Műépítész, fotó- és festőművész, szakíró. Mindezeken túl a két világháború közötti időszakban a magyar művészfényképezés egyik legfontosabb szervező elméje. Élete során rengeteg – több tízezer – fényképfelvételt, s ezzel párhuzamosan igen nagy mennyiségű képzőművészeti alkotást készített. Akvarelleket és olajképeket festett, rajzokat készített az 1900-as évek elejétől élete utolsó pillanatáig, ezek kvalitása semmiben sem marad el fényképei mögött. Műépítészként tucatnyi budapesti ház és vidéki épület mutatja tervezői tehetségét, művészi vénáját, precizitását.
Nemcsak alkotóként, de a korabeli fotóélet szervezőjeként is megérdemli elismerésünket. A Magyar Amatőrfényképészek Országos Szövetségébe 1914 júniusában lép be. A Fotóművészeti Hírek társ-, majd főszerkesztője. Több, mint száz szakcikket írt, az 1920-as években számtalan tanfolyamon, bemutatón, gyakorlati kurzuson oktatta a fényképészet legkülönbözőbb elemeit, az optika rejtelmeit, a különféle nemeseljárásokat. Magas szinten művelte az összes nemeseljárást, foglalkoztatta a lágyrajzú fényképezés. A monográfia fotós és festői életművét párhuzamosan mutatja be.