Ki tudja miért, de vannak kitüntetett időpontok és helyek minden múvészet történetében, ahol és amikor összesűrűsödnek az erővonalak, a szokásosnál több tehetség él ls alkot egyszerre. Ilyen volt a huszadik század elején Arad, ekkoriban a magyar piktorialista fotográfia egyik erőssége. Az ekkor itt alkotók talán legfontosabbikát, az aradi zongoragyártót, a klasszikus fotográfia egyik legjobbját idézi meg ez a kiállítás és a most megjelent könyv.

Jaques Faix (1870–1950) fotográfusi pályája a 20. század első két évtizedében volt a zeniten. Trianon után Arad egyik napról a másikra romániai város lett, s a megváltozott élet nem sok jót hozott a művészi fényképészeknek sem. Faix életművének egy része maradt csak meg. A többi vagy megsemmisült, vagy lappang valahol.

De hozzáférhető félezernyi üvegnegatív, guminyomat, pigmentkép, ariszto-fotó alapján joggal tartottuk számon néhányan a szakmában, mint a magyarországi festőies fényképezés egyik jeles képviselőjét. Ha megnézik ezt a kiállítást, remélem többen is elhiszik ezt nekünk.