Híres képek VIII.

Conrad Schumann átugorja a Berlini "falat" 1961. augusztus 15-én.
 A kép amely a megmutatta a Berlini Fal igazi arcát.

A jó helyen és a jó időben, nem is kell hozzá más, hogy maradandó kép készüljön. Conrad Schumann és Peter Leibing két fiatalember, akik pont a jó helyen és jókor voltak ugyanott. Az előbbi mint határőr az utóbbi pedig mint fotóriporter. Mindketten tizenkilenc évesek voltak, és azért érkeztek Berlinbe, mert úgy gondolták, az lesz az a hely ahol a nagy dolgok történnek. A katona Schumann számára ez a „történés” az akkoriban „Antifasiszta védelmi fal” néven emlegetett Berlini fal építése, ennek az építkezésnek a biztosításra vezényelték Berlinbe. Leibing pedig azért érkezett, hogy elkészítse élete felvételét. A fiatal fotós addigi rövid pályafutása során jó néhány akciófotót készített, így tudta, hogy csak egyetlen esélye van a jó kép elkészítésére. Emiatt aztán több órán keresztül figyelte a fiatal katonát, aki idegesen járkált fel-alá, fegyverét a vállán lóbálva, ahogy az egyik cigarettáról a másikra gyújt. „Gyere át! Gyere át!” Skandálták a Bernauer Strasse nyugati oldalán összeverődött emberek. „Ugrani fog!” Jegyezte meg hirtelen egy Leibing közelében álló idősebb férfi. Ekkor, 1961. augusztus 15–én négy órakor érkezett el Leibing szerencsés pillanata. Schumann félredobta a cigarettáját, megfordult és futásnak eredt a szögesdrótok felé, amelyek a határvonalat jelezték Nyugat és Kelet között. Ugrott, miközben fegyverét maga mögé hajította, Leibing pedig lefényképezte ezt a pillanatot. Ugyanakkor a fényképész mellett álló filmhíradós filmre is vette az eseményeket. A kép a másnapi napilapok címlapjára került. A többi pedig már hidegháborús történelem.

A kép számos kivágásban fellelhető. Mivel kapáslövésről van szó, így a képszerkesztés hiányosságait, későbbi vágással próbálták meg korrigálni. A teljes kockán látható a filmhíradós is, aki az eseményt filmen is megörökítette.

A teljes kocka

A legismertebb változat

Nem lehet tudni, hogy miért is határozta el magát Schumann az ugrásra. Talán az is közrejátszott, hogy nem sokkal előtte egy rendőrautó érkezett az nyugati oldalra és ott nyitott ajtóval várakozott. Miután átugrotta a szögesdrótot, Schumann a rendőrautó felé iramodott, amely azonnal felvette és a helyi rendőrőrsre vitte, ahol első kérése egy szendvics és egy cigaretta volt. Kihallgatása után kapott egy repülőjegyet Bajorországba, olyan messze az NDK-tól amennyire csak lehetett. 

Schumann, röviddel szökése után

Menekülése után Schumann hamar talált munkát a Günzburg-i kórházban, majd később az Ingolstadt-i Audi gyárban dolgozott, mint gépkezelő. Megnősült, apa, majd később nagyapa lett. Annak ellenére, hogy többnyire zárkózott embernek ismerték, rendszeresen vállalt közszerepléseket. Legemlékezetesebb megjelenése Ronald Reagen 1987. június 12-én a Brandenburgi kapunál tartott beszédénél volt, ahova az Elnök személyes kérésére érkezett. 

A hírnév azonban nem hozott teljes boldogságot számára. A rendőrségi pszichológus, aki Schumannt a Berlinben megvizsgálta, azt írta a jelentésében, hogy a katonát nagyon zavarta, hogy tette milyen nagy publicitást kapott és, hogy ez milyen hatással lesz majd rá és családjára. Később nem csupán komoly lelkiismeret-furdalása volt, mert elhagyta bajtársait egy „bevetés” közben, és megszegte katonai esküjét. Komolyan féltette az életét. Talán ez a félelme nem is volt alaptalan. Több olyan bizonyított eset ismert, ahol keletnémet disszidenseket, vagy az NDK-t élesen kritizáló nyugatnémeteket elraboltak vagy meggyilkoltak a Stasi ügynökei. Egy 1990-es interjúban Schumann azt mondta a riporternek, hogy igazán csak a Berlini fal 1989-es leomlása után érezte magát szabadnak. Azonban szüleit és családját még az újraegyesülés után sem kereste fel. Régi bajtársai pedig sohasem bocsájtottak meg neki. Egy dezertőr mindig dezertőr marad. Valószínűleg ezeknek a hatásoknak az összessége vezetett 1998-as öngyilkosságához.

Schumann szobra a Bernauer Strasse-n.

Leibing története igazi sikertörténet. A képe az NSZK egyik leghíresebb sajtófotósává tette. Schumannról készült képe 1961-ben megkapta az Overseas Press Club legjobb fotónak járó díjat. Leibing egészen nyugdíjazásáig fotósként dolgozott, többek között a Hamburger Echo, a Hamburger Morgenpost és a Hamburger Abendblatt lapoknak.

George Orwell írja az 1984 c. novellájában; „Aki irányítja a múltat, az irányítja a jövőt.  Aki a jelent irányítja, az irányítja a múltat.” Ez kétségkívül igaz, azonban hozzátehetjük, hogy aki a képeket irányítja a múltat és a jövőt egyaránt irányítja. Abban a pillanatban, amikor Peter Leibing elkészítette ezt a képet, a Keletnémet rezsim elvesztette a kommunikációs játszmát. Az „Antifasiszta védelmi fal” átváltozott Berlini fallá, ami immáron nem volt más, mint az erőszak és elnyomás eszköze, és így is vonult be a történelembe.