Alain Briot : Esztétika és fotográfia (VII. rész)

Alain Briot napjaink egyik legsikeresebb Amerikában alkotó tájképfotósa. A párizsi Ecole des Beaux Arts-ban szerzett diplomát szépművészetből, jelenleg a doktorátus megszerzésén dolgozik. Ez az cikk a hetedik egy tíz részből álló sorozatban, melyben a fotográfia esztétikai vonatkozására tervezek fókuszálni. A sorozat célja, hogy segítsen esztétikailag kielégítő, azaz szép fotókat készíteni

Mitől válik megtartandóvá egy fotó?

1 - Megtartsam vagy sem?

Megtartandó. Így nevezzük azt a képet, mely tetszik annyira, hogy végleges helyre mentsük, kinyomtassuk.

De mégis hogyan döntsük el, melyik fotó elég jó ahhoz, hogy megőrizzük vagy megmutassuk másoknak, kinyomtassuk, kiállítsuk? Számtalan e-mailben szegezik nekem ezt a kérdést, és a küldőik zöme úgy tűnik, hisz valamilyen csalhatatlan szer létezésében. Aki ismeri ennek receptjét, tévedhetetlenül kiválasztja a jó fotókat, kigyomlálja a rosszakat, pontosan tudván, mekkora sikerre számíthatnak a közönség soraiban.

Nos, hadd szögezzem le az elején: ilyen csodaszer nem létezik. Bárcsak ennyire egyszerű lenne a dolog, de sajnos nem az. Hogy miért is? Kiderül e cikkből - olvass tovább, hogy segíthessek választ találni!

2 - Melyik jó, melyik rossz?

"Jó kérdés" - ahogy néhány egyetemi tanárom szokta volt mondani, ha nem tudta a választ. Hogy mi tesz egy képet jóvá vagy rosszá, meglehetősen nehezen körülhatárolható. Lehet szűkíteni a kört, kidobni a mércét egyértelműen meg nem ütőket, de ez a folyamat se nem világos, se nem lineáris. A fotószelektálás nem igazán olyan, mint gyorsan végigikszelni egy feleletválasztós tesztet. Végülis esztétikai döntésről van szó, és az esztétika nem igazán követi a matematika szabályait.

3- Az én módszerem

A - "Gyomlálás"

Kezdésként hadd vezesselek végig a folyamaton az én módszeremmel. Amikor visszakapok egy adag filmet a laborból, vagy betöltöm a képeket a digitális fényképezőgépből a raw konverterbe, először azokat a képeket szűröm ki, melyek gyógyíthatatlan betegségben szenvednek: üres kockák, teljesen elmosódott képek, véletlen kattintások eredményei, rettentően alul- vagy túlexponált fotók. Ezek röpülnek először: irány a szemetes az asztal alatt, vagy a Lomtár a gépen. Számomra ez olyan, mint amikor a kertben gyomlálgatok: ki velük azonnal, bűntudat nélkül. A kreatív folyamat során bármikor adódhat hiba, hanyagság, szerencsétlen véletlen, melléfogás, elszámítás.

Amikor ezen túlestem, máris egy kicsit jobban érzem magam. Viszont meg szoktam tartani az expozíció sorozatokat, analógot, digitálisat egyaránt, mégpedig több okból. Lehet, hogy később képet akarok majd komponálni egy magas kontrasztú témáról. Másrészt egyes expozíciók alkalmasabbak a szkennelésre, mások pedig nyomtatásra, reprodukcióra. És a jövő hozhat olyan technológiákat, melyek segítségével sokkal többet hozhatunk majd ki az alul- és túlexponált képekből, érdemes tehát azt a kis plussz tárhelyet feláldozni értük.

Kiválasztás kétszer. Fent: 4x5-ös diák a világítóasztalomon, a nélkülözhetetlen, élességellenőrzésre és egyenkénti tüzetes átnézésre használatos 8-szoros kézi nagyítóval. Ezek a fotók a Powell-tónál készültek. Lent: raw konverter felület (Phase One C1 Pro 3.5), 35 mm-es digitális fájlokkal, kelet-arizonai témákkal. Mindkét módszernél ugyanaz a cél: kiválasztani a megtartandókat.

B - Archiválás

Most következik a fotók archiválása. Az előhívott filmeket átlátszó tokba fűzöm, melyeket Bestfile mappákban tárolok. A digitális fájlokat DVD-re írom, a maximális biztonság érdekében mindjárt két példányban, melyeket különböző helyen tárolok.

Több okból is fontosnak tartom a mielőbbi archiválást. A filmnél a por óriási gondot jelent, minél előbb kerül a tokjába meg a pormentesen záró mappába, annál jobb. A digitális fájloknál mindig fennáll a veszélye a véletlen kitörlésnek, felülírásnak, vagy elszállhat a merevlemez. Mindezek ellen érdemes mihamarabb két biztonsági másolatot készíteni, más-más helyen tárolva.

Bestfile filmtároló mappák az irodámban

Bestfile filmtároló mappa kinyitva, 4x5-ös filmtárolókkal

CD és DVD tárolók az irodámban. Mindegyikbe 24 lemez fér, mind számozott, az azonosítójuk a tárolón is fel van tüntetve, valamint az összes lemez kereshető egy lemezkatalogizáló szoftverben. Először CD-re kezdtem lementeni a digitális fájlokat, aztán 2003-ban DVD-re váltottam.

Az archiválás igen fontos folyamat. Számomra két alapvető célt szolgál: először is megvédi az eredetiket a kártól, a portól. Én jelenleg pormentesen záró Bestfile mappákat használok. Másfelől a hatékony archiválás bármely kép könnyű és gyors előkeresését teszi lehetővé. Olyan adatbázist használok, mely tartalmazza a fotó tárolási helyének mappa- és oldalszámát, a készítés helyét, időpontját, és minden más lényegi információt. Az adatbázis a számítógépemben tárolódik, de minden Bestfile mappában tartok egy nyomtatott verziót is. Az Extensis Portfolio szoftver segítségével minden digitális képem is katalogizált. Ezen felül minden CD és DVD-lemezemről virtuális katalógust vezetek az összes számítógépemen. E rendszerek használatával 5 percen belül rátalálok bármely képemre. Kulcsfontosságú nálam az időtényező, hiszen naponta kapok megrendeléseket specifikus fotókra, melyeket a jelenleg több mint ötvenezres képtáramból kell előkeresni.

C - Kiválasztás

A harmadik és egyben legnehezebb szakasz. El kell döntenem, mely fotók a kedvenceim, melyeket vélem a legjobbnak, és melyek csak másodosztályúak. Más szavakkal, rajtam áll, melyiket ítélem jónak és melyiket rossznak.

Indító gondolatként megemlítem, hogy minél kevesebb fotót kell átnéznem, annál egyszerűbb ez a folyamat. Ez szinte magától értetődő. Az átnézendő képek mennyisége szoros összefüggést mutat azzal, hogy milyen formátumot használtam. A képek minősége fordítottan arányos a formátummal, azaz minél nagyobb a formátum, annál kevesebb lesz a jó minőségű kép. Emiatt a 4x5-ös képek átnézése, kiválogatása könnyebb és gyorsabb, mint a 35 mm-eseké. Hogy miért térek ki erre? Ha a szelektálást a lehetetlennel határos fáradságos munkának érzed, lehet, hogy érdemes lenne nagyobb formátumra váltanod.

4- Az én válogatási kritériumaim

Eleddig nem adtam választ arra a kérdésre, hogy jómagam miként válogatom ki a képeimet, mégpedig azért, mert szelektálni csak meghatározott kritériumrendszer mellett lehet. Hogy ez miből állhat, arról még nem ejtettem szót.

Mi is az a kritériumrendszer? Egy lista arról, mit várunk el a képtől, vagy milyen céloknak kell megfelelnie. Ennek híján nincs sok értelme a válogatásnak (kivéve technikai tökéletesség). Valami alapján döntenünk kell, és ez nem állhat pusztán abból, hogy a kép technikai értelemben jó, főként, hogy a kiválasztási folyamat e szakaszában már csak ilyen képeink maradtak.

Szóval, milyen elv mentén haladjunk? Először is, kell, hogy legyen valami célja annak, hogy fotókat készítesz. Ha van ilyen kitűzött célod, az a kép, mely eléri ezt és még technikailag is megfelelő, megtartandó.

Példaként bemutatom az általam mostanság alkalmazott kritériumokat. Miközben átolvasod, ne feledd, hogy az évek során sokat alakult a látásmódom, és minden bizonnyal továbbra is változni fog.

A - Pozitív kisugárzás

Amióta csak tájképfotózással foglalkozom, legfőbb vezérelvem az volt, hogy a világ jó oldalát mutassam meg. Nem fotózom a szegénységet, a nyomorúságot, a szomorúságot, a nyomasztó témákat. Minden egyes tájfotóm erre a pozitív kisugárzásra fókuszál. A kiválogatási folyamatban ez azt jelenti, hogy kidobom a borongós, lehangoló képeket, és megtartom az inspiráló, felemelő fotókat. Arthur Comte, a pozitivizmus atyja büszke lenne rám.

B - Az újdonság ereje

Nem csupán más fotósoktól törekszem megkülönböztethetőt alkotni, a saját korábbi képeimhez képest is az újat, az eltérőt keresem. Például mostanában azon igyekszem, hogy minden egyes alkalommal más-más jellegű fotót készítsek egy adott helyszínen, ahol már korábban is jártam. A válogatási folyamat során kidobom azokat a képeket, melyek majdnem vagy teljesen ugyanolyanok, mint valamelyik korábbi, ugyanott készült kép. Ezek a kiszanált fotók bár kiválóak technikai értelemben, nem ütik meg a jelenlegi esztétikai mércémet.

C - Emblematikus kép egy különleges témáról

Egy másik gyűjteményem, amit jelenleg folyamatosan bővítek, olyan képeket tartalmaz, melyek kifejezik, milyennek látok néhány különleges helyszínt. Rendszeresen eljárok egy-egy helyre csak azért, hogy egyetlenegy fotóval gazdagodjak. Természetesen egy csomó képet készítek a kiruccanáson, de amikor az utólagos kiválogatáskor a nagybetűs Megtartandót keresem, tulajdonképpen csakis egy darab a cél.

D - Egy kompozíció, sok fotó

Sokszor azon kapom magam, hogy egy csomó fotót készítek ugyanarról a témáról, pontosan ugyanabban a kompozícióban. Az egyetlen változó tényező a fény. Kiváló példa erre a White Sands National Monumentnél napkeltekor zajlott fotózásom 2001 decemberében, ahol 40 dupla 4x5-ös kazettát teleexponáltam anélkül, hogy változtattam volna a kompozíción, a fényképezőgép helyzetén vagy az objektíven, kivéve a legutolsó képet. Amikor az ott készült képeket válogattam, 5 megtartandóra szűkítettem a kört. Majd pár hónappal később kiválasztottam egyetlenegy fotót, melyet hozzáadtam a portfóliómhoz

White Sands Napkelte #1

White Sands Napkelte #2

White Sands Napkelte #3

White Sands Napkelte #4

White Sands Napkelte #5

Ez volt az öt eredeti megtartandó kép a 2001-es White Sands fotózásomról. A kiválasztás 40 4x5-ös eredetiből történt, melyeket azon a bizonyos reggelen készítettem. Úgy 9 hónappal később kiválasztottam az 1. számút mint Megtartandót. Negyvenből öt, ötből egy. Még mindig tetszik persze a maradék négy is, talán újra visszaveszem az 5-öst is megtartandónak, mert most éppen nagyon tetszetősnek találom. Amint láthatod, ennél az egynél picit megváltoztattam a fényképezőgép helyzetét.

E - Hosszú távra tervezek

Abból élek, hogy művészi fotókat adok el különböző formátumokban, különös tekintettel a 40x50-es, 40x120-as nagy méretekre, melyek azt a célt szolgálják, hogy otthonokat, irodákat díszítsenek - mégpedig évekig. Ezt szem előtt tartva olyan megtartandókat keresek, melyek hosszabb időn keresztül képesek fenntartani a szemlélő érdeklődését, melyeket anélkül lehet évekig nézegetni, hogy unalmassá, közhelyessé válnának. Ellentétben a reklámfotókkal, melyek azonnali hatásra törekednek, én olyan képet alkotok, mely hozzánő a gazdájához, aki az idő múlásával egyre jobban ismeri és kedveli azt. A gyors, de rögtön múló hatást keltő fotók helyett én az elhúzódó hatásúakra szavazok.

5 - Esztétikai érzék nélkül a technikai színvonal önmagában mit sem ér

Ahhoz, hogy eldöntsem, mely fotók a megtartandók, és hogy túllépjek a technikai megfelelőség kérdésén, fel kellett tennem magamnak azokat az alapvető kérdéseket, melyekkel minden nagy fotósnak előbb-utóbb szembe kellett néznie: Miért fotózom? Mit szeretnék kifejezni a képeimmel? Mi a fő célom azokkal a képekkel, melyeket épp most nézek át? E kérdések és a rájuk adott válaszok híján semmi más alapján nem tudnám kiválasztani a megtartandóimat, csak a technikai színvonaluk szerint.

A kritériumrendszerem természetesen a jelenlegi célom elérését szolgálja, mely elsősorban az, hogy művészi fotókat alkossak. Ha családi mosolyalbumokat készítenék, ha nyomdai kiadványokba fotóznék vagy kereskedelmi célokra, teljesen más kritériumokat használnék. Éppen ezért a te rendszered is vélhetően más lesz, attól függően, hogy a munkáidat mivégre szánod.

6 - A te kritériumrendszered

Kritériumokat, fókuszt, célt, felhasználhatóságot választani a munkádhoz nem mindig egyszerű. Először is, ha nem akarod kereskedelmi célokra használni a képeidet, máris kihúzhatod az erre vonatkozó lehetséges kritériumokat. Ez már jelentősen leszűkíti a listádat, ezáltal megkönnyíti a dolgodat.

Ha kereskedelmi céllal fotózol, az 4 szekció végén felsoroltak jó kiindulási alapot adnak.

A nem kereskedelmi indíttatású fotózásra más kritériumrendszer vonatkozik, mely alapvetően esztétikai megfontolásokon alapul. Felsorolok néhány lehetőséget, de ne feledd:

• Nincs kizárva, hogy ezek a kritériumok alkalmazásra kerüljenek kereskedelmi célú fotózásnál, a kettő nem elvágólagos.
• Általában fotózás előtt kell meghatározni a kritériumokat. Csak így keresheted majd céltudatosan az azoknak megfelelő fotókat.
• Ezek csupán vezérfonalak. Felhasznáhatod e javaslatokat, de a saját rendszered lehet teljesen más is.

Íme tehát a segédlet a saját céljaid kidolgozásához:

• Olyan fotókat alkotni, melyeket bekereteznek és kiállítanak.
• Eladásra kínálandó fotókat alkotni.
• Létrehozni egy gyűjteményt, mely különböző helyszínenként egy-egy megtartandó képből áll.
• Létrehozni egy gyűjteményt napnyugtás (vagy napkeltés) képekből.
• Létrehozni egy gyűjteményt adott témára koncentrálva, például: a négy évszak, víz, mozdulatok, fák, stb.
• Fekete-fehér (vagy szépia, vagy színes) fotósorozatot alkotni.

7- Készségfejlesztő gyakorlatok

Ahogy minden cikk a sorozatban, ez is tartalmaz készségfejlesztő gyakorlatokat. Tudom, hogy sokak számára ez az esszé legérdekesebb része, és szorgalmasan el is végzik a feladatokat.

1. feladat: Fókusz és kritériumok

A következő fotózásod előtt határozz meg egy adott célt. Vesd papírra, amilyen pontosan csak tudod. Menj el odáig, hogy lődd be, mennyi képpel akarsz visszatérni. Tekintsd úgy, mint egy vevőtől, főszerkesztőtől, ügynökségtől, stb. kapott megbízatást, melyet adott határidőre, adott képszámmal kell végrehajtanod. Fotózz, majd gondosan válogasd ki a megtartandókat, nyomtasd ki, tedd ki otthon a falra. Ekkor vedd elő újra a kritériumos papírodat, és állapítsd meg, mennyire sikerült megközelítened a célt.

2. feladat: Népszerűségi verseny

Vedd elő a legutóbbi komolyabb fotózásod képeit. Gyomláld ki a technikailag elszúrtakat. A maradékot nyomtasd ki. Nem kell nagyban, a 8x10-es méret elég.

Válaszd ki a 4 saját megtartandódat közülük, mindenképp azokat, melyek tetszenek. Jelöld meg a képek hátulját piros tollal.

Fogd a nyomatokat és mutasd meg annyi embernek, ahánynak csak tudod: barátoknak, kollégáknak, ügyfeleknek, ismerősöknek, ilyesmire rávehető idegeneknek, stb. Mindenkivel választasd ki a 4 saját kedvencét. Jelöld meg ezeket fekete tollal.

Amikor kifogytál a tesztalanyokból, számold meg a képek hátulján a strigulákat. A 4 legtöbb szavazatot kapott képet vesd össze a saját eredeti kedvenceiddel. Vajon ugyanazok lesznek? Van egyáltalán köztük azonos? Az eredmény valószínűleg meg fog lepni!

Fényoszlop, Antelope Canyon
Linhof Master Teknica 4x5, Schneider 75mm, Fuji Provia

Fénytánc, Antelope Canyon
Linhof Master Teknica 4x5, Schneider 75mm, Fuji Provia

Eredetileg a Fényoszlop című volt a megtartandóm. Bár a közönségnek tetszett, mégsem lett olyan elsöprő hatású, mint gondoltam. Natalie javaslatára nyomtattam még egy képet ebből a sorozatból, a Fénytánc címűt. A közönséget teljesen magával ragadta, azóta az egyik legnagyobb bestsellerem lett, és persze a portfólióm része is.

3. feladat: Stílusgyakorlat

Van úgy, hogy valaki hol forradalmi, hol konzervatív szemlélettel dolgozik, két vagy akár több különböző stílusban, és hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe attól függően, milyen lelkiállapotban van, hogyan reagál egy adott témára egy adott időpontban. Ha te is ilyen vagy, neked való ez a feladat.

A legutóbbi fotózásaid képeiből válogass ki két csoportot.

Először válaszd ki a legjobb "hagyományos" képeidet, a klasszikus stílusúakat, melyek nem formabontók, megfelelnek a közízlésnek.

Ezután válaszd ki a kedvenc "radikális" fotóidat, melyek meglepőek, szokatlanok, újak, személyesek, törvényszegők valamilyen értelemben.

Mutasd meg másoknak is külön-külön a két csoportot. Figyeld meg jól, milyen hatással lesznek a közönségedre, sokat fogsz tanulni a reakcióikból.

Diófenyő és felhők napnyugtakor, Yavapai Point, Grand Canyon Nemzeti Park

Diófenyő napnyugtakor, Yavapai Point, Grand Canyon Nemzeti Park

Napnyugta a Yavapai Pointról, Grand Canyon Nemzeti Park

Mindhárom képnél: Linhof Master Teknica 4x5, Rodenstock 210mm objektív, Fuji Provia 100F

Ez a három kép egy napon, egy fotózáson készült. Csupán néhány lábnyira mozdítottam el az exponálások között a fényképezőgépet, és az objektív is azonos volt. Ezen a napon csak ezt a három fotót alkottam. Bár a helyszín ugyanaz, a képek annyira különbözőek mind kompozíció, mind hangulat terén, hogy mindhármat megtartandónak minősítettem.

8 - Összegzés

A kiválasztás fokozatos, többszintű folyamat, melynek a végén megtartandó képek maradnak a kezünkben. Ahogyan az én módszerem tanulmányozásából és a Yucca napkeltekor c. fotómból láttuk, ez a folyamat leggyakrabban a következő fázisokból áll:

1. Technikailag kifogástalan képek halmazából indulunk ki.
2. Leszűkítjük a kört azokra a fotókra, melyek kifejezik, mit láttunk, mit éreztünk az adott fotózáskor.
3. Kiválasztjuk azt az egyetlenegy képet, mely leginkább magában hordozza az élményt, a helyet, az érzést, stb.
4. Kiválasztjuk azon képeket, melyek megfelelnek az előzetes kritériumoknak.

A kiválasztási folyamat korántsem lineáris vagy egyértelmű. Gyakran vesz hirtelen fordulatokat, amint a munkáról alkotott felfogásunk változik, vagy éppen a közönség reakciói befolyásolnak.

Mindenesetre az alábbi négy alapvetést ne feledjük:

1. A fotográfia művészet, ebből következően szubjektív, mint ahogyan a "legjobb" kép kiválasztásának folyamata is.
2. A szubjektivitás némileg csökkenthető, ha bevonsz másokat is a folyamatba, kikérve barátaid, rokonaid, más fotósok véleményét.
3. Nem lehetünk művészek és kritikusok egy személyben. Ahogy mondani szokás, alkotni nehéz, kritizálni könnyű. A mi dolgunk a "nehezét" elvégezni, az értékelést pedig hagyjuk a közönségre. Ehhez egyrészt ismernünk kell a célközönségünket, másrészt bíznunk kell az ítéletükben.
4. Végül ne feledkezzünk meg az alkotói szabadságról. Ha tudjuk is, mi tetszik másoknak, hogyan reagál a közönség a munkánkra, nem kell feltétlenül feladnunk a saját művészi koncepciónkat, ízlésünket. A végső döntés csakis a miénk.

Ez a tény különbözteti meg leginkább egy adott fotózás megtartandóinak kiválasztását attól, amikor a legjobb munkáinkat tartalmazó saját portfóliónkat állítjuk össze. A portfólió összeállítás lesz a sorozat következő cikkének témája, melyben a fenti 4 összegző gondolatot fejtem ki bővebben.

Folyt. köv.!

Fordította:
Debreczeni Mária