Mielőtt végleg lehullnak

Nem minden éven van olyan szép ősz, mint idén volt. A rengeteg napsütés hatására a levelek szépen sárgultak, majd pirosodtak. Csak nagyon kevés helyen fonnyadtak el mielőtt még a színpompájukban gyönyörködni lehetett volna. A Zemplént járva több olyan fotót is sikerült készíteni, amikre már évek óta vágytam. Ahogy kezdett az ősz egyre inkább tél felé hajlani még egyszer utoljára kinéztem kedvenc erdőmbe. Már sötétedett, mire odaértem. De pont ettől szinte nem is evilági színekben pompáztak a levelek. Szokatlan volt a fák törzsének és a leveleknek az ellentéte a még épp derengő fényben. Leginkább az erdő egy kis távoli szegletében látszott ez a fény. Gyorsan előkaptam hát a 400mm-es optikát, és ISO 250 melletti 5 másodperces expozícióval sikerült elkapni ezt a pillanatot. Szerencsére megint nyugodt idő volt, szellő sem lengedezett. És ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, 5 perc múlva már sötét volt, és az erdő egy nagy barnásszürke pacaként bámult vissza ránk.