális fotózás előtt filmet használtunk, a filmet megelőzően pedig üveglemeznek, meg dagerrotípiának nevezett fényérzékeny eszközöket, vagy ami még rosszabb, különböző fényérzékeny emulziókkal bevont papírt.

_________________________________________________

2 - Történelmi visszapillantás

A fényképezőgépek egyre hordozhatóbbá válása átírta a tájképfotózás definícióját. Ma már könnyű, azonnali rögzítést lehetővé tevő, strapabíró, megbízható gépekkel megyünk terepre. Azért persze kell cipelnünk némi felszerelést, melynek súlya attól függ, milyen formátumot használunk, és mennyi kiegészítőre van szükségünk. De bárhonnan nézzük, nekünk már sokkal könnyebb dolgunk van akár a kevesebb, mint 100 évvel ezelőtti elődeinknél is.

Az első amerikai tájképfotósoknak, mint például Timothy O'Sullivan, William Henry Jackson és Carleton E. Watkins, teherhordó állatra volt szükségük ahhoz, hogy a felszerelést magukkal vigyék, nem csupán egy hátizsákra. A szamarak és lovak éppoly jelentőséggel bírtak, mint a fényképezőgépek és lencsék. Egy fotó készítése így kezdődött: felállítottak egy sátrat sötétkamrának, hogy az üveglemezeket be tudják vonni a megfelelő emulzióval. Ezt az emulziót előtte ki kellett keverni, tehát elsőrangú szempontként szerepelt valamilyen vízforrás közelsége. Egy folyó vagy tó produktív, kreatív lehetőségeket biztosított. A víz nélküli letáborozás egyben fénykép nélkülit is jelentett. Exponálás után a képet azonnal elő kellett hívni, azaz visszavinni a sátor alá és elvégezni mindazt, ami a kép megjelenítéséhez kellett. Mindezek után vagy ott maradtak éjszakára, vagy sátrat bontottak, összecsomagoltak és elindultak a következő helyszínre. Ez bizony elég távol áll attól, ahogyan többségünk ma dolgozik: egyik témától a másikig hajtunk, digitális képeket készítünk gondtalanul, és akár útközben is letölthetjük azokat.

A korai tájképfotósok másik lehetősége a dagerrotípia volt. Bár ezt a technikát elsősorban portrékhoz használták, néhány tájkép is készült így. Itt is szükség volt a sátor-sötétkamrára, valamint higany használatára az előhíváshoz. Az eljárás a feltalálójáról, Daguerre-ről kapta a nevét. A fotós általában a fejét ronggyal betakarva nézte, hogyan jelenik meg a kép a fémlemezen, miközben teli tüdővel szívta magába a higanygőzt. Jó páran elmegyógyintézetben kötöttek ki, hiszen a higanygőz visszafordíthatatlanul megkárosította agyukat, idegrendszerüket. Érdekes megjegyezni, hogy a higanyt kalapkészítők is használták, akiken hasonló káros hatásokat eredményezett, innen a híres Lewis Carroll metafora az Alice Csodaországban című művében: az Õrült Kalapos. Az Õrült Dagerrotípiás pont ugyanilyen kifejező lehetett volna, bár valamilyen okból ez a megnevezés soha nem terjedt el. Talán ha egy fotós is felvételt nyert volna Lewis Carroll szereplői közé, a fényképészet eme veszélyes aspektusa is szélesebb körben lenne ismert.

Mindenesetre ma már ott tartunk, hogy a film haldoklik, a digitális rögzítés átveszi a hatalmat - erre én cikket írok a filmválasztásról. Talán jómagam is higanygőzt lélegeztem be?

Nyugalom, semmivel sem rosszabb (vagy jobb, attól függ, honnan nézzük) a mentális állapotom, mint azelőtt. Sőt, ez a cikk napjainkban sokkal relevánsabb, mint valaha. A digitális fotózás mellett a "filmválasztás" kérdései fontosabbak - és számosabbak - lettek, mint azelőtt. Miért is? Mert amikor nyers fotót készítesz a digitális fényképezőgéppel, technikailag te magad "hívod elő". Te döntöd el, színesben vagy fekete-fehérben akarod-e a képet, mennyire legyen telített, milyen kontrasztokkal, egyszóval: te vagy a laboros. Lássuk, mit is jelent ez az új digitális filmvalóság.

_________________________________________________

3 - A film és a látásmód

Az első dolog, amit szem előtt kell tartani filmválasztáskor (vagy raw konverter választásakor, ahogy hamarosan látni fogjuk), az, hogy a választás a látás képességével kezdődik. A fotózás a látásról szól, amint azt a sorozat első cikkében kifejtettem. A cikkek nemcsak egymáshoz kapcsolódnak, hanem a fotós látásmódhoz is.

Amit a fotó elkészítése előtt látsz, befolyásolja, hogy milyen döntéseket hozol majd később a képpel kapcsolatban. A filmválasztás terén a következő kérdéseket kell feltenned magadnak:

• Színesben vagy fekete-fehérben látom?
• Ha színesben, akkor magas vagy alacsony telítettséggel?
• Ha fekete-fehérben, akkor magas vagy alacsony kontraszttal?
• Ha fekete-fehérben, akkor szimpla fekete-fehér vagy szépia (vagy más tónus) lesz nyomtatásban?

Az ún. viewing szűrők segítenek a filmválasztásban. Ezek közül a legnépszerűbb a Kodak Wratten #90. Eltávolít minden színt a képről, így fekete-fehérben láthatod. A gyakorlatban ez a szűrő enyhe sárgás tónust ad a képnek, de ehhez egy idő után hozzászokik az agy, és fekete-fehérnek látja. Nem látsz színeket, csak kontrasztarányokat, szürkeárnyalatokat, fehéret, feketét. Tekintve, hogy a világ természetszerűleg színes, a fekete-fehér látásmód nem feltételenül könnyű, hiszen absztrakció. A Kodak #90 szűrő használata ennél fogva nagy segítség. A Calumet cég is forgalmaz fekete-fehér viewing szűrőket, ezeket eredetileg a Zone VI stúdiókban gyártották. A Peak és sok más cég is foglalkozik ilyen célú szűrőkkel.

Léteznek színes filmekhez való viewing szűrők is. Ezek egy adott színes film kontrasztját igyekeznek többszörözni. Azonban a mai digitális munkafolyamatok mellett a kontraszt jelentősége sokkal kisebb, mint azelőtt. Ezen túlmenően egy szűrő nem pontos eszköz egy kép kontrasztjának felmérésére. E célra sokkal hatékonyabb a spotméter. Én személy szerint a napszemüvegem segítségével nézem meg, hogyan fog festeni a téma színesben. Polarizáló lencsét viselek, így anélkül látom a kép polarizált változatát, hogy elővenném a polárszűrőt a táskámból.

Persze ha digitális fotót készítesz, nincs szükséged színes viewing szűrőre. Az LCD kijelzőre pillantva pontosan tudhatod, milyennek látja a fényképezőgép a témát. Ez az egyik legnagyobb előnye a digitális fényképezőgépeknek.

_________________________________________________

4 - A raw átalakítás jelentősége

Amint tudjátok, digitális fotózáskor a nyers adatformátum a látens kép, és a raw konverter a "film" előhívója. E tekintetben a raw átalakítás több mint filmelőhívás: filmválasztás is egyben. Az átalakítás folyamán döntöd el, hogy színes vagy fekete-fehér képet szeretnél-e, mekkora színtelítettséget akarsz, gyakorlatilag hasonló döntéseket hozol, mint a többé vagy kevésbé telített színes filmek használatánál a fényképezőgépedben.

Hagyományosan a fotós annak megfelelően választott színes filmet, hogy milyen adott színeket szeretett volna látni a végső papírképen. Például a Fuji Velvia népszerű volt a tájképfotósok körében, magas színtelítettsége és kontrasztja miatt. Bár a magas kontraszt limitálja a Velvián rögzíthető fényértéktartományt (dinamikát), magas telítettségű, élethű színei kompenzálják a fotóst. A Kodachrome-ot meleg színei és a piros tónusok kiváló visszaadása miatt részesítték előnyben. Az Ektachrome a hideg színek kiemelésére volt jó enyhe kékes árnyalata miatt.

Más választások is lehetségesek, jómagam például a Fuji Proviát szeretem használni, mely a Velviánál alacsonyabb kontrasztú, alacsonyabb színtelítettségű. Ha úgy gondolom, Photoshopban bármikor megnövelhetem. A gyakorlatban ez ritkán fordul elő, mert mostanában az alacsonyabb kontrasztú, lágy telítettségű képeket részesítem előnyben.

Egy másik megoldás a filmmel dolgozó fotósoknak - többek között - a negatív film. A kiadói szerkesztők régóta kerülték, mert a "valós" színek meglátásához papírkép nyomtatására és színes negatívokra van szükség. Ma már hasonló eredményt ad, mint a dia, szkennelés után. Egy digitális fotó megtekintésénél többé nem számít, hogy pozitív vagy negatív filmen készült, hiszen minden digitális kép pozitív. A szkennelés megszüntette a negatív film használatának egyik problémáját. A negatív film legnagyobb előnye, hogy túlnyomórészt szélesebb kontrasztskálát kínál, mint a pozitív film. Így sokkal több értéket lehet rögzíteni, vagyis magasabb kontrasztú környezetben is lehet fényképezni. A negatív filmek színtelítettsége is alacsonyabb, amely szintén előnyös lehet, ha lágy, finom színeket keresel.

_________________________________________________

5 - Színes vagy SZÍNES?

Most, hogy a telítettség nem kizárólag a filmtől függ, vagy az éppen használt digitális fényképezőgéptől, csak az ízlésünkön múlik, mennyire lesz telített a kép. Hogy mekkora telítettség a jó, azt saját magunknak kell eldönteni. E kérdésre végtelen számú választ adhatunk, hiszen Photoshopban akárhányszor átkalibrálhatjuk a színtelítettséget.

Ez a végtelen lehetőség azt jelenti, hogy a magunk ítélőképességére és jó ízlésére kell hagyatkoznunk a gyártók által megadott paraméterek helyett. Emellett az is következik ebből, hogy ha az eredmény nem tetszik a közönségnek (és mindig van közönség, ahogy azt a későbbi cikkekben látni fogjuk), nem foghatjuk többé a filmgyártókra a túlzott színtelítettséget vagy kontrasztot. Ehelyett vállalnunk kell döntéseink felelősségét, ha úgy adódik, szégyenét is.

Jómagam jelenleg a lágy, alacsony színtelítettségű képeket kedvelem, ahogyan fentebb már jeleztem, habár ez nem mindig volt így. Megvoltak a magam Velvia pillanatai, ahogy mondani szoktam, egy időre magával sodort a Velvia- Cibachrome divathullám. De ez már a múlté. Az utóbbi évek során fokozatosan belefáradtam a harsány, szupertelített, szuperkontrasztos képekbe, amelyek olyan korlátolt lehetőségű filmen készültek, amely meghatározza, milyen fénynél kell fotóznod. Ez nem azt jelenti, hogy soha többé nem nyomtatok ki egyetlen színtelített képet se, hanem azt, hogy jelenleg azon dolgozom, miként aknázzam ki a mai technológia által nyújtott lehetőségeket, és hogy felfedezzem, mit lehet kihozni a finom, alacsonyabb színtelítettségű képekből.

_________________________________________________

6 - Használjuk mi a filmet vagy a digitális rögzítést - ne a film használjon minket

A színes diafilmek, mint például a Velvia, megnövelik a kontrasztot és a színtelítettséget. Használatukkal az unalmas, "színtelennek" tűnő téma teljes színtelítettségűvé változik a dián.

A Velvia ezen jellemzője, melyet már számtalan fotós kihasznált, befolyásolta a választható fényviszonyokat. Mivel a Velvia az eredeti téma színtelítettségét, kontrasztját is megnöveli, fontos alacsony kontrasztú és telítettségű témát választani hozzá. Ez azt jelenti, hogy el kell kerülni bizonyos természetes környezeteket, melyek Velviával fotózva iszonyú csúcsfényeket és eltúlzott színeket eredményeznek.

A tipikus Velvia téma alacsony kontrasztú, lágy fényű. A Velviával fotózók kedvenc fényviszonya az árnyék szabadban vagy a felhős ég, a kanyonokban, szurdokokban pedig kerülik a közvetlen fénnyel megvilágított részeket (hot spotokat). Szintén kedvelt a napkelte és a napnyugta, bár technikailag nagyobb kihívást jelentenek a még mindig elég magas kontraszt miatt, mert reggel és este a fény lágy is, színes is. A föld és ég közötti magas kontraszt kompenzálására gyakran használnak átmenetes szürkeszűrőt.

A Velvia tulajdonságait előnyösen kihasználhatod, ha egyszerűen olyan témát választasz, amely a szemnek jellegtelen, tudván, hogy a film majd jelentősen felerősíti a kontrasztot és a telítettséget. Ha olyan témát választasz, amely eleve kontrasztos, a végeredmény szinte biztosan túl kontrasztos lesz, a szemnek nem tetszetős, mert a film nem tudja lekezelni a dinamikáját.

Ennél a pontnál lehetséges, hogy csóválod a fejed: azt gondolod, az itt leírtak többé-kevésbé megegyeznek a legtöbb tájképfotós eljárásmódjával, attól függetlenül, hogy filmmel dolgoznak (bármilyennel) vagy digitális rögzítést alkalmaznak. Bizonyos értelemben igazad is van. Az árnyék szabadban, a felhős ég, a napkelte és a napnyugta ideális a tájképfotózáshoz, nem számít, mire készül a fotó. A probléma viszont abban rejlik, hogy bizonyos magas kontrasztú, magas színtelítettségű filmekkel, mint például a Velvia, majdnem kizárólag ezeknél, a fényviszonyoknál lehet fotózni anélkül, hogy az árnyékokat bebuktatnád, vagy elszállnál a csúcsfényekkel. Ha szereted ezeket, a fényviszonyokat, persze jól boldogulhatsz. De ha más fényviszonyokat is ki szeretnél próbálni - például a napkelte előtti vagy napnyugta utáni direkt fényt - vagy kanyont ábrázoló képedre közvetlenül megvilágított részt is bevennél, a Velvia minden bizonnyal szűken be fogja határolni törekvéseidet.

Azt szeretném kihangsúlyozni ezzel, hogy egy teljes fotósgeneráció stílusát meghatározta a Fuji Velvia jellegű filmek használata. Ezzel önmagában még semmi baj nincs. Számos ilyen fotós munkái csodálatosak, figyelemre és dicséretre méltóak. De ne feledjük, van élet a Velvia után is, vannak egyéb lehetőségek is, mint amikre a Velvia kiváló. Ezeket a lehetőségeket kutatom én jelenleg, ezekre szeretném felhívni a figyelmeteket. Nem a "Velvianizmust" kívánom kritizálni, ahogy talán valamikor majd hívni fogják ezt az irányvonalat, hanem leszögezni, hogy tényleg csupán egy irányvonal, és nem az egyetlen, kizárólagos színes fotózási lehetőség.

_________________________________________________

7 - Színes vagy fekete-fehér?

Ahogyan a színekkel kapcsolatosan is döntéseket kell hoznunk, nincs ez másképp a fekete-fehérrel sem. A digitális fényképezés kora előtt a döntésnek a fényképezőgépben, az exponálás időpontjában kellett megszületnie. Színes filmet kellett használni a színes fotókhoz, fekete-fehér filmet a fekete-fehér képekhez. Esetleg a sötészobában elővehettük a Kodak Panalure nevű papírját, melyen lehetőségünk volt színes negatívokat fekete-fehéren előhívni. Bár az eredmény időnként tetszetős lett, én soha nem tudtam elérni vele egy remek fekete-fehér nyomat minőségét (amit ma már Silver Gelatin Printnek ismernek), melyet egy rendesen előhívott fekete-fehér negatív eredményez.

Ma már elnapolható a választás színes és fekete-fehér között, és legtöbbször el is napolják addig, amíg a kép a számítógépbe nem kerül. Film használatakor a kép beszkennelése után döntök arról, hogy átalakítom-e fekete-fehér fájllá. Digitális rögzítéskor a döntést a nyers átalakítás során hozom meg. Mind a Photoshop Rawnál, mind a Capture One-nál lehetőséged van fekete-fehér nézetre állítani a nézőképeket (thumbnails), így 100%-ban fekete-fehér lehet a munkafolyamat. A Photoshop Rawnál egyszerűen átállítod a slidereket fekete-fehérre, mely kellemes eredményt ad. A Capture One-nál ugyanezt teszed, elmented, majd megadod alapbeállításként.

Bármely módszerrel is hozzuk létre a fekete-fehér fájlt, végül el kell döntenünk, hogy akarunk-e fekete-fehér képet a színes helyett. A színes olyan impozáns tud lenni, a színvisszaadás olyan pontos, hogy a színek eltüntetése nem csupán nehézkes, hanem még megfontolásra sem kerül. Ennek ellenére a fekete-fehér komoly lehetőség a fotós számára, amellyel megteheti azt, amire a színes nem képes.

Gyakran észrevettem, hogy a jó színes képek fekete-fehérben is jók. Hogy te is meglásd ezt, nézz meg egy színes fotót Kodak #90 szűrővel. Én azzal magyarázom ezt a tényt, hogy a jó képnek jó a kompozíciója, amely bizonyos értelemben a fotó "gerince", tartóváza, és mivel a kompozíció a témák elhelyezésén, a vezérvonalakon, a perspektíván múlik, természeténél fogva önmagában nem kötődik a színekhez. A kompozíció az a fotózásnál, mint a rajzolás a festésnél. Míg a festmény színes, a rajzolás fekete-fehér vagy szépia. Sok festő rajzol vázlatot, mielőtt festeni kezd, hogy meghatározza a festmény elrendezését. A kompozíció fekete-fehér, vonal alapú, elemelrendező folyamat. Nem a szín számít, hanem az alakzatok, formák, vonalak, a tetszetősen, mélységet adóan elrendezett témák.

Természetesen készíthető színes alapon is kompozíció: amikor a szín nem csupán egy eleme a tájnak, hanem a fő alkotója. Merész kijelentést teszek: tájképfotózásnál a színes kompozíció inkább a kivétel, mint a szabály. Tapasztalatom szerint az egyéni ízlés határozza meg, és nem egy követendő módszer van, amit bárki alkalmazhat. Miért is? Mert szín alapú kompozíciót nehéz a természetben találni. Az ember alkotta tárgyaknál, lehet a szín a fő elem. Csak néhány példát említve: egy harsány színekre festett fal, különböző színű edényekből álló étkészlet, sokszínű ruhák a szárítókötélen. A természetben a szín nagyon ritkán a legfőbb elem. A lényeg, a gerinc, a táj "rajza" rendszerint másban rejlik. Fákban, sziklákban, hegyekben, kanyonokban és milliónyi más természeti jelenségben.

Biztos vagyok abban, hogy állításom további vita tárgyát képezheti, és ha nem értesz velem egyet, nyugodtan tudasd velem az alain@beautiful-landscape.com címen. Mindenesetre akár egyetértesz, akár nem, vagy ha nincs is határozott álláspontod, arra bátorítalak, hogy nézegess színes fotókat a Kodak #90 szűrővel. Lehet belőle tanulni.

Spiderock hóviharban

Balra van az eredeti színes fotó. A fekete-fehér változat Photoshopban készült. Úgy véltem,az eredeti jobban fog tetszeni, mivel az eredetin olyan kevés szín van. Valójában sosem nyomtattam ki. Az a pici szín alapvető része a képnek. Ha elveszed, a kép elveszti egyediségét.

8 - Duotone, tritone, quadritone

Fedezzétek fel a szimpla fekete-fehér melletti alternatívákat is a Photoshopban: nevezetesen a duotone-okat, tritone-okat and quadritone-okat. Ilyenkor több mint egy tintaárnyalat kerül használatra, így hozva létre finom utalást a színekre. A szimpla fekete-fehérnél és tintasugaras nyomtatásnál csak a fekete használt, vagy tiszta fekete, vagy a sötét és világosfekete különböző árnyalatai. A duotone-okban, tritone-okban és quadritone-okban a középszürkét magentával, a fehéret sárgával lehet helyettesíteni, amely szépiát eredményez. Duotone beállításnál kétféle színű tinta dolgozik. A tritone-nál egy harmadik szín is hozzáadódik, a quadritone-nál egy negyedik is. A kombinációk száma végtelen, tág teret nyitva a kísérletezőkedvnek. Felfedezésre érdemes terület ez, ha megvan hozzá az érdeklődésed. A Photoshopban számos előre beállított duotone, tritone and quadritone görbe van. Ezek bármelyikét ízlés szerint megváltoztathatod, létrehozhatod saját görbéidet. A számos lehetőség egyike a szépia.

Tritone-ok Photoshopban

Ezeket a beállításokat használtam a 2. számú feladatban látható szépia képeknél

_________________________________________________

9 - Filmérzékenység

A filmérzékenység ritkán számít a tájképfotózásnál, ezért is térek ki rá csupán sokadik témaként. Én is, mint a legtöbb tájképfotós, az egyik lehető legkevésbé érzékeny filmet használom, jelenleg a Fuji Proviát, mely ISO 100-as. A Velvia ISO 50-es, de szemcsézettségben elhanyagolható a különbség a két film között. Van a Velviának ISO 100-as verziója is, alig nagyobb szemcsézettséggel. Általános szabály a tájképfotózásnál, hogy minél kevésbé érzékeny a film és/vagy minél kevésbé észrevehető a szemcsézettség, annál jobb.

Egy másik szabály, amit én szem előtt tartok: ugyanazt az ISO-t alkalmazom minden filmnél, ha különböző filmtípusokat használok. Például: ha színes és fekete-fehér filmet is használok, ISO 100-as fekete-fehér film lesz az egyik (például Kodak T-Max 100), Fuji Provia a másik. Vagy ha negatív és pozitív filmet is használok, mindkettő ISO 100-as lesz. Azért teszek így, hogy ne zavarodjak össze az exponálás kiszámításánál. Az azonos ISO miatt csak egyszer kell beállítanom a gépet az adott értékre. Tulajdonképpen szinte soha nem is mozdítom el az ISO beállítást a fénymérőmön. Ha különböző ISO számú filmeket használsz, jó esélyed van arra, hogy elfelejted átállítani a gépet, és a két filmből legalább az egyiknél túlexponálsz vagy alulexponálsz. Persze ha csak egy gépet vagy szűrőt (back) használsz, és a gépen van DX kódolás, ez nem jelent problémát. De ha kézi fénymérővel fotózol, mint én a 4x5-össel, határozottan problémás a dolog.

A digitális világban egész más a helyzet a filmérzékenységgel, hiszen azt akár menet közben, vagy a "kártya középén" is megváltoztathatod. Egy gombnyomással vagy egy tekeréssel máris kész az ISO 1600 a 100 helyett, ha a fényerő csökken és kézből kell fotóznod. A legjobb digitális gépeknél ezen felül alig van minőségvesztés ISO 100 és 400 (néha még több) között.

Hacsak nincs szükség nagyobb zársebességre, ajánlatos az ISO 100-at használni standard beállításként. Ezzel nyerhetsz egy kicsivel jobb minőséget. Tekintve, hogy a tájképfotózásnál általában állványt használsz, a zársebességnek nincs jelentősége. Ha nem szoktál állvánnyal fotózni, akkor itt az ideje, hogy elkezdd! Határozottan javítani fog a képeid minőségén.

Spiderock panoráma hóviharban

Itt is színes dia az eredeti. A fekete-fehér változat pusztán e cikk illusztrálása céljából jött létre. A színes verzió 5 lábnyi panorámaképként díszíti otthonomat, de a fekete-fehéret ki sem akarom nyomtatni. A két kép azért mindenképpen összehasonlításra érdemes.

_________________________________________________

10 - Készségfejlesztő gyakorlatok

Az alábbi gyakorlatok elvégzésével "filmválasztással" kapcsolatos ismeretekre tehetsz szert. Segíteni fognak vizualizálni, hogy milyen film vagy RAW átalakító szoftver tudja (szó szerint) átformálni az adott képet valami egészen mássá.

1. feladat

Készítsd el ugyanazt a képet, pontosan ugyanazzal a kompozícióval színesben és fekete-fehérben. Használj Kodak #90 szűrőt, hogy előzetesen lásd a témát fekete-fehérben. Keress olyan tájat, mely színesben és fekete-fehérben is jól mutat. Rögtön egymás után készítsd a két fotót, hogy a felhők és fényviszonyok teljesen egyformák legyenek.

Ha filmet használsz, cserélj filmet vagy vigyél két fényképezőgépet. Ha digitálisan rögzíted a képet, a RAW fájlt alakítsd fekete-fehérré a konvertáló szoftvereddel. Vesd össze a két képet, nézd meg, hogyan néz ki ugyanaz a téma színesben és fekete-fehérben. Válaszd ki, melyik tetszik jobban.

Tisztuló téli vihar Spiderock felett

Az eredeti színes dia, melyet Photoshopban konvertáltam fekete-fehérré. Bár évekig fotóztam fekete-fehérben, egyre nehezebben találok akkora vizuális élményt benne, mint a színes képekben. Ebben az esetben sem nyomtattam ki soha a fekete-fehér verziót.

2. feladat

Indulj ki egy fotóból, és készítsd el annyiféle színes, fekete-fehér, szépia változatát, ahányat csak tudsz. Film esetén szkenneld be a színes eredetit, majd először fekete-fehérre és szépiára alakítsd át. Ha fekete-fehér filmet használtál, ugord át a fekete-fehérré alakítás lépését. Készíts különböző szépia verziókat több-kevesebb barna tónus adagolásával. Aknázd ki a duotone, tritone és quadritone konvertálás nyújtotta lehetőségeket. Ennek pontos leírása meghaladja e cikk kereteit, de a Photoshop használati útmutatója tartalmazza a releváns információt. Végül visszatérve a színes fájlhoz, alkoss különböző színtelítettségű variációkat. Próbáld ki, hogy meddig mehetsz el anélkül, hogy túlságosan színtelítetté válna a kép, ugyanígy az ellenkező irányba is, a fekete-fehér határáig. Ments el minden verziót, nyomtasd ki nagyjából 5x7-es méretben, majd hasonlítsd össze őket. Válaszd ki a neked legjobban és legkevésbé tetszőt. Nincs határa annak, hogy mennyi változatot készíthetsz. Vedd észre, hogy néhány variáció között alig lesz jelentőséggel bíró különbség.

Spiderock tavaszi napkeltekor

Egy színes diából 6 variáció. Az eredeti a bal felső kép, a másik 5 Photoshopban készült, a színtelítettség növelésével/csökkentésével, egy szürkeskálában és kettő háromtónusú szépia színben. Végtelen számú változat lehetséges.

_________________________________________________

11 - Zárszó

Hogy milyen "filmet" használjunk, ma is ugyanolyan releváns kérdés, mint amikor a film volt az egyetlen választási lehetőség. Ez azért van, mert a "film" azt jelentette, és még mindig azt jelenti, milyen fotókat akarunk létrehozni. A "filmre" vonatkozó döntéseinket nem tudatosan hozzuk meg. Választunk, amikor a nyers fájlt Photoshopba konvertáljuk. Választunk, amikor beállítjuk a szkennert, választunk, amikor nyomtatás előtt finomhangoljuk a képet. Ha tudatosítjuk, mit miért választunk, és mivel érhetünk el egy adott eredményt, jobbak lesznek a képeink, ráadásul a végső kép megjelenését mi határozzuk meg, nem pedig a film, a fényképezőgép vagy a szoftver.

A legjobb út e tárgykör elsajátítására a gyakorlás. Az egyéni gyakorlás mellett melegen ajánlom a saját kurzusaimat is. Ezek az órák remek lehetőséget adnak arra, hogy a fotózás egy-egy speciális aspektusával foglalkozzunk, miközben készségfejlesztő feladatokat végzünk, más fotósokkal dolgozhatunk együtt, összevethetjük a szemléletünket, felszerelésünket, másokkal is megítéltethetjük a képeinket. Épp most hirdettem új kurzusokat, lehet, hogy a pont neked való is köztük van!

A következő cikk címe: Hogyan határozzuk meg a legjobb expozíciót egy adott képhez. Az expozíció is fontos aspektusa a filmes és a digitális fotózásnak egyaránt. Kötelező olvasmány! Megjelenik 2007 Január 20.-án

Folyt. köv.!

Spiderock a Canyon de Chelly aljáról nézve

A fekete-fehér verziót az eredeti színes diából készítettem. Bár szeretem a színest, néha a fekete-fehér ugyanolyan tetszetős. Sok nehézséget tud okozni annak eldöntése, hogy melyik tetszik jobban.

Fordította:
Debreczeni Mária