A magyar művészettörténet, fotóhistória egyik legnagyobb adóssága a magyaros stílussal való érdemi foglalkozás. Amíg tartott, 1925–1944 között, nagyon népszerű volt itthon és külföldön egyaránt, sokat beszéltek róla, még ha túlértékelve is. A szocializmus kultúrideológusai gyakran nacionalizmussal, hamis álromantikával, revansizmussal vádolták. Könyvünk címében hordozza azt a Janus-arcúságot, aminek megfejtésére kísérletet teszünk. Siker és mítosz. Fotográfiánk aranykora, legsikeresebb időszaka a magyaros stílusnak nevezett periódus volt a két háború között. Kiállítási érmek százai, pályadíjak, oklevelek, sajtóközlemények mutatják a tényleg páratlan diadalmenetet. És a hozzá kapcsolódó legendák, mítoszok? A magyaros stílus legjobb periódusában nagy és elsöprő sikert aratott Magyarországon szinte minden fórumon; látványos eredményeket ért el a nemzetközi amatőrfotós fórumokon; de szinte teljesen érdektelen maradt az egyetemes fotográfiatörténet, a világtendenciákat figyelő művészettörténet egésze számára.
Mit kezdhetünk ma a magyaros stílussal? Erről szól a könyv. A stílus legkiválóbb fotográfusainak megmaradt főműveivel próbál meg egyfajta számvetést készíteni e negyed századot átfogó időszakról.