Fotózás télen II.rész

Esszék
3
Az adott értékelés: nincs Átlag: 3 (2 értékelő)

Az előző részben az eszközökre és a hidegre koncentráltunk. Most pedig a helyes expozíció, és más kreatív kérdések kerülnek terítékre.

 

Expozíció

Az egyik leggyakoribb probléma a téli képek készítésekor, hogy az addig tökéletesen működő automata expozíciós beállítást használjuk. Az így elkészített képeken azonban azt látjuk, hogy a szép fehér hó, ronda szürke árnyalatban látszik, a nem havas részletek pedig alulexponáltak. Ennek a jelenségnek az oka a fénymérő működésében keresendő, illetve abban, hogy a sok fehér hó, miképpen csapja be a gépünk fénymérőjét.

A fényképezőgépek fénymérője a témáról visszaverődő fény mennyiségét méri. A mérés során a gép azt feltételezi, hogy a téma színe, és ennek megfelelően a visszaverődő fény mennyisége is átlagos.  Ez a bizonyos átlagos téma pedig a ré eső fény ~18%-át veri vissza, ami a közép-szürkének felel meg.

Ez persze általánosítás, mivel a mai modern gépek zónás, intelligens fénymérői a legtöbb speciális esetben egész jól elboldogulnak. A hó azonban szinte mindig kivétel. 

(A 18% nem véletlen, a zöld növények is ennyi fényt vernek vissza) Ha a fénymérő olyan témával találkozik, amely a feltételezett 18%-nál több (vagy kevesebb) fényt ver vissza, akkor hibásan fog mérni.

A havas táj a fenti hibának eklatáns példája. A hó attól függően, hogy mennyire friss, a ráeső fény 40-85%-át veri vissza. Ha a gépünk fénymérője ezt 18%-nak veszi, akkor az eredmény a szürke hó és az alulexponált kép.

Ha azonban tudjuk, hogy miként működik a gépünk fénymérője, akkor korrigálni tudjuk a hibás működést. Nem kell mást tennünk, mint becsapni a fénymérőt és a mért expozícióhoz képest többet kell exponálnunk.

        

Az alapszabály, amit kiindulási pontnak használhatunk az, hogy a friss, fehér hó kb. 2 fényértékkel több fényt ver vissza, mint a középszürke. Azaz a gépünk ennyivel fogja alulexponálni a havat. Nekünk pedig ennyit kell pozitív expozíció korrekcióként beállítanunk.  Arra azonban figyeljünk, hogy a hó fényvisszaverő képessége igen változó, függ a megvilágítástól, és attól is, hogy milyen régi. Gondoljuk át, hogy hogyan szeretnénk a képen megjeleníteni és ennek megfelelően állítsuk be a korrekciót.

Az expozíció kompenzáció módjai

Minden DSLR fényképezőgép lehetőséget nyújt az expozíció kompenzáció beállítására, és a kompakt gépek legtöbbje is képes rá. Van ahol EV korrekciónak hívják, van ahol expo-shift-nek. Ez a legkényelmesebb mód, mivel ha beállítottuk, és a fényviszonyok nem változnak, akkor folyamatosan fényképezhetünk, nem kell a korrekcióval törődnünk. Csak arra kell figyelnünk, hogy ne felejtsük el visszaállítani a korrekciót 0-ra, miután végeztünk.

Hasznos tipp, hogy határozzunk meg egy alapbeállítást, amire minden fotózás végén visszaállítjuk a gépünket. Így elkerülhetjük, hogy a gyorsan előkapott gépünkkel a legutóbbi esti fényképezésnél beállított 5 másodperces záridővel exponáljunk a megismételhetetlen témára. Én az Av/f8 ISO200 és 0EV korrekció beállításokat használom.

Ha nem tudunk, vagy nem akarunk expozíció korrekciót beállítani, akkor a másik lehetőség, hogy valamilyen ismert fényvisszaverésű felületen mérünk fényt, majd a kapott értéket felhasználva manuálisan állítjuk be az expozíciót. A legegyszerűbb a tiszta kék ég, amely világossága megfelel a 18%-os középszürke felület által visszavert fénymennyiségnek. A másik, mindig „kéznél” lévő tárgy a saját tenyerünk. Az ember tenyere 1 fényértékkel világosabb, mint a 18% középszürke. Annyit kell csak tennünk, hogy a tenyerünkről mérünk fényt, a témáéhoz hasonló megvilágítással, majd egy fényértékkel magasabb expozícióval fényképezünk.

A +1 fényérték manuális beállítások esetén jelentheti, hogy a rekeszt nyitjuk eggyel nagyobbra (pl. f8 helyett f5.6) vagy pedig a záridőt növeljük szintén egy lépéssel (pl. 1/125-ről 1/60-ra). Mivel a mai gépek legtöbbje fél, illetve egyharmad lépésenként is engedi állítani a rekeszt és a záridőt, nem árt, ha ismerjük a rekesz és a záridő lépéseket.

A hó nem mindig fehér

                

Az expozíció után a következő kihívás, hogy a hó valódi színét vissza tudjuk adni a képünkön. A hó nem mindig fehér, az időjárástól és a fényviszonyoktól függően változik a színe. Árnyékban kék, borult ég esetén szürke, naplementekor aranysárga, vagy éppen vörös.

Akár csak a fénymérőt, úgy a fehéregyensúly automata beállítását is könnyedén becsaphatja a havas táj. Ezt megelőzendő, ha a gépünk alkalmas rá, akkor lehetőleg RAW-ban fényképezzünk, és így a fehéregyensúly beállításával ráérünk az utómunka során foglalkozni. Ha erre nincs lehetőségünk, akkor mindenképpen manuálisan állítsuk be a fehéregyensúlyt. A nappali beállítás (Daylight-5200K) általában jó kiindulási alap, azonban mivel a hó az égboltot is visszatükrözi, így tiszta napos időben színe a kék felé tendál, különösen árnyékban. Ilyenkor az árnyékos (Shade-7000K) beállítással tudunk kissé melegebb tónust adni a képünknek.

Szűrők

A digitális fényképezés elterjedésével a szűrők egyre kisebb szerephez jutnak. Télen azonban mégis érdemes megfontolnunk, hogy legalább egy UV szűrőt feltekerjünk az objektívünkre, ha másért nem akkor azért, hogy a hótól és párásodástól megóvjuk a frontlencsét. A hó fényvisszaverő képessége igen magas az UV tartományban is (80-90%), emiatt az UV szűrő használata csökkentheti a nem kívánt reflexiókat. Tiszta derült időben pedig jól jöhet egy polárszűrő, a színek teltebbé tételéhez, és a kontraszt növeléséhez. Ha polárszűrőt használunk, akkor figyeljünk arra, hogy a téli tájak már eleve nagy kontrasztúak, és a polárszűrővel könnyen túlságosan megnövelhetjük a kontrasztot, aminek beégett fehérek és bebukott feketék lehetnek az eredményei.

Árnyékok és mintázatok

                      

A jég és hó alakzatainak általában sajátos mintáik és árnyékaik vannak. Ezek kiemeléséhez a legjobb, ha a hó vagy jég legvilágosabb részére mérünk fényt és fél vagy egy fényértékkel felfelé kompenzálunk. Ez segít abban, hogy az árnyékok is jól exponálódjanak és kivehetővé váljanak az alakzatok, mintázatok. A kora reggeli vagy késő délutáni nap laposan érkező sugarai szintén segítenek az árnyékok és a mintázatok kiemelésében.

Vaku használata

Bár elsőre meglepőnek hangzik, a vaku használatának van létjogosultsága a téli tájak fényképezésekor. Segíthet deríteni az árnyékokat, illetve akár főfényként is használhatjuk. Arra azonban vigyázzunk, hogy hóesésben ne használjuk, mivel a vaku által megvilágított hópelyhek fehér foltokként fognak látszani a képen.

Egy kis szín

  

A hó szép, de ha csak az van a képen, akkor könnyen unalmassá válik.  Ha tehetjük, komponáljunk egy kis színt a képbe. Ez lehet a kép főtémája, vagy akár csak egy kis részlet. Tartsuk nyitva a szemünket, és vigyünk egy kis szín a hóba.

Hóesés

Ha a hóesést szeretnénk megörökíteni, arra kell figyelnünk, hogy a 1/60 körüli záridővel exponáljunk. Ennél a zársebességnél a hópelyhek kissé elmosódnak és nagyobbnak, mozgásban lévőnek látszanak. Ha tehetjük, válasszunk sötét hátteret, ami még jobban kiemeli a hóesést.

  

Mivel a fényképezés a kreativitásról szól, a fenti tanácsokat inkább kiindulópontnak, javaslatoknak tekintsük, és ne féljünk megszegni őket.  
A webhelyet a Drupal - egy nyílt tartalomkezelő rendszer - működteti