Ellenfény, folklorisztikus téma, gyöngyösbokrétás derű, tükörfényezett nagyítások, pályadíjak garmada, a magyar fotográfia legfényesebben ragyogó időszaka… Elintézhetnénk ezzel a néhány szóval is. Ha így van, mégis, miért kell akkor egy egész kiállítást szentelni neki, könyvet írni róla?
Miért is? Mert kérdések tucatjait veti fel, s hagyja mindmáig félig vagy egészen megválaszolatlanul. Még annyit sem tudunk erről a dologról, hogy pontos, a lényeget megvilágító kérdéseket tehessünk fel egy minket, magyar fotográfusokat olyannyira érdeklő problémakörről. Ilyen kérdéseket például:
Valóban ez volt a magyar fényképezés aranykora? Vagy ellenkezőleg: itt érhető-e tetten saját mértéktelen provincializmusunk?
Kik, milyen fotókat és hová küldtek ez időben, mit nyertek, s mi volt a rangjuk, értékük e díjaknak?
Valódi ellentét feszült-e a kor két meghatározó stílusa, a magyaros és a szociofotó között, vagy vannak átjárások? Mit, honnan, miből vett át, mi az, ami originális benne? Mennyiben kötődött a kor politikai elvárásaihoz, volt-e közös az irodalommal, a képzőművészetek más területeivel?
A külföld ugyanazt gondolja erről mint mi? Mi volt ezidőtájt a világban uralkodó fotóstílus? Tud-e a magyaros stílusról egyáltalán valaki a határainkon túl, érdekli-e ez az egyetemes fotográfia papjait és papnőit, vagy sem? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?
És persze igen. Magyar vagy magyaros stílus, netalántán magyar(os)? A honi fényképezésben ez hasonló volumen? kérdés, mint anno a homo usion vagy homo iusion.
Hogyan és miért mentődött át a magyaros stílus formakincse, technikája, szemléletmódja egy erősen jobboldali, konzervatív politikai renszerből egy szovjet típusú szocializmusba?
És utolsó (előtti) kérdésként: miért van az, hogy még mindig alkalmas témát jelent a magyaros stílus arra, hogy két fényképész, vagy azzal foglalkozó jól egymásnak essen? Miért lett és lehet máig ideológiai sőt politikai küzdelmek kiváltója?
Van-e használható, továbbvihető üzenete a ma fotográfusai felé, vagy tegyük az egészet vitrinbe és mutogassuk mint korosodó sportoló hajdanvolt győzelmeiért kapott serlegeit?
Talán ennyi is elég annak illusztrálására, hogy ez a viszonylag rövidke periódus érdemesnek mutatkozzék arra, hogy foglalkozzunk vele. Már csak azért is, mert a honi fényképművészet olyan reprezentánsai fémjelzik, mint Balogh Rudolf, Vadas Ernő, Szöllősy Kálmán, Kerny István, Dulovits Jenő, Haller Frigyes, Angelo, Haranghy György, Járai Rudolf és még vagy két tucat jeles alkotó.
A Magyar Fotográfiai Múzeum által tervezett kiállítás és könyv a stílus legkiválóbb alkotóinak főműveivel próbál meg egyfajta számvetést készíteni a múlt század huszas éveinek kezdetétől mintegy harminc-harmincöt évet átfogó időszakról. Kérdéseket fogalmazunk meg, amelyekre tudunk, próbálunk válaszolni is, a többit az olvasókra, kiállítás látogatókra bízzuk.