Eizo CE210W Creator Edition

A napokban egy 21"-os 16:10-es képarányú Creator Edition névre hallgató monitor járt nálunk. Annak reményében vettem górcső alá, hogy talán bepillantást nyerhetek egy új, jobb minőségű képi világba. Creator Edition... Wide képarány... Hardveres kalibrálhatóság... Jól hangzó frázisok, de vajon mit profitálhat ebből a fotós?
Jegyzetemet nem általános TFT tesztnek szánom (abból van épp elég), hanem, ahogy ez a Fototipp.hu oldalain szokás, személyes benyomásaim rögzítésének, kimondottan fotós indíttatásból. A típusról még nem született komolyabb leírás, és fotós tapasztalatról sem olvastam külföldi on-line lapokban. Pár hét és pár szoftververzióval a hátam mögött, megbizonyosodtam arról, hogy a japán Ishikawában honos vállalat 1968-as alapítása óta következetesen fejlődik, és mindig magasra helyezi a mércét.

Előzetes elvárásaim:

• Egyenletes háttérvilágítás
• Precíz kalibrálhatóság
• Stabil fehérpont/színek
• Jó szürkeárnyalat és kontraszt megjelenítés - mindezeket a teljes képfelületen szeretném látni.

Nem elrugaszkodott elvárások, hiszen ezt a monitort már nem alulra pozícionálja a gyártó, mint a tavalyi cikkemben szereplő S1910-et. A Creator Edition kimondottan belépő szintű fotós és CAD munkákra ajánlott. Természetesen nem csúcsmodell, de fontosnak tartom a középkategóriát, mert egyrészt árban még elérhető, de minőségben súrolja a profi kategória alját. Persze a későbbiekben nem zárkózunk el a CG-s széria szemrevételezésétől sem.

A doboz meg a külcsín

Puritán, szokványos kartondoboz rejti az igen ötletesen becsomagolt LCD-t. A dobozban található: USB, 220v, DVI és egy DVI/Analóg kábel. A monitor hátulján bemenetként két DVI-I csatlakozót találunk, amelyek egyaránt képesek fogadni digitális és analóg jeleket is.

Egy kemény kartonból kialakított fogantyú segítségével egy mozdulattal ki tudjuk emelni a védőrétegbe burkolt monitort, mindezt nagyon stabilan.

Meglepett a monitor vastagsága. A panel közvetlen háttérvilágítással rendelkezik, ezért vastagabb az átlagnál. Ötletes az ArcSwing2 tartóláb is a hátsó kábelösszefogóval. Sajnos hiába a kiváló talp, ha nem lehet a monitort álló helyzetbe forgatni. Csomagoltak még 4 db csavart is a külön megvásárolható fali konzolhoz.

Mivel a dobozban csak egy egyszerű szerelési útmutatót találtam, a kézikönyvet cd-n olvastam végig. Volt viszont a papírok között egy tanúsítvány a készülék gyári számával és megjelenítési karakterisztikai görbéjével, kalibrációjával, amit egy Minolta CA-210 készített 3 óra járatás után. A gyárilag felkalibrált (beégetett) értékek, mint minden Eizo monitornál, itt is kiválóak. Egy sajtcédulán hevenyészett Color Navigator CE leírást is mellékeltek, de ez csak tematikai ábra. Természetesen hotpixel nincs, van viszont 5 év garancia. A kezelőgombokkal úgy látom, nem lehet gondom, mint a már kifutott 1910-nél - ugyanis nincs rajta egy sem.

Arányok

Új szelek fújnak a képfeldolgozó iparban, 16:10-es képarányú szelek. Marketing ide vagy oda, ez most nagyon divatos.Kételyekkel közelítettem a képarány kérdéséhez. Az 1680x1050 képpontos natív felbontást csak egy új VGA vezérlővel tudtam megjeleníteni. Szerencsére az IT iparban töltött hosszú éveknek köszönhetően ez volt az első, amit megnéztem. A VGA jelet egy Ati x1300pro lapkás Gigabyte kártya adja. Egyrészt azért esett erre a választásom, mivel elérhető árú, 3D-re pedig nincs szükségem (legfeljebb talán a Vistához kell majd egyszer, de azt meg viszi ez a kártya). Másrészt az ATI az alsó árszegmensben is tud DVI-D kimeneten 10 bites jelet biztosítani az átlag VGA vezérlő 8 bitesével szemben, ami elég erős érv. Ezen felül a későbbiekben a 24"-os wide monitor 1920x1200-as felbontásával is megbirkózik. A vezérlő X1300-as lapkát nemrég átkeresztelték AMD Radeon X1550-nak, a műszaki tartalom azonban változatlan maradt.

A képernyőn látható képméret 454 mm (szélesség) x 284 mm (magasság). Itt lép a képbe a marketing gépezet. Ha megnézzük a gyártó sajtóanyagait, sehol sem írják, hogy a 21"-os monitor nem éri el a 19"-os S1910 (301 mm) magasságát. Sőt, a Kazuo Kawasaki által tervezett widescreen monitorok ugyanakkora méretben szerepelnek a kiadványokban, mint a 4:3-as testvéreik, csak szélesebbek.
Valahogy meg sem lepődtem ezen a kis csúsztatáson.

Miért jó ez? A 16:10 nem rossz egy tv-nek, de milyen előnyt tartogat egy fotósnak? Igazából nemcsak fekvő képeknél van jótékony hatása, hanem minden esetben. Hasznos, mivel a legtöbb időt a RAW konverterben töltöm, amely mindkét oldalán tartalmaz palettát. A ma használatos összes konverter (és a PS is) ki tudja használni a képarányt, még ha kicsit variálni is kell a nézeteket. Megszokja az ember pillanatok alatt. Lehet, hogy nem elég magas, de az oldalsó területeken keletkezett plussz hely kárpótol. Valószínűsítem, hogy a 24"-os testvérnél a nagy méret miatt nem merült volna fel kérdés.

Színkezelés

A DVI kábelt az első bemenetbe dugtam, majd összekötöttem a gépet a monitorral USB-n. Érdemes megjegyezni, hogy az analóg jellel hajtva nem támogatott minden funkciót. Tüzetesebben megnézve a kezelőgombok helyét, kiderül, hogy fel vannak festve, érintésre működnek, sípolással jelezve, ha dolgoznak valamit. Ez a funkció szerencsére kikapcsolható.

Bekapcsolás után a menü testre szabásával kezdtem. A kézikönyv is így indul: kapcsold ki a power-managert, a képernyőkímélőt és az off-timert. Csak tudnám, hogy akkor miért vannak bekapcsolva gyárilag? A menük átláthatók, logikusak, az ikonok méretét meg lehet növelni, ami szintén jól jön. Fent hagytam a gépen a screen admint, gondoltam, jó lesz ehhez a monitorhoz is, de tévedtem.

A készülék a napokban frissített S2110W modellel nyugszik azonos alapokon (S2111W az új verzió). Ez mindenképp jó hír a vékonyabb pénztárcával rendelkező jövőbeli Eizo wide tulajoknak. A legjelentősebb különbség a ColorNavigator szoftverben és a hardveres kalibrációban rejlik, tehát fotóra a CE jobb. Még egy eltérés van, az új S széria akár 3000:1-es kontrasztarányig is fel tud menni a dinamikus vezérlésének köszönhetően. Én azért jobban szeretem fotóhoz az előre definiált kontrasztot.

Talán annyit még érdemes megjegyezni, hogy az S2111W-hez megkapjuk a Screen Manager szofvert is (a CE-khez nem). Ennek segítségével a pc-ről vezérelhetők a monitor beállítások (fényerő, stb.). Gondolhatnánk, hogy hiányozni fog, de mindjárt kitérek rá, hogy miért nem.

Szóval azt már tudjuk, hogy csipog, jól néz ki, és szép nagy. Azonban engem inkább három speciális dolog foglalkoztat a géppel kapcsolatban, amit egy mezei TFT nem tud:

Az első, amire kíváncsi voltam: a direkt háttérvilágítás. Első körben a nagyobb méret mellett azt vettem észre, hogy fűt, bár nem jelentősen. Alapja a CCFL, azaz hideg katód fénycsöves lámpa. Ilyeneket használnak a fénymásolókban, néhány szkennerben és LCD tv-ben. Ezek a hajtogatott csövek nem lógnak túl a TFT panel hátulján, hanem U alakban visszakanyarodnak a panel területére. A hideg katód lámpákat kis áramfelvétel és alacsony hőkibocsátás jellemzi.

A hagyományos TFT esetén (amely rendelkezhet LED háttérvilágítással is, ebből is többféle van, de ezek tárgyalása meghaladja a jelen cikk kereteit) ezzel ellentétben a panel széleinél elhelyezett fénycsövekkel oldják ezt meg (főleg a TN paneleknél), melynek fényét egy diffúzor osztja szét egyenletesen. Ha gyengébb minőségű TFT-n sötét szobában, leoltott villanynál foltos-fekete hátteret látunk, az a rossz háttérvilágításnak köszönhető.

Az egészpaneles direkt háttérvilágítást a feketék jobb megjelenítésére találták ki, valamint azért, hogy ne legyen sötétedés a sarkokban. A mérnökök jó munkát végeztek, a feketével elégedett voltam, bár meg kell jegyeznem: a legjobban szemből mutat. A monitorra oldalról tekintve hajlik a szürke felé, de ebből a szögből úgysem fogunk dolgozni.

A második fontos kérdéskör a hardveres kalibráció. Ehhez egy óra "járatás" után fogtam. Ennyi idő kell a hátsó radiátornak, hogy átmelegedjen és egyenletes, homogén teljesítményt adjon. Vannak modellek, melyek azonnal színhelyes képet adnak a bekapcsolás után, de ez nem olyan.

A monitor USB hubként is működik (ma ez már általánosnak mondható), a spektrofotométert ide csatlakoztattam. Így a következők kerülnek beállításra: fényerő, fehérpont és gamma. Ezek értékei a beállítás után kb. 4-5 perccel tekinthetők véglegesnek. Erre érdemes odafigyelni, különben a monitor és a beállító szoftverek is megzavarodnak. A folyamat alatt semmihez nem kell nyúlnunk, mint a megszokott szoftveres (hagyományos) kalibrálás esetében, jelen esetben minden beállítást a "gépek" végeznek el egymás között. Minden kommunikáció USB-n történik a PC és a Monitor között ezért az USB portok helyes működése elengedhetetlen. A folyamat lényege, hogy a pontosan legyen beállított a fényerő, fehérpont és gamma, majd ezek tárolódjanak a monitoron a következő 2-4 hetenként esedékes kalibrációig.

Sajnos a Gretag Display2-höz mellékelt Eye OneMatch 3 csak szoftveres kalibrációt tud, ezért két másik szoftvert próbáltam ki. Mindkettő rettenetes eredményt produkált a megszokott 120 Candela/m²-es luminancia értéken. Erőtlen, kontrasztszegény kép és erős, inkább szürke, mint fekete szín fogadott, mintha nem is 450 Candela/m² fényerővel és 1000:1 kontraszttal rendelkezne a gép. Igazából a gyári szoftver siralmas eredménye miatt kerestem alternatívát. Később bebizonyosodott, hogy nem a szoftvernek van baja (bár a gyári program sokat javult az új 1.2.1 verzióval), hanem egész egyszerűen a monitor 200 Candela/m²-től kezd élni. A megfelelő kontraszthoz/feketékhez fényerőt kell emelni.

Eizo Color Navigator CE 1.2.1
A gyári kalibrátor program. Kimondottan CE típusokhoz készült. Támogatja többek között az EIZO ColorEdge CX1, GretagMacbeth Eye-One sorozat, az X-Rite MonacoOPTIXXR/DTP94/X-RiteOPTIXXR2/DTP94B és a ColorVision Spyder 2 spektrofotométereit. Mivel a program a napokban jelent meg, már támogatja a Windows Vista-t is. Érdemes megjegyezni, hogy ez a verzió sokkal jobb végeredményt ad mint az előző 1.1.3. Mindössze néhány beállítási lehetőségünk van, kevés finomhangolás vagy mérésellenőrzési folyamat áll rendelkezésünkre, de a program így is jól végzi a dolgát. A megfelelő értékek beállításával kiváló eredményt ad, így már használhatónak, kalibráltnak minősíthető a monitor. A legfontosabb amit észrevettem, hogy kontrasztos éles képhez, kitűnő szürkeskálához ideális a szoftver. Teljesen meglepődtem a program és a monitor közötti gyors kommunikáción, a kalibráció sebességén. Ez a verzió már támogat külső fény színhőmérsékletének és a "papírfehér" mérését is, de erre most nem térnék ki.

Color Navigator CE a puritán felület.

basICColor Display 4.1.1
Ez a program szintén támogat szinte minden neves kommersz műszert: basICColor SQUID, basICColor SQUID2, EyeOne Display, EyeOne Display 2, EyeOne Monitor, EyeOne Pro, Monaco Optix XR, Sequel Chroma4 USB,X-Rite DTP94. Aki felsőbb kategóriájú spektrofotométerrel rendelkezik, pl. a korábban említett Minolta, azok számára az X-Rite (Gretag) sokkal kifinomultabb szoftverparkkal rendelkezik. Sajnos ezen megoldások árfekvése jóval meghaladja a szóban forgó monitorét, és nem biztos, hogy szükségünk van rá.

A basICColor tudása sokszorosan meghaladja a Color Navigatorét. Rendelkezésre áll benne pl. fénymérő funkció, méréseredmény ellenőrző, valamint egy sor finomhangolási lehetőség. A szoftver kezeli és vezérli az Apple, NEC és Eizo készülékeit, az utóbbiak hardveres kalibrációját is támogatja. Sajnos a próbaverzió csak 14 napig működik, és külön le kell tölteni hozzá a trial licence file-t!

basICColor 4.1.1 a jobboldali menüben lefelé haladva érdemes haladni. A beállítások elmenthetőek, standardizálhatóak.

Az izmos, Dual-Core 3,2 GHz-es processzoron is jóval többet kell várni az indulására, mint például a PS-re. Rendkívül flexibilis, okos, egyszerű szoftver, ismer minden ma divatos szabványt, még az L-star görbéket is, amelyeket a gyártó a Gamma 2.2-görbe helyett javall. Ezt a szoftvert kimondottan azoknak találták ki, akik nem rendelkeznek komolyabb mérőműszerrel, de a standard kalibráló szoftvereknél (pl. Color Navigator vagy a Gretag Eye One Match 3) többre vágynak. Sok beállítási lehetőségünk van, majdnem mindet végig is zongoráztam. Az indítás után a képernyő bal sarkában azonnal felvillan a CALIBRATION felirat az OSD-n (akárcsak a Color Navigatornál ha épp másik módban vagyunk), ezzel is láthatóvá téve a kommunikációt a képernyővel. A fényerő-kontraszt és a "jó" fekete között nem találtam el a megfelelő beállítást. Egyszerűen nem váltak el rendesen a szürkeskála átmenetei, mint a gyári szoftverrel történt kalibráció után. Nem tudom, mi okozhatta a problémát, mert az 5. nap után feladtam a küzdelmet. Ráadásul a beállítási folyamat háromszor-négyszer olyan hosszú ideig tart, mint a gyári szoftvernél, annak ellenére, hogy csak hardveres kalibrálást kérek tőle. Viszont a színei így sem voltak rosszak: szemre kicsit puhább, lágyabb érzetet keltett de teljesen megfelelőnek tartottam. Nem találtam utalást a próbaverzió korlátozására a leírásban, lehet, hogy valami bezavarta, ami a gépemen volt telepítve, vagy talán kellett volna még pár nap... Egy verzióval később újra elő fogom venni, addig pedig marad a CN.

Akit zavar a 200 Candela/m² vagy afeletti fényerő az egész napos munkában, az az OSD menüben elődefiniált, bal nyíl gombra előugró 3 beépített programmal orvosolhatja a problémát: CAL (ez a default), CUSTOM és SRGB. A CUSTOM-nál beállítottam ugyanúgy a gyári 5500K profilt és csak 30% fényerőt adtam, így kiválóan lehet pl. szöveget szerkeszteni. Az SRGB módot pedig D65-ben hagytam, ha épp kell pár percre ez a nézet, akkor nem kell újraállítgatni a gépet a jól megszokott 5500K-ról (a fehérpontot mindenki saját belátása szerint válassza ki). Az OSD programok közötti váltás és rászabályozás pár másodpercet vesz igénybe. A pontos vezérlésnek köszönhetően a menüben történő visszakapcsolásnál helyes kalibrált módba kerülhetünk vissza. A CAL üzemmódban nem érhetők el az OSD menüben a beállítások (fényerő, színek, stb.) mert csak hw-s kalibrálásnak van fenntartva, ez nagyon-nagyon okos dolog.

A harmadik fontos tulajdonság a 14 bites számítási pontosság.
A cég saját fejlesztésű monitorvezérlő chipje rendkívül sima szürke átmeneteket tesz lehetővé. Eredményül részletgazdagabb képet kapunk az átlagnál sötétebb részeken. Ezt úgy éri el, hogy a képjel tónusértékeit 1/16,000-es (14 bites) pontossággal kalkulálja a szokásos 1/1,000-es (10 bites) helyett. Ezt a tulajdonságot csak akkor fogjuk észrevenni, ha közvetlenül melléteszünk egy másik monitort kontrollnak.

Adobe RGB vs CE210W D65 (Az aRGB a vékony vonal)

1910 vs CE210W D65 (CE210W a rács)

1910 vs CE210W D65 (CE210W a vonal)

A gép színei egyébként csodásak. Bár elég messze van a megjelenített színtartomány az Adobe RGB-től, így is magasan az átlag TFT feletti (bár a gép ára nem átlagos). A mellékelt képen is látszik, hogy nem sokkal ugyan, de nagyobb a színtere, mint a kis Eizo-nak. Abból, hogy elenyészőnek látszik a különbség, ne vonjunk le messzemenő következtetést, ugyanis a 1910-nek csak a középső részén (vagy ahová kalibrálunk) kaphatunk színhelyes eredményt, ellentétben a CE210W-vel, ahol minimális az eltérés a képernyő különböző részei között. (A képernyőt középre kalibráltam, majd megmértem a kölömbségeket a sarkokban, ehhez a basICColor "validation" funkcióját használtam.)

Néhány említésre érdemes apróság: Ez a készülék sem mentes némi moarie-tól, de abszolút a megengedhető értéken belül marad, persze ezt csak "szemre" tudom mondani (főleg a 1910-hez képest). A képernyő visszatükröződése teljesen átlagosnak mondható. A gyári "fényvédő" sajnos nem jár a géphez amit azért nagyon szívesen vettem volna. Érdemes 5 percet eltölteni a képernyő pontos beállításával, pozícionálásával is, mert megéri. Aki házimozizni szeretne, annak jó hírrel szolgálhatok. Ha a monitor kinézete, tudása nem is hengerli le a szemlélőt, a dvd kép biztosan le fogja. Természetesen van Dynamic Motion Picture Overdrive-os a képfrissítés is, hiszen ez is Eizo találmány.

Pro és kontra

Pro

• jó színek
• könnyű, precíz kalibrálhatóság (hw)
• felhasználóbarát kezelés
• 3. gyártók támogatása (klorométerek, szoftverek, stb.)
• 5 év vagy 30.000 óra garancia
• könnyű beszerezhetőség
• 8 ms képfrissítés (fotóra nem kell, de mozgóképhez jól jön)

Kontra

• nem fordítható álló helyzetbe a képernyő
• kisebb fényerőnél lehetne homogénebb a fehér
• csak 3 év garancia a panelra
• nem adnak hozzá CH3 fényellenzőt
• ár

Konklúzió

A három funkciót, amire kíváncsi voltam, csak a saját szemével, tapasztalatával ismerheti meg az ember. Az összkép jó, kitűnő a monitor. A beállításait ki kell tapasztalni (néhány hét alatt sikerült), utána kezes bárány lesz. A képarány jól használható, viszont a 24" wide méret lenne az igazi. Aki napi szinten foglalkozik fotókkal és pénzt is keres vele, annak mindenképp megtérülő befektetés a jó monitor. Nagyobb cégeknek, nyomdai munkákhoz és egyéb üzleti, 100%-ban professzionális felhasználásra mindenképp a CG-s szériát javaslom, bár sok studió ennek a készüléknek is örülne.

Ha megfelelően beállítjuk, sok örömet fog okozni vele a munka. Mielőtt a pénztárcánkba nyúlunk, gondolkodjunk el: megéri-e majd' kétszer annyiért megvenni, mint az Eizo 19"-ost, vagy mindjárt megugorjuk nagyjából plusz 130 ezerért a 24"-os testvért? Wide vagy nem wide, mindenki nézzen meg egy ilyet magának, és csak azután döntsön. Tény: a professzionális kategóriában (CG221) is megjelent ez a formátum. Az egyszer biztos, ha ezt a modellt valaki fotós célra használja, nagyon jól fog vele járni.

Kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő. Mindenesetre van élet az Eizo-n túl is. A NEC épp január végére jelentette be a MultiSync LCD2690WUXi H-IPSpanelos középkategóriás 26" wide monitorát (kb. 1600€ hw kalibrálás nélkül). Ehhez kapcsolódóan novemberben már megjelent egy saját fejlesztésű SpectraView Profiler Photo Edition szoftver és kalibrátor kimondottan NEC kijelzőkhöz.