M42-EF objektív szimulátor

Ez az írás egy ügyes kis szerkentyűről szól, amellyel barkácsoló kedvű Canon EOS tulajdonosok nagyobb komforttal használhatnak m42-es objektíveket.
A dolog lényege dióhéjban: egy EF kompatibilis objektívből ki kell bontani az elektronikát, beszerelni egy EOS/m42-es adapterbe, és a gép azt hiszi, rendszerobjektív van rajta. Ekkor pedig felélednek a manuális objektívek használata esetén passzív funkciók:

• működik a kontrasztdetektor, vagyis a váz jelzi az élességet,
• pontosabb lesz a fénymérés, illetve az EOS 30-asnál egyáltalán használható lesz,
• megbízható lesz az E-TTL vakuzás, ugyanis ennek szüksége van az objektívből érkező blendeinformációra. E nélkül reménytelenül aláexponál a vaku.

A következőkben leírom, hogyan oldottam meg ezt.

Először is kell egy EF kompatibilis objektív, lehet Canon, Sigma, stb. Célszerű  sérült vagy egy nagyon gagyi lencsét beszerezni, mert úgyis csak az elektronikája kell. Én egy Sigma 28-80 f3,5-5,6 objektívet áldoztam fel, ez kb. 10000 Ft-os "kárral" járt. A legnehezebb volt az az elhatározás, hogy szétszedjem-e a lencsét, utána már gördülékeny volt a szerelés. A maradék itt látható.

Szinte teljesen szét kellett szerelnem, nehogy valami is megsérüljön az elektromos alkatrészekből. Valószínűleg igen nehezen tudnám összerakni, ha ezt a fejembe is venném egyszer. Volt szerencsém már látni belülről Canon objektívet is, alig hasonlított a Sigma belsejére. Vagyis különböző típusok esetén más-más szétszerelési recept kell, ezért ezt nem is részletezem. Én kb. félóra alatt teljesen széttrancsíroztam, és kezemben volt a panel.

A Sigma elektronikán még lógott néhány porcika, úgymint:

• az AF motor,
• a rekeszvezérlő mágnes a rekesszel (léptetőmotor?),
• egy kis optocsatoló, ami a fókuszmotor forgását figyelte,
• az AF/MF kapcsoló,
• és egy kis tolókapcsolónak megfeleltethető érintkezősor, ami a zoomgyűrűvel együtt forgott. Ez a vakufej zoomolását irányította és közölte a vázzal, hogy éppen milyen fényerőnél is tart a zoomolás,
• és a bajonetcsatlakozó érintkezősora.

Kicsit előreugorva megjegyzem, hogy amikor már az érintkezősort beszereltem az EOS/m42 adapterbe, elkezdtem lebontani ezeket a perifériákat és lestem, hogy változik-e a gép működése. Nos, az első három tételt leszedhettem minden gond nélkül, az AF/MF kapcsolót fennhagytam az első kísérletekhez. A "tolókapcsolót" pedig olyan rövidzárba forrasztottam, hogy a 28 mm-es állásnak feleljen meg. Ekkor az elektronika által nyújtható legkisebb (f3,5) rekesz állt be. Később még játszottam azzal, hogy szét tudom-e választani a vakufej zoomolását a rekeszérték jelzésétől, de csak együtt ment. Maradt az f3,5, a vaku meg 28 mm-en.

Ha eddig sikeresen kinyuvasztottuk a reggel még remekül működő lencsénket, foglalkozzunk hát az adaptergyűrűvel is. Én Hama gyártmányt alakítottam át. Ez galvanizált sárgarézből van, a megmunkálása könnyű.
Mellesleg, a gyűrűt még az elején meg kellett kissé bütykölni, mert lötyögött. Ezen úgy segítettem, hogy a három kapaszkodó ívet óvatos kopicolással picit meghajlítottam. ÿgy kellemesen szoros.
Hol is legyen az érintkezősor? Emiatt nem főtt a fejem, egyszerűen fogtam egy EF objektívet és az adaptert ráhelyeztem, majd filctollal átjelöltem az érintkezők várható helyét. Folyton ellenőrizve a nyílás alakulását, kitartó munkával a helyére sikerült reszelni. Az adaptergyűrű fala kissé átszakadt sajnos, ez a képen is látható. Mikor a helyére került az érintkezősor, a gyári szalagkábelt a képen is látható hosszabb, erősebb vezetékekre cseréltem. Ez előtt még az érintkezők forrasztandó végéből is le kellett szednem, mert felfeküdt volna rá az objektív. Előszörre csak egy kis Palmatexszel öntöttem nyakon, hátha még szét kell szedni. (szét kellett) Az adapter első részén meg széles hornyot reszeltem, ahol kijöhetnek a vezetékek.

Az adapternél van még egy lényeges kérdés. Egy gyári EF objektíven a bajonetcsatlakozó kialakítása olyan, hogy a vázon benyom egy kis kapcsolót. Azt hiszem ezzel jelzi, hogy rendszerobjektív érkezett, kezdheti kezelni a lencsét.
Tehát, ha fenn van a maszek elektronikánk, ezt a kapcsolót be kell nyomni, különben a gép lefagy. Fordítva is, vagyis ha benyomom a kapcsolót elektronika nélkül, exponáláskor lefagy. A képen látható módon egy kis ónforraszból készítettem el a nyomó toldalékot.

Gondoskodni kellett még a panel mechanikai védelméről, ezért egy bádoglemezt forrasztottam az adapterhez. A burkolata jelenleg még nincs kész.

Vakuzás m42-es lencsével

Kipróbáltuk az E-TTL vakuzást EOS 300D-vel, 5-6 felvételből álló rekeszsort fotózva, direkt és a plafonra villantva. Amíg a 420ex bírta szuflával, jól szabályozta a teljesítményét. A szerkentyű jól dolgozott, minimális különbség volt a képek között.
EOS-50e-vel is lőttem rekeszsort, a négy kép f2 és f16 között készült. ÿgy jöttek ki a szkennerből, nyers képek. Kis expozíciós különbségek látszanak. Úgy érzem, használható így a vakuzás, mint egy gyári EF lencsével.

A fénymérés

Van 1-2 EOS típus, mint a 30-as, ami hibásan mér fényt, ha manuális objektív van rajta. A szerkentyűvel ez az áldatlan állapot orvosolható.
EOS 50e és 1000-es gépemen észrevettem, hogy gyenge fényben, 0 fényérték táján nem egyezik a fénymérés eredménye manuális, illetve EF objektívvel,  azonos nyílás esetén. 0,5-1 fényértékkel rövidebbet exponált a gép manuális lencsével. Tehát a sötétben is van mit keresnie a szerkentyűnek.
A gépen a legkisebb szimulált rekeszt kell beállítani, esetemben az f3,5-öt. Célszerűen ez az Av, M módokban lehetséges. A P, Tv üzemmódban a gép a blendét maga szeretné állítani, de ekkor eltolná az expozíciós időt is. Ezért kell mindig a legkisebb rekeszt beállítani, hogy a gép ne akarja kezelni a nem létező blendét.

AF-MF kapcsoló

Az AF-MF kapcsoló itt is hasonlóan dolgozik, mint egy gyári EF objektívben. MF állásban bármikor exponálhatunk. AF helyzetben hiába nyomom a gombot, csak akkor exponál a gép, ha a kontrasztdetektor jelzi az élességet (fókuszprioritás).
De most az élességet én állítom, nem az AF motor. Vagyis mindegy, hogy az objektívet tekerem, a gépet mozgatom, vagy a téma mozog. Utóbbi módon fókuszcsapda üzemre is foghatjuk masinánkat. Rögzített távkioldóval türelmesen fogja várni a kontraszt eljövetelét…
Az EOS 50-em sajnos csak a lassú mozgásokat hajlandó figyelembe venni, erre jön még a gép késlekedése.

Bizonytalan vagyok… Az élességállítás nem váltotta be a reményemet. Egyértelműen nem pontosan ott jelez, ahol valójában éles a kép. A filmes gépnél vizsgáltam ezt, a filmsíkba helyezett mattüveggel, amit tízszeres nagyítással néztem. Pl. az objektív skálája szerint X méternél éles a filmsíkbeli kép, akkor egy picit még tovább kell tekernem, hogy az AF is jelezzen. És fordítva is: ha beélesítem, az AF nem jelez ott élességet. Következetesen egy kicsit lemarad. Úgy érzem, egy állandó sugármenethosszúság a különbség. A 20-asnál ez nem nagy difi, de az 500-asnál egyértelműen a keresőben is életlen a kép, amikor jelez az AF. Sefi szerint minden objektív más-más működésre sarkallja a gépet, benne az AF szenzort is. Vagy csak egyszerűen egy Canon lencsét kellene feldarabolni, nem Sigmát…

(Még szeretném ezt 300D-vel is tesztelni, csak nehezen egyeztetjük óráinkat a komámmal. Ha lesz eredmény, jelentkezem.)

Más problémát is tapasztaltam. Felteszem az EOS 50-re a 420ex vakut és AV módba kapcsolok, kiértékelő fényméréssel. Nappali derítésről van szó. Ekkor a vaku ki-be kapcsolgatása eltolja a záridőt. Ha bekapcsolom a vakut, ½-1 értékkel rövidül a záridő. Csak kiértékelő fénymérésben, a többiben nem. Canon EF objektívemmel ez nem áll fenn, meg objektív nélkül sem. Sajnos a Sigma lencsét nem volt módom a feldarabolás előtt így is tesztelni, ha valakinek van, tegye meg azt a szívességet nekem, hogy kipróbálja a leírtakat. Az is eszembe jutott, talán valamit megsértettem a szerelés közben.

Itt tartok a Nagy-EF-Szimulátor tervvel, némi eredménnyel, de több kétséggel, 2005 április 10.-én.