Eizo FlexScan 1910

Ha az ember viszonylag sok időt tölt monitor előtt a munkahelyen és/vagy otthon, nem mindegy, mivel rontja a szemét. Úgy éreztem, a több mint 2 éves CRT-m cseréjének eljött az ideje. Mióta láttam egy almás cinema displayt, világossá vált, hogy a katódsugárcső ideje lejárt. Elkezdtem nézelődni a vezető technológiák és a ma már nagyra nőtt távol-keleti gyártók kínálatában. Kezdetben a 19 colt szerettem volna még nagyobbra cserélni, mondván, hogy haladni kell a korral, lépjünk felfelé méretben. Lépni tudtam, de nem felfelé...

Józan ész – az elvakult fotózásba beleőrült amatőrnek az nincs... A szerencsésebbeknek van „asszony”, ez elég visszatartó érv szokott lenni a beszerzési árnál. Meghúztam tehát a „lehetőleg 200 alatt maradni” határt. Nos, végigmustrálva a piacot, azonnal kihullott egy csomó esélyes. Azonnal látszott, hogy itt a 20”-21” még várat magára. Mivel igen sok középdrága és olcsó típussal találkoztam a munkahelyemen, elég vegyes kép alakult ki bennem a TFT monitorokról. Mivel az őrület elborította az agyam, nem érdekelt semmilyen más funkció, csak a képminőség. Erre az egy szentségre pedig minden olvasat szerint az IPS panellal szerelt TFT a legmegfelelőbb és természetesen a legdrágább is. Megint kipottyant egy rakat Eizo és LaCie  típus a kosárból... Maradt még versenyben pár Eizo, NEC és a Samsung 214T. A NEC monitorok felhasználói csak jót mondtak a gépekről (Tipa-díjas lett a SpectraView 2180, cca. £930.00), de mivel nem tudtam megnézni élőben, meg a garancia  miatt (3 év háttérvilágítás/panel, 5 év készülék) kikötöttem az Eizo FlexScan 1910-nél. A márka elterjedt nagy név sok forgalmazóval, tehát meg is tekinthető.

Nem volt sok bizodalmam a kicsomagoltatott modellben, mivel S-PVA panellel szerelt gép. Miután bekapcsolták, majdnem hanyatt estem a hotpixel teszt fekete képernyője láttán. (No nem azért, mert az Eizo Nanao Corporation válogatott paneljai tartalmaztak volna egyet is.) Tettem ezt azért, mert a technológiából adódóan a TFT-k feketéje a háttérvilágítás miatt nem hozza általában a CRT monitorokét. Ez okoz egyéb problémákat is, például a szürketónus karakterisztikánál is. Bár ebben a modellben nem dolgozik az intelligens „backlight sensor”, mint a radiforce modellben, ami „a feketék” és „a szürkeskálák” netovábbja.  Amikor megláttam a színeit, teljesen egyértelmű volt, hogy nem kell ezen kívül megnéznem semmit. A szerencsétlen Samsungok a raktárban maradtak, nem volt esélyük!
Hazavittem.

Adatlap (amin bizonyára pár éven belül kellemesen mosolygunk):

Eizo FlexScan 1910
Panel: S-PVA
Ponttávolság: 0,294 mm x 0,294 mm
Megjeleníthető színek: 16,7 millió
Max. fényerő: 280 cd/m2
Max. sötéttér kontraszt: 1000:1
Max. látószög horizontális: 178°; vertikális: 178°
Típ. Mid-Tone reakcióidő 8 ms
Típ. reakcióidő, rise/fall 8/8 ms, fekete-fehér váltás
Felbontások 1280 x 1024 teljes kép 1:1 Natív, 1024 x 768, 800 x 600, 720 x 400 640 x 480, teljes képre nagyítva
Dynamic Motion Picture Overdrive

A bekapcs simán ment. Az analóg bemenetet szándékosan nem próbáltam ki, köszönhetően  az elvakult maximalizmusomnak. Az első negatívum akkor ért, amikor a kevés fénynél szinte láthatatlan fekete gombokkal próbáltam meg az idióta OSD menüben manőverezni, katasztrófa… Azonnal orvosolható volt a baj egy bizonyos Screen Administrator nevű program telepítésével. Ez a fontosabb funkcióiban vezérli a panelt, ha összekötjük a géppel egy dobozban pihenő USB kábel segítségével. Említésre méltó ötlet a monitor lábán elhelyezett hátsó kábelvezető alkalmazása. Nagyon klassz szoft. Eddig hibamentesen teszi a dolgát (a Samsung első próbálkozásai nem voltak épp felhőtlenek).

Kicsit el is akadtam az Eizo által fémjelzett C-Booster nevű funkciónál, próbáltam ész nélkül bekapcsolni, mindhiába. Ugyanis a 1910-be nem építették be! Ez azért nem katasztrófa, mert a C-Booster igazából arra szolgál, hogy a sötét színeket jobban jelenítse meg (játszva ezt a kontraszt szinttel és az élességgel), de aki látta a monitort és annak színeit, az levágja, hogy ez régebbi panelekhez lett fejlesztve.

A monitor élessége és fényereje mellbevágó volt az olcsó modellekéhez képest. Egyébként érdemes megemlíteni, hogy a C-Boosteren kívül rengeteg szabadalmazott eljárással tud az 1968-ban alakult cég a világ élvonalában maradni, gondoljunk csak az L778-nál debütált, és ma már teljesen elterjedt overdrive technológiára.

Mivel a szoftver nem tud mindent, ezért végignyomkorásztam a menüt. Sikerült is aktívvá tennem az óránkénti kikapcsolást, először megrémültem, hogy mitől kapcsol ki, aztán megtaláltam a menüben.
Érdemes elolvasni a pdf-ben letölthető manualt (a cd-n a html elég nehézkes). Az OSD menü alapban 45 mp-ig jelenik meg,  idegesítő, de korrigálható.
Kezdetben átsiklottam az info ikon felett, aztán rányomtam. A 3/3-as menüben kikerekedett a szemem, a szériaszámot, valamint az üzemben töltött órák számát is meg lehet jeleníteni! Ha valaki ilyet vásárol esetleg használtan, akkor érdemes lehet megnézni.

Ha valami oknál fogva nem a natív 1280x1024-es felbontást használnánk, van egy úgynevezett Smoothing settings nevű funkció, amivel élesíthetjük a képet. Ez hasznos, de természetesen nem ér fel a natív felbontással.

ScreenManager Pro "Szín beállító" felülete

Color Management

A kiváló képmegjelenítés és nem utolsósorban a színek miatt vettem Eizo-t. E modellek 10 bit-es LUT táblával rendelkeznek más gyártók 8 bitesével szemben. Ez gyakorlatilag egy jelátalakítás/kódolás. Minden világos értékhez felvesznek egy hisztogramot, ezek gyakoriság adatai alapján egy chip dinamika-kompressziót számít (ez gyakorlatilag egy transzfer-függvény), annyiszor, amennyit a készülék másodpercenként maximálisan meg tud jeleníteni. A transzfer-függvény (ez a dinamika-kompresszió számítás eredménye) betöltődik egy átmeneti tárba. A tár bemenete a bejövő RGB világosság érték, a kimenete pedig a megfeleltetett komprimált érték, amivel már vezérelhető a panel. Így sokkal jobb végeredményt kapunk, mint natív RGB jelnél. Persze a legtökéletesebb megoldást az átlagember számára elérhetetlen, "G" szériánál kapjuk, mer ott 14 bites pontossággal kalkulál a hőn áhított monitor.

Hogyan is készül az ideális 10bit-es gamma görbe.. Baloldalt a hagyományos jobboldalt az Eizo elektronika által módosított értékek láthatóak (Baloldalt a világosság jobboldalt a 256 tónus értékkel)

Meglehetősen jók a menübe beégetett kelvin értékek, de természetesen nem annyira, mint a műszeré. Az eye-one display2-vel (sw ver. 3.6) legalább 8 beállítást végigjátszottam 5000-6500K-ig különböző luminancia értékekkel. A deltaE 2000 értékeket tekintve a régi LG és az Eizo is 0.50-es átlagot hozott. Azt azért hozzátenném, hogy az LG ezt 5500 Kelvinen 80 Candela/m²-as luminanciánál az Eizo 6500 Kelvinen 120 Candela/m² -as luminencia értéken hozza. Mindjárt bele is szaladtam az első furcsaságba. A készülék különböző pontjain különböző világosságértékeket mértem. Ez kissebfajta lelki összeomlást okozott kezdetben (de később elmúlt). Ugyanis a TFT-paneleknél a homogén háttérvilágítás függvénye a helyes színmegjelenítésnek. Csak megnyugtatásul közlöm, hogy nem lehet szemre észrevenni, de akkor is van eltérés, elvtársak! Így maradtam a jó öreg CRT-s megoldásnál, a középre mérésnél.  Érdekes volt szembesülnöm az eddig analógon használt 5500K mennyire zavaróan sárga. A típus másik kellemetlen hibával is küzd, ez pedig az enyhe moiré megjelenése a tesztábrákon. Amikorra ebből a sokkból is felocsúdtam, akkor jöttem rá, hogy ez a jelenség az én fotóim zöménél nem fog jelentkezni. Az analóg monitoron is volt egy  kevés de itt a nagyobb élesség és fényerő miatt jobban feltűnő.

Balra az LG F900B Trinitron 19” adatai jobbra a S1910. A két monitort a fényerőt kivéve azonos értékekre kalibráltam..

Konklúzió

Tudtam, hogy ez nem a világ legjobb referencia monitora (bár az Eizo kínálata igen tiszteletreméltó, árban és tudásban is). Mégis a modell a két talált hiba ellenére az átlag fölötti képességekkel rendelkezik (színkezelés/szürkeárnyalatok/fekete), csak rá kell nézni. Ajánlani tudom a 150 pénz körüli TFT-ben gondolkodóknak, mert lényegesen jobb képet fognak látni, mint a hasonló árú távol-keleti 20”-on. A szigorú minőségi teszten átesett panelen pixelhibát nem találtam. Fekete típust választottam ezért csak TCO99 minősétésű a monitor, mivel a szabvány nem támogatja a fekete burkolat használatát (a szürke TCO 03-as). Bár 3D-hez ajánja a gyártó, azért amatőr fotófeldolgozáshoz nagyon-nagyon megfelel az apró hibái ellenére is.