Immáron negyedik napja vagyok egy EOS 5D tulajdonosa. Hogy boldog-e? Ez egy másik kérdés... Az biztos, hogy nem okozott olyan eufórikus örömet, mint anno a D60, vagy tavaly az 1D Mk II megvásárlása. Az igazat megvallva egyetlen cél vezérelt, amikor hosszas vajúdás után megváltam a jó öreg D60-tól, és megrendeltem ezt a vázat: a nagy felbontás (és az ezáltal nagyítás nélkül elérhető A2-es nyomtatási méret). 1Ds Mk II-re nem volt keretem, a régi 1Ds pedig lassú és magasabb ISO-n katasztrófa, így ez tűnt a megfelelő váznak. Persze azért titkon reméltem, hogy valahol az 1-es szériához lesz közelebb úgy általánosságban, mint a D60-hoz. Nem célom most egy teljes review-t írni a vázról, mivel ennyi idő alatt még épp hogy csak kezdek összeszokni vele, meg mert erre majd még sort akarok keríteni miután október végén visszajöttem a szabadságomról. Mindössze azt a pár dolgot szedtem össze, ami az első néhány nap használat alatt nyilvánvalóvá vált.

A váz maga a 20D vagy a 10D vázához hasonlító stabil, könnyű magnéziumból készült. Kicsit nagyobb, mint az említett készülékek, amit abszolút pozitívumnak tartok, mert nagy kezem van. Viszont nem elég nagy és nehéz. Ezért a nagyobb darab lencsékkel (például 24-70/2.8 és 70-200/2.8 IS) orrnehéz konfigurációt kapunk. Már meg is rendeltem hozzá a BG-E4-es elemtartó markolatot, amitől azt remélem, hogy így majd meg tudom fogni rendesen - enélkül egyszerűen használhatatlannak tartom, mert a kisujjam mindig aláfordul és nem tudom megfogni rendesen. Ugyanígy nehéz most az élet L talp nélkül is. De amint lesz a Really Right Stuff-nak megfelelő talpa, ez a probléma meg fog szűnni.

Még a kezelhetőségnél maradva, a konzumer vonalat vették át, amit a D60 után teljesen ismerősként üdvözöltem. Az 1-es modellt jobban szeretem ugyan, de ilyen az élet. Amit viszont nem tudok hova tenni, az a joystick (avagy multi-controller) a váz hátán. Egyetlen dologra használható, nevezetesen a fókuszpont választásra. De arra is kényelmetlen szerintem. Sokkal könnyebb bármelyik tárcsával kiválasztani a használni kívánt fókuszpontot, mint a joystickkel bénázni. Ráadásul a multi-controller direct fókuszpont választási mód csak akkor használható, ha a fénymérés aktív - és ekkor a normál fókuszpontválasztás sem működik. Béna.

Ez egyébként sajnos általánosságban elmondható a szoftveréről. Két dolog van, ami halálra idegesít ezzel kapcsolatban: az LCD felületének kihasználtsága valamint az exponálás utáni preview és a lejátszási módok beállításainak összevonása. LCD. Amikor a teljes képernyőn az elkészült fénykép van, akkor az alján és a tetején vékony fekete csík látható. Az 1-es szériánál a kép ilyenkor alulra igazított, feül pedig a kép paraméterei láthatók a fennmaradó csíkban. A konzumer verzióban van egy külön mód, amikor ezeket ráteszi a képre. Igazán beszélgethetnének kávészünetben az 1-es fiúkkal és átvehetnék az ő módszerüket (tudom, tudom, piacszegmentálás...). A hisztogramos verzióban pedig a preview képet jóval nagyobbra is lehetne venni, van ott hely még bőven! A módok összevonása. Megszoktam az 1D-nél, hogy a lejátszásnál teljes képet nézek, az exponálás után pedig a hisztogramos verziót - és ezt külön-külön meg is jegyzi a kamera. Itt nem lehet a kettőt különválasztani, ezért állandóan kapcsolgatni kell. Az LCD egyébként tényleg szép nagy, viszont halvány. Az 1D-nél az alapértelmezett beállításon szoktam használni, ami az 5D nagy vagy maximális fényerejének felel meg. Napsütésben árnyékolás nélkül egyik vázé sem használható.

Nagyon kíváncsi voltam a gép keresőjére. Végre egy nagy és fényerős kereső! Látványosan nagyobb, mint az 1D-é, hogy az alagút-végén-bélyegkép méretű 1.6x keresőkről már ne is beszéljünk. Viszont elővettem a szekrényből a régi Ricoh KR-5-öm, és lássatok csodát, annak még nagyobb és szebb keresője van! Egyébként az 5D keresőjének képe kicsit melegebb, mint a másik két gépé, amiké jóval valósághűbb. Itt van még egy tétel, amit be fogok szerezni: a négyzetrácsos mattüveg. Ez nagyon bejött nekem.

Az akkumulátor élettartama elég kevéske. 200 kocka után már csak félig van. Ez sacc per kb 400 kocka egy aksival, egy töltéssel.  Lehet, hogy a nagyobb LCD, lehet, hogy a nagyobb zár, de ez majd fele annak, amit a D60-ból ki tudtam préselni. Itt is jótékony hatása lesz az elemtartó markolatnak.

Az eddigi tesztképek alapján azt tudom mondani, hogy a képminőség lenyűgöző. Gyengébb antialiasing szűrője van, mint az 1D Mk II-nek, és így kevesebb élesítés kell a képeknek. Talán mintha az átfogása is nagyobb lenne, de ezt még vizsgálgatom. Mindenesetre A3+ méretű 240ppi-s nyomatokat lehet helyből csinálni a képeiből, ami elég impresszív.

Mindent összevetve az 5D egy jó hardver, nagyon jó képminőséggel és kicsit billegős szoftverrel. Az igaz, hogy az 1D Mk II sokkal kamerább kamera, és ha a általános célú vázat kellene választanom, akkor biztosan az 1D mellett döntenék. Ha viszont azt nézzük, hogy egy nagyfelbontású tájképek készítésére használható vázat kerestem, akkor az 5D-t jó választásnak tartom.

Azt hiszem sok kellemes együtt eltöltött évnek nézünk elébe.