Ha valaki nem ismeri, mint építészt, nem nagy baj. Ha festőként sem, az már kicsit problémásabb, ám ha fényképészként sem mond semmit a neve, nézze meg ezt a kiállítást. Az 1920-tól a második világháborúig terjedő időszakban a magyar művészfényképezés egyik legfontosabb szervező elméje volt, képeit a világ minden pontján díjazták. Ennek ellenére a hozzá látogatóba érkező művészettörténészt 1969-ben ezekkel a szavakkal fogadta: „örülök a látogatásának, bár ez nem látszik rajtam. Megbántott ember vagyok, nem veszek részt a fotóéletben és nincs is szándékomban. Ma is fotografálok, de csak a fiókomnak. Ha ezután is van kedve velem beszélgetni, lépjen beljebb.”