www.opelvillen.de
Milyen a fénykép, ha magyar?
Ha bárki arra vetemednĂ©k – fene nagy elbizakodottságában –, hogy megĂtĂ©lje egy nĂ©p, egy ország
fotĂłkultĂşráját, fotĂłs teljesĂtmĂ©nyĂ©t, három dolgot tehet: Az elsĹ‘vel nem kĂvánok foglalkozni, mert
mĂ©lysĂ©gesen elĂtĂ©lem, ez az Ăşgynevezett hasraĂĽtĹ‘s mĂłdszer, amikor nincs elĂ©g ismeret, de annál
határozottabb a vélemény. Erről hallgassunk. Marad kettő. Ezek bármelyike választható. Az egyik
számbaveszi az adott nemzet legkiválĂłbb teljesĂtmĂ©nyt nyĂşjtott kĂ©pĂ©szeit, s azt mondja, szerintem nyolc
jĂł magyar fĂ©nykĂ©pĂ©sz van az elsĹ‘ százban, akkor ez elĂ©g jĂł teljesĂtmĂ©ny, figyelembe vĂ©ve, hogy
Magyarország összlakossága nem éri el egy nagyobb metropolisz lélekszámát. Ezt lehet, gyakran elő is
fordul. A másik mĂłdszer követĹ‘je szĂvĂłs, hosszadalmas aprĂłmunkával megprĂłbálja megismerni azokat a
fényképészeket, akik valamilyen pech, balsors, történelmi esemény vagy egyszerűen csak mulyaság miatt,
nem lettek szĂ©lesebb körben ismertek, pedig tehetsĂ©gĂĽk, kĂ©peik szĂnvonala, a fĂ©nykĂ©pezĂ©s fejlĹ‘dĂ©se
Ă©rdekĂ©ben kifejtett tevĂ©kenysĂ©gĂĽk erre feljogosĂtotta volna Ĺ‘ket. Ez sok utánjárást igĂ©nyel, biztos
ĂtĂ©lĹ‘kĂ©pessĂ©get, dönteni tudást igĂ©nyel, viszont sok örömteli meglepetĂ©ssel is szolgálhat. Ez már
ritkábban fordul elő a praxisban.
Ez a kiállĂtás a kĂ©t mĂłdszer integrálásával prĂłbál segĂteni az ĂtĂ©lni akarĂłknak. EgyrĂ©szt megmutatja
azokat a kiemelkedő magyar fotósokat, akiket Patagóniától az északi tundrák népéig mindenki ismer,
elismer. Ilyen nevek vannak köztük, mint André Kertész, Brassai, Moholy Nagy László, Robert Capa és
öccse Cornell, Munkácsi Márton, Kepes György Ă©s mĂ©g sorolhatnám. KiemelkedĹ‘ világĂtĂłtornyok Ĺ‘k a
fĂ©nykĂ©pezĹ‘k milliárdjainak tengerĂ©ben. KĂ©peikkel bárhol, bármely kiállĂtáson találkozhatni, könyvek,
albumok, folyóiratok százai foglalkoznak velük. Fényképeik, bár a pillanat tört része alatt készültek,
mĂ©gis átvezetnek az örökkĂ©valĂłságba. Akik azĂ©rt jönnek az Opel-villa kiállĂtĂłtermeibe, hogy a
fotográfia klasszikus alkotóival, alkotásaival eredetiben találkozhassanak, nem fognak csalódni.
MásrĂ©szt a kiállĂtás nyĂşjt egy válogatást azoknak a csak szűkebb körben ismeretes fotográfusoknak a
munkáiból is, akik szintén megérdemelnék a kiemelt figyelmet, de valamiért eddig nem fókuszált rájuk a
világ. Pedig Pécsi József, Escher Károly, Balogh Rudolf, Máté Olga vagy Kálmán Kata szintén jelentős
életművet tudhat maga mögött. Ez a tárlat is hozzájárulhat, hogy nevük ismerősebbként csenghessen. És –
valljuk meg – a kiállĂtás rendezĹ‘inek nem titkolt szándĂ©ka az is, hogy megmutassa, elfogadtassa: a
legkiválóbbak csak a kiválók vállán állva tudnak olyan magasra kapaszkodni. S a magyar fotó nemcsak
azért jó, mert sok a kiemelkedő alkotója, hanem mert sok és nagyon biztos a kiválók képezte alap is.
Így, e két részből átfogó képet tudunk nyújtani a huszadik századi magyar fotográfia legjavából,
azoknak, akiket ez érdekel. De a fotóművészet iránt kevesebb affinitást mutatók számára is kikerekedik
egy keresztmetszet, a földrajzilag közeli, de ennek ellenére kevéssé ismert nép hétköznapjaiból,
ĂĽnnepeibĹ‘l. Nekik sem volt felesleges RĂĽsselsheimbe jönni a Fotográfusok Made in Hungary kiállĂtást
megtekinteni.
Kincses Károly