Canon EF objektív emulátor avagy az Oroszok már a spájzban vannak

Sokunk nagy szomorúságára a Canon valamilyen ismeretlen okból nem fogadja kegyeibe a manuális objektívek használóit, különösen ha nem profi kategóriájú fényképezőgépről van szó. Az EOS3-on és az EOS 1-es sorozat gépein kívül legyenek azok akár digitálisak akár analógok nincs lehetőség tőrőékes vagy mikroprizmás mattüveg használatára. Így bár az EF bajonett az egyik legjobban adoptálható csatlakozás (a Canon régi FD és egyes távmérős objektívek kivételével, gyakorlatilag minden objektív véghez lehet kapni vagy készíteni átalakítót.) a nem Canon EF objektívek esetében a fókuszálás a szemünkre van bízva, mindenféle segédeszköz nélkül. Pedig a gépben ott van az autofókusz szenzor amely bármely f8 (f5.6)-nál nagyobb fényerejű objektívvel működik és ha Canon EF objektíveket használunk manuális módban akkor ki is jelzi ha a gép szerint megtaláltuk a fókuszt.

A probléma ami miatt nem Canon objektívekkel ez a fókusz visszajelzés nem működik kettős, egyrészről marketing jellegű, ez nem is akarom kommentálni. Másrészről pedig az autofókusz működéséhez az automatikának szüksége van az objektív egyes paramétereire. (Nevezetesen a legnagyobb fényerőre). Ez az utóbbi dolog az ahol bejön a képbe a találékonyság. Arról már volt szó, hogy egy mechanikailag elhalálozott EF objektív elektronikáját és érintkezőit átültetve egy M42/EOS konverterbe (nem kis fémmunka árán) rögtön feléled a fókusz visszajelzés, és többé kevésbé pontos is lesz. A pontosságot jelentősen befolyásolja ebben az esetben, hogy milyen objektív belsőségeit használja a barkácsoló kedvű fotós, ha egy 24-70-2/2.8 beléről van szó akkor jóval nagyobb pontosságot kapunk mint egy filléres alapzoom esetében. Ami számít az a legnagyobb fényerő amit az objektívbelsőség magáról elmond a gépváznak.

Ebből a gondolatsorból kiindulva logikus lépés, hogy egy egyszerű kis mikrokontrollerrel emuláljuk az objektív (lehetőleg egy 2.8 fényerejű) válaszait a gépváz felé. Nos az Oroszok eljutottak eddig a lépésig, és meg is valósították.

A végtermék egy apró kis áramkör, ami fizikai méreteit tekintve megegyezik az EF objektíveken található érintkezősor méreteivel. (mind vastagságban mind pedig szélességében.). Az áramkörben egy mikrokontroller azt hazudja a gépváznak, hogy egy 55/2.8 objektív található mögötte. Az áramkört tetszőleges átalakítóra fel lehet ragasztani, természetesen a pozíció pontos beállításával, és voila, máris készen van a fókusz visszajelzést biztosító EF emulátorunk.

Az általam tesztelt áramkör egy M42/EOS átalakítóra lett felragasztva. A felragasztáshoz kétkomponensű epoxit vagy valamilyen erős, de elasztikus ipari ragasztót javasol a készítő, az előbbit egyszerűbb beszerezni. A pozicionáláshoz segítséget nyújt egy papírból kivágható kis sablon amelyen pontosan be vannak jelölve az egyes átalakító típushoz tartozó áramkör pozíciók. Fontos, hogy a ragasztáshoz semmiképpen nem használjunk ciánakrylát alapú pillanatragasztót, mivel annak gőzei eltávolíthatatlan nyomot hagynak.

A kész emulátort többféle objektívvel is kipróbáltam, az első próbák azt mutatják hogy meglepően jó eredményeket lehet elérni, bár ezt is tanulni kell mint a manuális fókuszálást általában. A legjobb eredményt akkor kaptam, ha a legközelebbi fókuszpont felől közelítettem a pontos fókusz felé. A végtelenből indulva általában egy kis backfókusz lett az eredmény. Ugyanakkor a keresőben megpróbálva élességet állítani, nagyon ritkán sikerült csak eltalálni a pontos fókuszt.

Zeiss-Jena Pancolar 50mm/1.8 - Közelpont felől fókuszálva

Zeiss-Jena Pancolar 50mm/1.8 - Végtelen felől fókuszálva

Zeiss-Jena Pancolar 50mm/1.8 - Szemre élesre állítva

Az már biztos, hogy nem ez lesz az eszköz amellyel focimeccset vagy repülő madarakat lehet majd fényképezni, viszont makróhoz, tájképhez, és más általános alkalmakra megfelel és új életet ad a többé kevésbé jogtalanul elfelejtett manuális objektíveinknek. A fókuszvisszajelzés a fényszegény és miniatűr keresők korában bizony igen hasznos tud lenni.