Híres képek VII.

A képek, amelyek megmutatták milyen aprók és jelentéktelenek vagyunk 

1995-ben két évvel a Hubble teleszkóp sikeres kijavítása után, a Hubble program vezetője Robert Williams a rendelkezésére álló  teleszkópidő (A mindenkori igazgató részére a Hubble idejének 10% rendelkezésére áll, az általa kiválasztott projektre) jelentős részét arra áldozta, hogy a teleszkóp segítségével  a lehető legtávolabbi galaxisokat tanulmányozza .  A projekt keretében kiválasztottak az égen egy olyan területet amely látszólag teljesen üres, majd december 18. és 28. között öszesen 342 képet készítettek a területről. A szóban forgó terület átmérője 2.5 szögperc volt, azaz kb. akkora amekkorának egy normál teniszlabda 100m távolságból látszik.

A projekt indulásakor nem aratott osztatlan sikert az csillagászok között, mivel nem volt egyértelmű hogy mi is fog látszani a képeken. Többen is úgy gondolták, hogy kár erre vesztegetni a drága teleszkópidőt. Végül azonban a projektet elindították, és a képek feldolgozása után olyan eredményt mutattak be a világnak, amely kézzelfoghatóvá teszi a hétköznapi emberek számára is, hogy mennyire aprók és jelentéktelenek is vagyunk.

A képeken a várt sötétség helyett mintegy 3000 galaxis képe rajzolódott ki.  A 3000 objektum között a legváltozatosabb formájú és korú galaxisok figyelhetők meg.

Annak igazolására, hogy ez a fajta „zsúfoltság” egyenletes, 1998-ban készítettek egy másik hasonló képet, azonban észak helyett déli irányban (ez lett a Hubble Deep Field-South). Ezen a képen is hasonló számban tűntek fel a galaxisok.

A mély-űr megfigyelésekre azonban a 2003 szeptembere és 2004 januárja között készített Ultra Deep Field kép teszi fel a koronát. A kép egy 11 négyzet-szögpercnyi területről készült a Fornax (Kemence) csillagkép közelében. Ez a terület kb. akkora amekkorának egy 1mmx1mm négyzet látszik egy tőlünk egy méter távolságra lévő papírlapon. Ez a teljes égbolt kb. egy-százharminc-milliomod része.  A képen, köszönhetően a Hubble felújított ACS kamerájának mintegy 10000 galaxist és galaxissá formálódó anyagfelhőket lehet látni.  Ezek közül a legtávolabbi galaxis több mint 13 milliárd fényévnyire van. Azaz a most látható képe kb. 600 millió évvel a Nagy-Bumm utáni állapotát mutatja. (Ha elfogadjuk a legújabb tényeket az Univerzum 13,6 milliárd éves koráról)

Ezzel a képpel az ember térben és időben minden eddiginél messzebbre vetett egy pillantást a világegyetembe és ez a pillantás rádöbbent minket a világegyetem valódi arányaira. Gondoljunk csak  bele egy pillanatra. Az Ultra Deep Field kép által megmutatott terület akkora mintha egy két méter hosszú szívószálon keresztül néznénk az eget. Ezen a kis területen mintegy 10000 galaxis van, és minden egyes galaxis több százmilliárd csillagot tartalmaz. Nos, ezek közül a csillagok közül csupán egy a mi napunk és a galaxisok közül egyetlen egy a tejút. Ha arról van szó, hogy arányaiban lássuk helyünket a világegyetemben akkor ez is van olyan jó mint a Telepszichopatikus Turbomixer .  

Akinek pedig ez még miindíg nem elég, az tekintse meg a lenti videót. Amelyben az Ultra Deep Field képen látható galaxisok fényének vörös eltolódása alapján összeállított 3D animáció segít térben elhelyezni a látottakat...