Infravörös fényképezés DSLR géppel

A leggyakrabban használt szűrő a Hoya R72, de hasonlóan jó a Heliopan RG715 is.

Konvertált DSLR

A legjobb persze az lenne, ha olyan fényképezőgépünk lehetne, ami EV15 közeli (EV12-15) expozíciós értékkel rendelkezne IR képekhez, tudnánk használni a keresőt és az autofókuszt is. Nos erre egy lehetőségünk van, ami azonban azzal jár, hogy dedikált fényképezőgépünk lesz az IR képek készítéséhez (értsd; a megoldás drága). A megoldás az, hogy ki kell cserélni (vagy cseréltetni) azt a fránya aluláteresztő IR szűrőt az érzékelő előtt egy felüláteresztő szűrőre. Ez így elsőre ijesztően hangzik és valóban az. A kényelmes (és sokáig egyetlen) eljárás az, hogy a gépünket elküldjük egy ilyen átalakításra specializálódott céghez ( www.maxmax.com  vagy www.lifepixel.com ) ahol pár száz dollárért cserébe kicserélik a szűrőt és visszaküldik az átalakított gépet. Ehhez persze szükség van egy átalakítandó gépre is, ez szintén őrültségnek hangzik, hiszen ki akarja "szétbarmoltatni" a több százezer forintért vásárolt fényképezőgépét. Persze aztán előfordulhat olyan szituáció is, hogy engedve a fogyasztói társadalom és a fényképezőgép gyártók marketingjének lecseréljük a gépünket és a régi gépet nem tudjuk vagy nem akarjuk eladni. (Mondjuk azért, mert nem akarjuk elkótyavetyélni az eredeti árának töredékéért.)

Velem is ez történt. Az 1DMkII megvétele után a jó öreg 10D csak a polcon kornyadozott. Ahhoz túlságosan a szívemhez nőtt, hogy elkótyavetyéljem, használni viszont nagyon ritkán használtam. Mivel az IR fényképezés már régóta izgatta a fantáziámat, úgy döntöttem hogy megreszkírozok egy átalakítást. A gondolat azután fészkelte be magát a fejembe miután észrevettem, hogy a www.lifepixel.com nem csak átalakítást vállal, hanem a szükséges szűrőt is árulja (viszonylag olcsón) és az oldalukon részletes leírás van az átalakítás menetéről.

Pár hetes tépelődés után nagy levegőt véve megrendeltem a szűrőt, ami néhány nap alatt meg is érkezett.

Bevallom dobogó szívvel láttam neki az átalakításnak. Az weboldalon található leírás részletesen lépésről-lépésre haladva, fotókkal illusztrálva mutatja be a szétszerelés folyamatát. Mivel a lépések során több tucat különböző méretű csavart kell ki- majd becsavarnunk, fontos, hogy a csavarokat ne keverjük össze. (vagy veszítsük el). Hasznos trükk, hogy az egyes lépések illusztrációit kinyomtatjuk, majd a csavarokat a megfelelő lap, megfelelő helyére ragasztjuk egy kis celluxal. Így az összeszereléskor egyszerű dolgunk lesz. (Ha kinyomtatjuk a lépéseket, akkor lehetőleg színesben tegyük, mert ff nyomtatásban a kis kék nyilak nem igazán látszanak a képeken.). Az összeszereléshez hasznos segítség, ha a szalagkábeleken megjelöljük, hogy milyen mélyen vannak a csatlakozókban.

A szétszerelés végén a kezünkben tarthatjuk a CMOS érzékelőt, a szűrőt és a hozzá tartozó elektronikát is tartalmazó modult. A dolog innentől kezd érdekessé válni, mivel ezt a modult nem úgy tervezte a Canon, hogy szétszedjék (összekarcolt szűrő esetén a komplett modult cseréli a szerviz). A leírás alapján a szűrőnek egy kis feszegetés árán el kellett volna válnia a CMOS üvegfelületétől, és a műanyag kerettel valamint a kétoldalt ragasztós tömítéssel együtt kellett volna maradnia. Ezzel szemben egy fél órás óvatos feszegetés után a műanyag keret ugyan lejött, de a szűrő stabilan ott maradt a CMOS-ra ragasztva. Némi tanakodás után aztán egy vékony sniccerrel óvatosan a ragasztós tömítés alá nyúlva sikerült a tömítést és a szűrőt is leválasztani. (Ez a legkritikusabb pont, mivel ha itt megcsúszik a kés akkor biztos, hogy összekarcoljuk a CMOS üvegfelületét és akkor kuka az egész. Gondolom emiatt nem vállalja a maxmax 10D átalakítását.).

Így kellett volna lejönnie a szűrőnek

Az összerakás ezek után sokkal egyszerűbben ment, bár a leíráshoz képest egy jelentős eltéréssel. Ugyanis az leírás alapján a műanyag keretbe kellene beleragasztani szilikongumival az új szűrőt majd ezt visszatenni a CMOS-ra. Azonban ha így teszünk akkor nagyon sok hely maradna a szűrő és a CMOS között, ráadásul mivel a szilikongumi rugalmas, nem tudnánk az új szűrőt tisztítani (nem lehetne rányomni a swab-ot). Némi gondolkodás után a szűrőt az eredeti ragasztós tömítéssel (ami a keretet is tartja) ragasztottam vissza a CMOS-ra. A szenzor panel felépítése miatt még ha el is engedne a ragasztó (amit kétlek) akkor sem tud a szűrő kiesni és hozzáérni a zárhoz.

A visszaragasztás az igazság pillanata  mivel itt dől el, mennyi port és szöszt zárunk a CMOS és a szűrő közé. A gyors és pontos munka valamint a sűrített levegő segít elkerülni a port. A szűrőt alkohollal vagy lencsetisztító folyadékkal megtisztítjuk, majd közvetlenül a behelyezés előtt sűrített levegővel lefújjuk róla az esetleg rákerült port. (A sűrített levegős palackot legalább 4 órán keresztül a talpára állítva pihentessük és fújjunk 1-2 másodpercig vele a levegőbe. Így elkerülhetjük, hogy olaj vagy más szennyeződést fújjon az CMOS-ra vagy a szűrőre.) Miután a szűrőt rátettük a CMOS-ra, azután már a megszokott szenzor tisztítási módszerekkel pucolhatjuk.

Az összeszerelés már értelemszerű, csak követnünk kell visszafelé a szétszerelés lépéseit. Ha készen vagyunk akkor már csak be kell kapcsolnunk a gépet és megnézi mit is csináltunk. Nálam az összeszerelés után elsőre indult a gép, és bár az érzékelő jobb felső sarkába sikerült egy nagyobbacska szöszt a szűrő alá varázsolni, emiatt nem éri meg szétszedni ismét, hiszen a szösz kb. 5 másodperc alatt eltüntethető a képről PhotoShop-al.

 
A jobb oldali IR képen látszik, hogy milyen hatékony volt a "kitermelt" szűrő.
Mindenesetre őrizzük meg, hátha vissza akarjuk alakítani a gépünket.

Miután elkészült az átalakítás (akár magunk csináljuk, akár kiküldjük átalakíttatni) birtokba vehetjük az új IR fényképezőgépünket. Az első dolog ami szembeötlik, hogy az elkészült képek fehéregyensúlya teljesen rossz, minden kép szép piros. Emiatt fontos, hogy RAW formátumba fényképezzünk, hiszen így a fehéregyensúlyt a konverterben be tudjuk állítani. Állíthatunk a gépünkben custom fehéregyensúlyt is. Ehhez egy napsütötte, viszonylag homogén zöld felületre (fű, sűrű lomb) van szükség, Ezt a felületet lefényképezve és custom fehéregyensúlyt erre beállítva már élvezhető képeket kapunk a gép LCD kijelzőjén is.

Így néz ki a "nyers" kép

Ilyen pedig a WB és a kontraszt beállítása után lesz

Innentől már csak a fantáziánk és a kreativitásunk szab határt. Nem lehet előre tudni, hogy egy tárgy vagy táj, hogyan fog kinézni az infravörös felvételen. (Na jó, egy idő után tapasztalatból már sejteni fogjuk.). Ha ellátogatunk a lifepixel oldalára akkor egy tucatnyi fényképezőgéphez találunk részletes leírást az átalakítás menetéről. A képeket és a leírásokat nézegetve a legkönnyebb helyzetben a Nikon D70/D50/D100 gépeket átalakítani kívánók vannak, mivel ezeknél a gépeknél nincs ragasztva az IR szűrő. Ugyanakkor az összes Canon gépnél meg kell küzdeni a kétoldalas ragasztóval és a műanyag kerettel.

Befejezésképpen egy rövid figyelmeztetés. Ne feledjük, hogy az első csavar kicsavarásával a gépünk garanciájának lőttek, és ha bármit elrontunk akkor a javítás a gép árának felébe vagy akár annál is többe kerülhet. Azt, hogy vállalkozik-e az átalakításra az mindenkinek a saját döntése, amit az esetleges következmények ismeretében kell meghozni. Viszont, ha az elhatározást sikeres tett is követi, akkor az "ÚJ" IR gépünkkel készített képek kárpótolnak az átalakítás során érzett szorongásért.

Fekete ég#2