A kincsesbánya : Fotóbörze

Régebben megszállott híve voltam a bolhapiacoknak, heti rendszerességgel jártam a Verseny utcába és a Petőfi Csarnokba. Könyveket, játékokat a gyerekeknek és mindenféle érdekes, néha hasznos dolgot be lehet szerezni egy ilyen helyen. Használható fotós dolgokat azonban viszonylag ritkán találni a bolhapiacokon, pláne ha nem megszállott gyűjtők vagyunk, hanem a mindennapi fotózáshoz keresünk eszközöket, kiegészítőket. Ha használt fotós felszerelést, könyvet, filmet és más fotózással kapcsolatos dolgot keresünk akkor a bolhapiac helyett máshol kell körülnéznünk, különösen ha szeretjük vásárlás előtt kezünkbe fogni a tárgyat és alaposan megvizsgálni. A nekünk való hely a fotóbörze.

A fotóbörzéket Budapesten az Újpesti Gyermek és Ifjusági Ház és a Ferencvárosi Művelődési Központ szervezi, eléggé rapszodikus időszakonként. Az eseményt úgy képzeljük el, hogy adva van két terem, rengeteg asztallal, és akinek eladni való fotós portékája van, az előzetes asztalfoglalás alapján, kipakolja azt és reggel 9-től délután 1-igy esetleg kettőig árulja. Az egészben a legjobb az, hogy meg lehet tapogatni, ki lehet próbálni mindent. No meg persze az is, hogy gyakorlatilag mindenféle eszközzel találkozhatunk, legyen az táska, analóg gép, digitális gép, objektív, régiség esetleg hulladék.

Az asztalokat nézegetve jól be lehet azonosítani a fotóbörzén árusító emberkék archetípusait. Vannak azok, akik (akár amatőrök, akár profik) a nem használt, elfekvő cuccaiktól szeretnének megszabadulni. Az amatőrök esetében ezek lehetnek akár alig használt, tévedésből vásárolt dolgok is, míg a profik esetében általában végletekig leharcolt eszközökkel találkozhatunk. Aztán vannak a hivatásos árusok, olyan emberkék ,akiknek vagy fotós adok-veszek boltjuk van (náluk általában mindig azonos a kipakolt árukészlet, csekély változással), vagy boltjuk ugyan nincs, de ebből élnek, esetleg főállásban fotós eszközök szervizelésével foglalkoznak. Náluk gyakrabban változik az árukészlet és a fellelhető eszközök technikai állapota is jobb. A másik érdekes típus a szocializálódni kijáró "kamuárus". Õk nem annyira az eladás miatt, hanem sokkal inkább a társaság miatt látogatják a börzéket, náluk évek óta mindig ugyanaz a pár régi gép, objektív, vaku található az asztalon, jókat lehet velük beszélgetni, sokuk nyugdíjas hivatásos fotós, vagy nagy tudású gyűjtő. Sokat lehet tőlük tanulni. Végül, de nem utolsósorban ott vannak a bolhapiacos árusok is, akikkel heti rendszerességgel találkozhatunk a bolhapiacokon is, náluk az áru nagy része kacat, de azért néha ezeken az asztalokon is lehet használható eszközökre lelni (alkatrésznek való filléres gépekre pedig mindig).

A fotóbörze egyik legfontosabb velejárója az alku. A feltüntetett árak a legtöbb esetben irányadónak tekinthetők, de egy eszköz végleges ára alku tárgya. Aki nem tud vagy akar alkudni, megveheti a kikiáltási áron is a kiválasztott cuccot, de aki jól tud alkudni az pénzt takaríthat meg. (Amit aztán más cuccokra költhet.) A börzék legveszélyesebb velejárója talán az, hogy mindig talál valami olyasmit az ember amit érdemes megvenni, azaz a pénzköltés garantált. Az alkuhoz elengedhetetlen az is, hogy ismerjük a kinézett eszköz körülbelüli piaci árát. Jó viszonyítási alapot kaphatunk az on-line árverési oldalakon (E-bay, Vatera) hirdetett hasonló eszközök eladási árai alapján. (Csak a befejezett, sikeres adásvételek az érdekesek, hiszen mindenhol vannak a valóságtól elrugaszkodott áron hirdetők.)

Aki az igazán jó üzleteket keresi, az jól teszi ha már nyitásra odaérkezik, mivel a jó cuccok általában az első órában gazdát cserélnek. Ha a reggeli nyitásról lemaradtunk, akkor várjuk meg a börze végét, ilyenkor a kiárusítási hangulatban lévő eladóktól kedvezőbb árat tudunk kialkudni.

A legközelebbi börze a Ferencvárosi Művelődési központban, December 10.-én 9 órától lesz. Jó böngészést!