Azt gondoljuk, hogy az emberek tízezer, ötszáz és öt évvel ezelőtt sem úgy látták az őket körülvevő világot, mint ma. A „szem megtanult látni”, egyre bonyolultabb áttételek során is felismerni a valóság elemeit, bármilyen formában is jelenik meg. Kiállításunk ebből a folyamatból mutat meg valamit.
Kiindulópontunk, hogy a fotográfia (ill. a mozgókép) feltalálása hosszú kultúrtörténeti „tanulási” folyamat végeredménye, amelynek során az európai ember bensőséges viszonyba került a képi ábrázolásokkal, elfogadta és igényelte a háromdimenziós valóság kétdimenziós megörökítését, illetve a világ mozgásának imitációját. E kultúrtörténeti folyamatban egyaránt szerepet játszottak a tudomány képviselői (az optika, a vizuális eszközök fejlődésével) és a populáris kultúra (vásári mutatványosok, vizuális játékok, szabadidős szórakozásformák). Mai képfogyasztó világunk polgáraként alig elképzelhető, micsoda varázsa volt a képnek egy-két évszázaddal ezelőtt. A képekkel, festményekkel kezdetben szinte kizárólag szakrális ábrázolásokként találkozó köznép áhítata az érintésközelbe kerülő képek iránt, a legkülönbözőbb alakban megjelenő képmutogató produkciójának népszerűsége nem kisebb jelentőségű kulturális átalakulás bizonysága, mint az írás sokat emlegetett Gutenberg-féle forradalma.
A kiállításon a Magyar Fotográfiai Múzeum optikai különgyűjteményének anyaga mellé sorakoztatjuk az Országos Pedagógiai Múzeum és Könyvtár optikával kapcsolatos tárgyait és más közgyűjtemény, illetve magángyűjtők e témába vágó tárgyait is.
A kiállítás foglalkozik a szem, a látás törvényeivel, a fénytan megértését szolgáló eszközökkel, a camera obscurával, a vetítés laterna magicától a mesediavetítőig terjedő életrajzával, a legkülönfélébb mozgásimitációkkal, a térélmény képi imitációjával, a transzparens képek nyújtotta különleges hatásokkal.