A fotográfia feltalálása nemcsak fizikai, kémiai felfedezések, de hosszú kultúrtörténeti „tanulási” folyamat végeredménye is, amelynek során az emberi szem megtanult látni, elfogadta és igényelte a háromdimenziós valóság kétdimenziós megörökítését. E kultúrtörténeti folyamatban egyaránt szerepet játszottak a tudomány képviselői (az optika, a vizuális eszközök fejlődésével) és a populáris kultúra (vásári mutatványosok, vizuális játékok, szabadidős szórakozásformák). Mai képfogyasztó világunk polgáraként alig elképzelhető, micsoda varázsa volt a képnek egy-két évszázaddal ezelőtt. A képekkel, festményekkel kezdetben szinte kizárólag szakrális ábrázolásokként találkozó átlagember nagyon fogékony volt bármilyen kép iránt. A legkülönbözőbb alakokban megjelenő képmutogatók produkcióinak népszerűsége nem kisebb jelentőségű kulturális átalakulás bizonysága, mint az írás sokat emlegetett Gutenberg-féle forradalma. A monográfia egyaránt bemutatja az arcképábrázolások történetét, a térélmény, a mozgásimitációk megörökítésének kísérleteit, a laterna magica fejlődéstörténetét, s mindezen optikai eszközök magyarországi kultúrhistóriáját.

A könyv megkapta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Fitz József Könyvdíját.