Alain Briot : Esztétika és fotográfia (VI. rész)

Alain Briot napjaink egyik legsikeresebb Amerikában alkotó tájképfotósa. A párizsi Ecole des Beaux Arts-ban szerzett diplomát szépművészetből, jelenleg a doktorátus megszerzésén dolgozik. Ez az cikk a hatodik egy tíz részből álló sorozatban, melyben a fotográfia esztétikai vonatkozására tervezek fókuszálni. A sorozat célja, hogy segítsen esztétikailag kielégítő, azaz szép fotókat készíteni

6. rész : Hogyan határozzuk meg az ideális expozíciót hagyományos és digitális rögzítésnél

Szöveg és képek: Alain Briot

1 - Bevezetés

Expozíció. Valamiféle rizikót, visszavonhatatlan elkötelezettséget sejtet e szó. Ha egyszer beállítottuk a fényképezőgépet, majd rögzítettük a képet, soha többé nem változtathatjuk meg fizikailag az adott expozíciót. Vigyázz, kész, katt - és viselned kell a következményeket. Remélhetőleg az expozíció "jó volt", és a kép minden részletében megfelelő.

Na de mi van akkor, ha a kép nem éppen tökéletes? Ha a kikalkulált expozíció nem 100%-osan pontos? Mi van, ha elszámoltad magad, ha hibáztál? Mégis mitévő legyél? Van kiút, van visszaút a nagyszerű fotóhoz annak ellenére, hogy a terepen sokkal jobban is exponálhattál volna?

Ami még fontosabb: a fotózás-exponálás utáni stressz elkerülése végett miként lehet abszolút pontossággal kiszámolni a tökéletes expozíciót a terepen, minden egyes alkalommal?

Túl sok a kérdés, és attól tartok, túl kevés a válasz. Az expozíció nem éppen a fotózás legszélesebb körben tárgyalt témája. Ritka az erről szóló cikk, sok fotós kerülgeti ezt a tárgykört. Nem csoda, hiszen az expozíció nem mértani pontosságú tudomány. Van benne némi mozgástér, igazítási lehetőség, művészi interpretáció.

Mélyedjünk bele a fotózás ezen elhanyagolt aspektusába, próbáljunk meg lazítani és élvezzük a folyamatot! Végül is a rosszul exponált fotók nem végzetesek, csupán bosszantóak és kiábrándítóak. A jó hír az, hogy készíthetsz még sok fotót, és remélhetőleg jobbakat is, miután elolvastad ezt a cikket.

2 - A megfelelő expozíció fontossága

Rendkívül fontos, hogy minden egyes fotót megfelelően exponáljunk, hogy a lehető legjobb nyomat készülhessen belőle. Akár analóg, akár digitális rögzítés esetén kizárólag az eredeti film vagy digitális kép tartalmazza az összes információt, amit az adott tájról nyerhetsz.

Ansel Adams eredetileg zongoristának tanult. Gyakran vont párhuzamot a fotózás és a zene között. Hasonlata szerint az expozíció esetén a negatív úgy viszonyul a nyomathoz, mint a kotta az előadáshoz. Ma már kiszélesíthetjük a kotta fogalmát a diákra és RAW fájlokra is. Az előadás - a nyomat - nem változott, akárcsak Adams alapötlete ebben az összehasonlításban. Minél jobb a kotta, annál jobb lesz az előadás.

Hogy a lehető legjobb kottánk legyen, a lehető legtöbb információt kell rögzítenünk a fotózott tájról a filmen vagy a RAW fájlban, ideális esetben a teljes témáról részletesen. Mivel a két legfontosabb terület az árnyék és a csúcsfény, mindkettőnél pontos részleteket szeretnél.

Az a gond ezzel, hogy igen nehéz mind az árnyékokban, mind a csúcsfényekben elegendő részletet rögzíteni. A probléma onnan ered, hogy egy adott filmmel vagy digitális fényérzékelővel adott kontrasztterjedelmet tudsz rögzíteni. Az f-értékekben mért fényerő más és más minden filmnél, minden érzékelőnél. Ebből a kijelentésből már következik is az expozíció egyik alaptétele: a megfelelő expozícióhoz ismerned kell a film vagy a digitális fájl kontrasztterjedelmét.

3 - Szürkekártyák, túlexponálás, alulexponálás

Mielőbb továbbmennénk, szükségesnek tartom néhány általános kifejezés definiálását, melyeket az expozíció kapcsán használni szoktunk.

Szürkekártyák

A szürkekártya egy középszürkére gyártott kártya, a Kodaktól. Pontosan 18%-os, azaz a ráeső fény 18%-át veri vissza.

Ezt fontos tudni, hiszen a világon minden fénymérő, gyártótól függetlenül, 18%-os szürkére van kalibrálva. Ez azt jelenti, hogy egy egyenletes felület "letapogatása" és a fénymérő által megadott expozíció korrekció nélküli alkalmazása bármely felületet 18%-os szürkekét fog visszaadni. Akár fekete, akár fehér felületet fotózol, a képen 18%-os szürke lesz.

Más szavakkal a fénymérő csupán egy gép, amely a világot 18%-os szürkévé varázsolja, és ennek megfelelően számít ki minden expozíciót. Világosabb vagy sötétebb fotó készítéséhez a fénymérőről leolvasott adathoz képest az expozíciót korrigálnod kell, túl vagy alul kell exponálnod. Ha arra alapozol, amit a fénymérőd mutat, minden felület, amit fotózol, 18%-os szürke lesz!

Ha fekete-fehérben fotózol, ténylegesen 18%-os középszürkét kapsz. Ha színesben fotózol, 18%-os visszaverődésnek megfelelő színt kapsz. Nem lesz szürke, de pont úgy veri vissza a fényt, mint a 18%-os szürkekártya.

Napjainkban számos fényképezőgép először kiszámolja az expozíciót, majd összeveti a látottakat a digitális memóriájában rögzített több ezernyi képpel. Az ilyen gépek nem követik vakon, amit a fénymérőjük mond, ehelyett a fénymérő által megadott expozíciót összevetik hasonló tájak megfelelő beállításaival a saját adatbázisukban, és ezután határozzák meg a végső expozíciót. Ezek a fényképezőgépek sokkal magasabb arányban eredményeznek megfelelő expozíciót. Ennek ellenére különleges helyzetekben ezekkel is szükséges lehet saját beállításokat eszközölnöd.

Túlexponálás

Túlexponálás esetén magasabb értékkel exponálod a fotót annál, amit a fénymérő mond, akár beépített, akár kézi. Másképp fogalmazva nem követed a gép tanácsát, 19-re lapot húzol, és így szólsz: "Nem hiszem, hogy a gépem által megadottak megfelelően exponált képet eredményeznek, ezért átállítom és túlexponálom.

A túlexponálás világosabb képet eredményez.

Alulexponálás

Alulexponáláskor a fénymérő által megadottakhoz képest alacsonyabb értékkel exponálod a képet. Megint csak nem hallgatsz a gépre, de most arra fogadsz, hogy alul kellene exponálni.

Az alulexponálás sötétebb képet eredményez.

Holdfelkelte a Könnycsepp boltívnél, Monument Valley, Utah
Linhof Master Teknica 4x5, Rodenstock 210mm, Fuji Provia F

Ezt a fotót könnyen túlexponálhattam volna, ha egy átlagos fénymérőre hallgatok. Hogy elkaphassam a hold és a felhők részleteit, jelentősen alul kellett exponálnom a boltívet. Tulajdonképpen volt néhány részlet azon is, de úgy döntöttem, tiszta feketében nyomtatom ki, kivéve a bal felső sarki közvetlenül megvilágított sziklaháromszöget, hogy kiemeljem a kép komorságát.

4 - Hogyan határozzuk meg a film vagy a digitális fényképezőgép kontrasztterjedelmét

Ezzel el is érkeztünk az első feladatunkhoz: meghatározzuk a filme(i)d és/vagy digitális fényképezőgéped kontrasztterjedelmét. Mindkettőnél az alábbiak szerint kell eljárnod:

• Keress egy egyenletesen megvilágított, színes textúrájú felületet, például egy érdekes felületű falat, "árnyék szabadban" fényviszonynál. Ne válassz sötétre festettet. A középszürke az ideális.
• Közelíts erősen a választott felülethez, csak ezt lásd a keresőn. Semmi másra nincs szükség a képen.
• Készíts fotót a gép által leolvasottak szerint, azaz állítsd az expozíciót arra, amit "helyesnek mond" a géped vagy a kézi fénymérőd.
• Készíts egy, két, három, négy, öt f-értékkel alulexponált képet. Ha nem tudod, hogyan kell, nézz bele a gép használati útmutatójába.
• Készíts egy, két, három, négy, öt f-értékkel túlexponált képet. Ha ezt sem tudod, hogyan kell, megint hagyatkozz a gép használati útmutatójára.
• Ha filmet használsz, hívasd elő a szokásos módon. Ne kérj semmilyen korrekciót az előhívás során. Ne szkenneld a filmet.
• Ha digitális rögzítéssel dolgozol, a raw fájlokat importáld a raw konverterbe, és ne nyúlj az expozíció kompenzálási lehetőségeihez. Semmilyen beállítást ne végezz a raw konverterben. Egyszerűen konvertáld a képeket és nyisd meg a képszerkesztő szoftverben.
• A filmet (diát vagy negatívot) átvilágitóasztalon, a raw konvertált fájlokat pedig jól kalibrált monitoron nézd. 11 kép van előtted: egy "jól" exponált, 5 túlexponált és 5 alulexponált.
• Keresd ki azokat a képeket, amelyek olyan világosak vagy sötétek, hogy semmilyen részlet nem vehető ki rajtuk, amelyeknek nincs textúrája a filmen vagy a monitoron.
• Ezután számold meg, hány részletgazdag képed van. Csak azokat vedd, amelyek alul- vagy túlexponáltak, a gép szerint fotózottat ne.
• Ha 6 ilyen képed van a "középsőn" kívül, akkor a filmed vagy érzékelőd 6 értéknyi terjedelemben képes rögzíteni, 5 kép 5 értéknyi terjedelmet jelent, és így tovább. Az eredmény filmenként, érzékelőként más és más lesz.

Én például szinte kizárólag Fuji Provia 100F-et használok. A fenti teszt alapján tudom, hogy 5 értéknyi terjedelmet rögzíthetek biztonsággal, 3 alul-, 2 túlexponálva. A saját teszted megmutatja, hogy pontosan mekkora terjedelmet tud a filmed vagy digitális fényképezőgéped rögzíteni.

Ha ezt tudjuk, sokkal közelebb jutunk az optimális expozíció meghatározásához egy adott tájnál. Ehhez a következőket kell tenni:

• Először is mérd le a táj legsötétebb és legvilágosabb részét a fényképezőgéppel vagy a kézi fénymérővel. Spotméter használatával ez a lépés igen egyszerű.
• Ezután számold meg, hány érték van a legsötétebb és a legvilágosabb rész között. Például: ha az árnyék eredménye f/2.8 1/60 másodpercnél, a csúcsfény pedig f/16 1/60 másodpercnél, akkor 5 értéknyi kontrasztterjedelem van előtted. Ha állandónak veszed a záridőt vagy a rekeszt, sokkal könnyebb a számítás. Ebben a példában a záíridőt 1/60 másodpercnek vettem, és csak az f-értékeket változtattam.

Az f-értékeket és a záridőket fejből kell tudnod:

F - értékek
f1 - f1.4 - f2 - f2.8 - f4 - f5.6 - f8 - f11 - f16 - f22 - f32 - f45 - f64

Zársebességek
1/500 -1/250 -1/125-1/60-1/30-1/15-1/8-1/4-1/2-1sec-2sec-4sec-8sec-16sec-stb.

Ezek a számok egy-egy fokot jeleznek a skálán. Egy adott beállításhoz képesti feljebb vagy lejjebb állításkor egy értékkel alul- vagy túlexponálsz.

Az f-értékek skáláján nagyobb számra lépni alulexponálást jelent, alacsonyabb számra lépéskor pedig túlexponálás történik (amennyiben a zársebességet nem változtatod).

A zársebesség skálán a kisebb szám túlexponálást, a nagyobb szám alulexponálást eredményez (amennyiben az f-érték állandó).

Lomaki Rom, Wutpaki National Monument
Linhof Master Teknica 4x5, Rodenstock 150mm, Fuji Provia 100F

Ez a fotó extrém kontrasztterjedelmet mutat az árnyékos romtól a hegyek és az ég felé. A rom részletgazdagságáért majdnem túl kellett exponálnom a hegyeket. Ha nem ismertem volna pontosan a filmem kontrasztterjedelmét, nem tudtam volna ilyen jól kiszámolni az expozíciót.

5 - A hisztogram csodálatos hatalma

A tökéletes expozícióért vívott harcba új fegyvert hozott a digitális fényképezés: a hisztogramot. A hisztogram a fényképezőgépben sokkal többet ér, mint csupán a megfelelő expozíciós beállítások. Azt is látjuk, mi lesz az eredménye egy adott expozíció beállításának. A hisztogram megmutatja, hogy:

• mi történik majd a kontrasztterjedelemmel, amikor a képet digitálisan rögzítjük
• hová esnek a különböző expozíciós értékek
• minden elem részletei rögzülnek-e

E tekintetben a hisztogram a legjobb dolog, ami a fotósok kezébe került a fénymérő feltalálása óta, azonban nem helyettesíti azt. Továbbra is szükség van a mérőre az expozíció kiszámításához, de a hisztogramból megtudjuk azt, amit azelőtt csak a sötétkamrában vagy szkennelés után láthattunk: térképet kapunk arról, melyik rész hová esik.

Kétféle hisztogram létezik: monokróm és trikolor. A monokróm hisztogram megmutatja, hová esnek a fényességi értékek a képen. A trikolor hisztogram három alapszín (piros, zöld és kék) fényértékének rögzülését jelzi. Ez utóbbi további lehetőséget ad a fotós kezébe, hiszen látni fogja, szabályozhatja, hogy a kép piros, kék és zöld csatornái hogyan festenek majd a képen még a fotó elkészítése előtt. Mivel a piros, zöld és kék tárgyak fényereje gyakran eltérő, nagyon fontos ez a kontroll.

6 - Expozíció sorozat

A fotósok éveken át egyszerű gyógyírt használtak a tökéletes expozíció meghatározásának fájdalmaira: számos fotót készítettek az adott tájról, mindig egy picit állítva az expozíción, abban a majdnem biztos reményben, hogy az egyik majd csak jól sikerül.

Ez az eljárás egyrészt rámutat, hogy az empirikus megközelítés még ma is hasznos, másrészt bizonyítja, hogy az eszközök, a technika, a módszerek folyamatos fejlődése ellenére némi tapogatózásra azért még mindig szükség lehet.

Általános ellenszernek is tekinthetjük e módszert az expozíció gondjaira. Csak eleget kell kapura lőnöd, és előbb-utóbb betalálsz.

Téli napkelte, Zion Nemzeti Park, Utah
Hasselblad 503CW, Zeiss 150mm, Fuji Provia 100F

Ez aztán a nehezen bemérhető táj! Csak egyszer exponáltam, és jól sikerült, mert tudtam, hogy az árnyékos havas részt középszürkének akarom. Ezért aztán fénymérővel lemértem a bal felső sarokban látható területet. Ennek eredményeként a jobb felső szikla sötétebb, és a hófedte fák a közvetlen napfényben szinte fehérek, pont, ahogyan szerettem volna. Ez a táj tökéletes terep expozíció sorozat készítésére, ha nem vagy 100%-osan biztos abban, mi lehet a megfelelő expozíció. Jobb félni, mint megijedni.

Jómagam mind filmmel, mind digitális kamerával szoktam expozíció sorozatot készíteni. A filmnél az extra költség megéri a lelki nyugalmamat, digitális felvételnél pedig nem igazán beszélhetünk többletköltségről. E módszert minden olyan helyzetben használnunk kéne, ahol a megfelelő expozíciót kiszámolni túl sok időt venne igénybe, vagy túl nagy kihívást jelentene.

A gyakorlatban általában egy értékkel alul- és túlexponálok a kiszámítottnál, teljes vagy fél értékenként haladva. Például: ha f/22-t kalkuláltam ¼ másodpercnél, exponálok egyet itt, egyet f/22 ½-nél, és egyet f/22 1/8-nál. Így két értéknyi terjedelmem van, amely szinte minden esetben kiad legalább egy jól exponált képet.

Digitális rögzítésnél az ajánlott, hogy "jobbra exponálj" - ahogy Michael Reichmann fogalmaz. Ez az elnevezés onnan ered, hogy a digitális fényképezőgépek több információt rögzítenek magas értékeknél, mint alacsonyaknál. A jobbra exponálás valójában túlexponálást jelent. Hogy mennyire? Annyira, hogy a legmagasabb értéket a hisztogram jobb oldalára helyezd, amennyire csak tudod anélkül, hogy túllépnéd. Ez azt is jelenti, hogy a raw konverterben le kell vinni az exponálási szintet, hogy visszahozzuk a képet a normálisra. Jobb képminőséget nyerünk ezzel, főleg a középtónusokban és árnyékokban, ahol a túlexponálás miatt több információ rögzült.

Miközben jobbra exponálunk, nem árt szem előtt tartani, hogy minden kép három csatornából áll (piros, zöld, kék), és mindegyik csatornának más a fényereje. Ha a gépeden csak egycsatornás hisztogram van, óvatosnak kell lenned a jobbra exponálással, mert véletlenül túlexponálhatsz egy vagy két csatornát. A háromcsatornás hisztogram az igazi, mert annak segítségével láthatod, mi történik mind a piros, mind a zöld, mind a kék csatornával. Sajnos (2004 áprilisában) csupán néhány fényképezőgép rendelkezik ilyennel.

Amikor jobbra exponálok egycsatornás hisztogrammal, készítek egy értékkel alulexponált képet is, néha egyet két értéknyivel is. Hogy miért? Először is ezzel biztosíthatom, hogy nehogy véletlenül beégessem valamelyik csatornát, és hogy olyan képem legyen, amely minden információt rögzít. Másfelől nincs többletköltség, harmadrészt nem tart semeddig, ezen felül pedig a fényképezőgép LCD képernyőjén megfelelően exponált képet láthatok, nem túlexponáltat. Ez a kép segít megsaccolni, hogyan festenek majd az egyes színek és fényértékek a végső nyomaton.

Havas Napkelte, Zion Nemzeti Park, Utah
Hasselblad SWCM-CF, dedicated Zeiss Biogon 38mm, Fuji Provia 100F

Íme egy újabb kihívást jelentő téma expozíció tekintetében. A fényerő folyamatosan változott a nap emelkedése miatt, folyamatosan ellenőrizni kellett a fénymérővel. Nagy volt a kontraszt a napsütötte hó és a relatíve mély árnyékok jelenléte miatt. Azt is el kellett döntenem, hogy milyen sötétre akarom az árnyékos havat. Nem volt idő arra, hogy sorozatot készítsek, mert a felhők rögtön elúsztak az exponálás után. De szerencsére a kép mindenhol részletes. Az árnyékos hó a filmen kékes lesz, mert leginkább kék fény vetül rá a derült égből.

7- Tanulmányozd a fotózandó tájat

Nem minden fotótéma teremtetett egyenlőnek. Nem lehet mindet egyféleképpen exponálni, ezért fontos, hogy mindig alaposan tanulmányozd. Három alapvető jelenségre kell külön figyelmet fordítani:

A - Nagyon fényes tárgyak

A nagyon fényes tárgyaktól szinte mindig "elszáll" a fénymérő, a kép pedig alulexponált lesz, mivel a fénymérő arra törekszik, hogy a téma minden tárgyát 18%-os középszürkévé tegye. Ha az adott fehér tárgyat a filmen is fehérnek szeretnéd látni, túl kell exponálnod, hogy ellensúlyozd a fénymérű szürkítő hatását.

A tájfotózásban tipikusan ilyen eset a hó. A hó maga a fehérség, magas visszatükröződéssel. A legtöbb fénymérő mellett túl kell exponálni egy vagy két értékkel. Persze figyelembe kell venni azt is, hogy rásüt-e a nap vagy árnyékban van. Ez utóbbi esetben csak akkor kell túlexponálni, ha fehérebbnek akarod mutatni, mint amilyen valójában.

A fényes, visszatükröződő felületek is erősen magukban hordozzák az alulexponált fotók lehetőségét. A víztükörről visszaverődő napfény, egy közvetlen napfényben fürdő fémes tárgy, vagy egy világos kanyonfal is túlexponálandó egy-két értékkel. Ne feledjük: a fénymérő helyesen olvassa be ezeket a tárgyakat, de 18%-os szürkévé akarja tenni őket, pedig azok majdnem vagy teljesen tiszta fehérek.

B - Nagyon sötét tárgyak

A nagyon sötét tárgyak is megzavarhatják a fénymérőt, hiszen túl fog exponálni ahhoz, hogy a majdnem vagy teljesen tiszta fekete tárgyat középszürkévé tegye. Tipikus példa erre az ellenfénnyel megvilágított táj napkeltekor, sziklák, hegyek vagy fák körvonalával. A végső nyomaton jobb, ha ezek tiszta feketék, mert részleteket rögzíteni mind a sötét tárgyon, mind az égen igen nehéz, ha egyáltalán lehetséges. A fénymérő mindenesetre az egészet 18%-osra akarja átlagolni, mely nekem nem igazán tetsző szürkésfeketéket eredményez. A megfelelő eredményhez ilyen helyzetben egy vagy két értékkel alul kell exponálnod.

Az egyéb sötét tárgyak (nagyon sötét fa, szén, fekete homok, stb.) hasonlóképpen alulexponáltak lesznek, ha nem korrigálod a fénymérő által mutatott értéket.

C - Gyorsan változó fényviszonyok

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni annak jelentőségét, hogy folyamatosan mérjük a fényviszonyokat olyan kritikus helyzetekben, mint például a napkelte, napnyugta, vagy változékony időjárás. Puszta szemmel meglehetősen nehéz követni a folyamatosan erősödő illetve csökkenő fényerőt napkeltekor/napnyugtakor. Ugyanilyen kihívást jelent, mikor a felhők mozgása elrejti/felfedi a napot. Ha a fényviszonyok gyorsan változnak, szemünk adaptálódik, és nem fogjuk kellő pontossággal érzékelni a fényerő változását.

Az ilyen helyzetekben nem szabad levenni a szemed a fénymérőről, főként akkor, ha analóg gépet és kézi fénymérőt használsz, mint amikor én 4x5-össel dolgozom. Bár az automata gépeknél is igaz ez. Ami hajnalban egy sötét tárgy volt, napkelte után nagyon fényessé válhat, és megtréfálhatja a beépített fénymérőt. Szürkületkor pedig a gép túlexponálhatja azt, ami nem más, mint sötét táj.

8 - Ötletek magas kontraszt ellen

Mi történik, ha nem sikerül megfelelően exponálni a terepen? Vagy ha a rögzített értékek széles skálája miatt lehetetlen mind az árnyékban, mind a csúcsfényben részleteket láttatni?

Először is nyugodj meg, nem te vagy az egyetlen, aki így járt. Ez a probléma egyidős a fotózással, de szerencsére létezik néhány ellenszere. Lássuk, melyek ezek.

A - Átmenetes szürkeszűrők

Az átmenetes szürkeszűrő két részből áll: egy tiszta területből alul, és egy semleges szürkéből felül. A tiszta felület a nagyobb, általában 2:1 vagy 3:1 arányban. A kettő közötti átmenet fokozatos.

Létezik egy, kettő, három vagy több értéknyi szürkeszűrő. Jómagam az egy vagy két értéknyit ajánlom. Ha magasabb, a hatás természetellenes lesz. Azt is javaslom, hogy az átmenet a tiszta és a szürke terület között legyen nagyon lágy, hogy ne látszódjon a filmen.

A szűrő használata könnyű. Helyezd egy tartóba az objektív előtt, és mozgasd fel-le, amíg oda nem esik az átmenet, ahová szeretnéd. A szűrő egyik legjellemzőbb alkalmazása: az ég fényességének kompenzálása napkeltekor vagy napnyugtakor. Ilyenkor a szűrőt az ég elé helyezed, az átmenetet pedig a horizontra. Más lehetőségeket is nyújt ez a szűrő, melyeknek csak a fantáziád szabhat határt.

Párizsi bisztró
Canon 300D és EF-S 18-55 f/3.5-5.6 USM

Ez a három fotó tökéletes példája a digitális szendvicselésnek. Egyetlen fotót készítettem Párizsban, de amikor a raw fájlt átkonvertáltam, rájöttem, hogy egy képen nem bírok elég részletet kihozni a világos és árnyékos részekből. Ezért még két konvertálást végeztem, egyet a csúcsfényre, egyet az árnyékra, majd a két fájlt Photoshopban összedolgoztam. E módszer csupán néhány percembe telik, de igen hatékony. Ráadásul gyakorlatilag láthatatlan, mivel kedved szerint állíthatod az ecsetméretet, és tetszés szerint eltávolíthatsz részleteket. A jobb szélső kép mutatja a végeredményt.

B - Raw konvertálás csúcsfényre és árnyékra

A terepen sokkal többet nem tehetsz azon kívül, hogy optimalizálod az exponálást, illetve átmenetes szürkeszűrővel kompenzálod a magas kontrasztokat. Természetesen keresgélhetsz olyan tájat, ahol a kontrasztterjedelem nem haladja meg a filmedét vagy az érzékelődét, de ez eléggé leszűkítené a fotózásra alkalmas témák körét.

Ha a film vagy a gép kontrasztterjedelmét meghaladó tájat fotózol, a következő lépés ennek kompenzálása lesz a sötétkamrában.

Igen hatékony eljárás a digitális képek külön-külön konvertálása csúcsfényre és árnyékra. Ez akkor tökéletes, ha a raw fájl minden szükséges információt tartalmaz, de nem tudod mindet eredményesen megjeleníteni egyetlen konvertálással.

Először a csúcsfényekkel kezdj. Állítsd be az exponálás vezérlőt (exposure control), hogy a világos részek pont úgy nézzenek ki a monitoron, ahogy szeretnéd. Általában ehhez alacsonyabb értékre kell vinni az exponálást. Konvertáld a képet. Ezután térj vissza az eredeti raw fájlhoz, állítsd be az árnyékos részeket, amilyennek tetszenek. Ekkor általában magassabb értékre kell tenni az exponálást. Készítsd el a második konvertálást is.

Nyisd meg mindkét fotót a képfeldolgozó szoftverben, húzd az egyiket a másikra külön rétegen, ügyelve arra, hogy pontosan illeszkednek. Adj ehhez a rétrghez egy maszkot (layer mask), és a radír meg egy lágy, széles ecset segítségével távolítsd el a felső kép nemkívánatos részeit. Például: ha felülre tetted a megfelelő csúcsfényt ábrázoló képet, töröld ki az árnyékos részeit, hogy előtűnjön az alsó kép megfelelően beállított sötét része.

C - Szkennelés csúcsfényre és árnyékra

Hasonló technikát alkalmazhatunk film esetén is: ugyanazt a diát vagy negatívot kétszer szkenneljük, egyszer a csúcsfényre optimalizálva, aztán pedig az árnyékra. Majd a két képet a szoftverbe importálva a fentiek szerint járunk el. Ügyelj arra, hogy ne mozduljon el a film a szkennerben, különben a két kép nem illeszkedik majd tökéletesen.

Felmerülhet benned a kérdés, hogy miért nem szkennelünk vagy konvertálunk csak egyszer, és alkalmazunk utána olyan beállításokat, mint a "curves, dodging, burning", vagy miért nem használjuk a Photoshop CS "highlight-shadow filterét"? Ez a módszer természetesen sok olyan képnél alkalmazható, ahol minimális korrekcióra van szükség. De az olyan képeknél, amelyek komolyabb kontrasztkompenzálást igényelnek, a fenti technika sokkal jobb minőségű eredményt hoz. Ennek az az oka, hogy itt olyan képekkel dolgozol, melyek kezdettől tartalmaznak minden szükséges információt, és nem olyanokkal, amelyek nem elég részletgazdagok akár a világos, akár az árnyékos területen.

D - Szendvicselés

Néhány szélsőséges helyezetben nem működik a fenti eljárás, mert nem rögzült egyetlen fotóra elegendő adat a csúcsfényről vagy az árnyékról. Ha viszont több fotót készítettél, és van köztük egy csúcsfényre exponált meg egy árnyékra exponált, az egyiken meglesznek a csúcsfény részletei, a másikon pedig az árnyéké.

Ebben az esetben az egyetlen megoldás a két kép szendvicselése, és mindkettőből a részleteket tartalmazó területek felhasználása. A módszer sikeres alkalmazása jóval időigényesebb, mint a B-C pontban ismertetettek. Digitális felvételeknél eredményesebb a szendvicselés, hiszen a képek szinte mindig tökéletesen fedik egymást, ha a gép állványon volt, nem mozdítottad el, és ugyanazokkal az objektív illetve fókusz beállításokkal készült mindkét kép. Filmen kissé problémás a dolog, hiszen majdnem kizárt, hogy pont ugyanott legyenek az egymást követő kockák, mindegy, milyen formátumot használsz.

Mindenesetre nyisd meg mindkét képet, tedd egy fájlba két különböző rétegre. Alkalmazd a korábban leírt technikát a nem megtartandó részek kitörlésére. Nagyon lágy ecsetet, és relatíve széles "transition zone"-t használj. A felső réteg átlátszóság beállításaival ("opacity setting") is játszhatsz, veheted 100%-nál alacsonyabbra, hogy mindkét képen látszódjanak azok a részek, ahol észrevehető az átmenet.

Miközben gyakorlod ezeket a technikákat, vagy azon tanakodsz magadban, hogy használd-e, tartsd észben: attól, hogy képeket tudsz kombinálni, még nem feltétlenül kell. Nincs előírva, hogy minden egyes képeden kellően részletes csúcsfény és árnyék is legyen. Valójában nem mindig az a kép a legütősebb, ahol minden terület részletes. Ez időnként hamisnak, természetellenesnek is hat. A végső döntés csakis a tiéd, és nem azon múlik, hogy tudsz-e mindenhol elég részletet mutatni, hanem hogy akarsz-e.

Ha van elegendő felvételed, időd, türelmed, ügyességed, a legtöbb esetben sikerül létrehoznod kellően részletgazdag fotót. És ha megvan, eldöntheted, hogy ez lesz-e, amit akartál. Sokkal inkább az egyéni stílusról van itt szó, mint technikai képességekről, de ezt a témát a cikksorozat egy későbbi számában kívánom részletesen tárgyalni.

Alsó rom, Tonto National Monument, Arizona
Linhof Master Teknica 4x5, Schneider 75mm, Fuji Provia 100F

Ez a fotó két különböző dia két külöböző szkennelésének kombinációja. Látva a széles kontrasztterjedelmet, úgy határoztam, hogy két exponálást végzek, hogy mind az égről, mind a szikláról elég adatot rögzítsek. Photoshopban dolgoztam össze rétegelve, rétegmaszkot használva a nem megfelelő részek kitörléséhez. A jobb oldali sziklafal tartalmaz némi részletességet, de mint a Könnycsepp boltíves képen, jobban szeretem tiszta feketén, mint sötétszürkén.

9 - Ismerkedj meg a kézi fénymérőkkel

A kézi fénymérő, főként a spotméter, nagyszerű segítséget nyújt, ha pontosan akarsz bemérni egy tájat. Hasznos lehet akkor is, ha van beépített érzékelő a gépedben, és akkor is, ha nincs. Az expozíció tekintetében kihívást jelentő tájaknál én mostanában két kézi fénymérőt is használok. Íme néhány modell:

A - Gossen Luna Pro analóg fénymérő spot kiegészítővel

Ezt a mérőt 1980 óta használom. A spot kiegészítő 7,5 vagy 14 fokos mérési szöget biztosít. Majdnem mindig a 7,5-ös beállítást használom. A tű úgy mutatja az értéket, hogy a felső skála közepén van a 0. Először a világos részt mérjük úgy, hogy 2-esre állítjuk a felső skála jobb oldalán, majd az árnyékot mérve azonnal megmondja, hogy a film "elbírja-e" a táj kontrasztterjedelmét, mivel +2 értéket szokott "tudni" a legtöbb diafilm anélkül, hogy elszállnának a csúcsfények. Az alatta található kör alakú skála mutatja az összes f-érték és záridő kombinációt, valamint a zónarendszerű fénymérést

B- Gossen LunaStar digitális fénymérő

Ezt a mérőt tekintem én a Luna Pro digitális verziójának. Előnyei: 1-5 fokig terjedő mérőszög, vaku fénymérés, környező fény mérése és még sorolhatnám. Megmérheted a táj különböző részeit, majd a mérő kiszámolja az átlagos exponálási értéket. Meglehetősen pontos, de véleményem szerint nem nyújtja ugyanazt az azonnali vizuális összehasonlító visszajelzést, amit az analóg. Hasonló funkciójú fénymérőket számos egyéb gyártó is készít, például a Seikonic, a Minolta, stb.

C - Pentax 1-fokos spotméter

Több mint 20 éve dobták piacra, és nemrég hagyták abba a gyártását. A fénymérők őstípusává vált, és egyben nagyon sok fotós kedvencévé. A sikere megbízhatóságának, pontosságának, egyszerűségének, könnyű használhatóságának köszönhető. Rögzített 1-fokos látószöge van, és EV értéket ad a keresőn a mért részre. Ezt az EV értéket kell beállítani (lásd a bal oldali fotót), és a hozzá tartozó f-érték/záridő kombináció azonnal leolvasható, akárcsak a zónarendszer beli értékek, ha az ember hozzáad egy zónarendszer kiegészítőt (zone system strip) is (a fenti képen is ez történt). A pontos mérés csupán az első lépés egy fénymérő használhatóságának értékelésénél. Ugyanilyen fontos a könnyű kontrasztértékelés is. Egy jó fénymérővel egyszerűen kiszámítható, hogy hová fog esni a csúcsfény és hová az árnyék.

D- Amikor a spotméter találkozik a PDA-val (egyenlőre csak vágyálom)

Ahogy korábban kifejtettem, a digitális fényképezőgépekben nemcsak beépített fénymérő, hanem hisztogram kijelző is van. Tudomásom szerint ez a funkció nem elérhető egyetlen kézi fénymérőben sem (2004 áprilisában).

Tisztában vagyok vele, hogy a hisztogram a tájban fellelhető összes értékből kerül kiszámításra, nem pedig specifikus részeinek fénymérővel történt leolvasásából. Más szavakkal, a hisztogram a fotó alapján készül, tehát nem mérési adatokból. A hisztogramhoz szükség van egy fotóra, a fotóhoz szükség van egy lencsére. A fénymérőket pedig nem fotórögzítésre tervezték.

Mondhatod erre azt, hogy semmi más nem kell a hisztogramhoz, csak egy olcsó digitális fényképezőgép, amivel felméred a tájat. Szoktam én is így tenni, mégpedig a Canon 300D-vel, melyet rendszerint fénymérő gyanánt használok. De emellett viszek magammal külön fénymérőt is, mert kell a spotméter funkció és az összehasonlító számítások is, mint amelyeket a fenti modellek nyújtanak.

Számos PDA, mint például a Sony Clie NZ 90, alkalmas alacsony felbontású képek rögzítésére. Ha egy ilyen PDA képes lenne hisztogramot vetíteni a felvett képről, és lenne benne egyfokos spotméter, olyan mérőeszköz lehetne a birtokunkban, aminek nincs párja.

A fenti fotó a Sony Clie NZ90 objektívét ábrázolja.

Egy digitális spotméter és egy miniatűr objektívvel felszerelt PDA keresztezése olyan spotmétert eredményezne, amely képes fotót rögzíteni, zoomolással különböző kompozíciókat létrehozni, felmérni az egész tájat, mint egy digitális fényképezőgép, spotméter-leolvasásokat adni egy-egy részről, majd megjeleníteni az ezek eredményét mutató hisztogramot egy PDA-szerű képernyőn. A megjelenített hisztogramm háromszínű lenne, megbízható információt nyújtana mindhárom csatornáról. A mérete kb. 2"x3" lehetne, sokkal nagyobb, mint bármely jelenlegi digitális fényképezőgép kijelzője. A spotméter mérések feltüntetésre kerülnének a képen, minden egyes részre EV és f-érték/záridő kombinációt mutatva. A túl- és alulexponált területek villognának, ahogyan a legtöbb digitális gépen.

A PDA feldolgozó és tárolási kapacitása azt is lehetővé tenné, hogy a fotókat és a hozzájuk tartozó hisztogramokat, méréseket elmentsük későbbi referenciának. Ezek az adatok aztán elérhetők lennének egy külön "hisztogramok és fénymérési eredmények" szoftverben, függetlenül a jelenleg használt böngészőktől, raw konverterektől, képfeldolgozó szoftverektől. A program nyomtatóhoz is kapcsolódhatna, sőt, GPS rendszerhez kötve a fotók GPS koordinátáját is eltárolhatnánk az exponálási adatok mellé.

Valahogy így nézne ki egy ilyen eszköz. Kb. PDA nagyságú, tehát sokkal kisebb, mint például a Canon 300D, és nem sokkal nagyobb, mint a jelenlegi spotméterek.

10 - Készségfejlesztő gyakorlatok

Egy cikk sem lenne teljes a sorozatban készségfejlesztő gyakorlatok nélkül. Tudom, hogy sok olvasó figyelmesen végrehajtja ezeket, ezért következzenek a kifejezetten ehhez a témához kötődő feladatok.

A - Állapítsd meg egy adott táj kontrasztterjedelmét

Ez egy nagyon egyszerű gyakorlat, amely során leolvasod a legvilágosabb és a legsötétebb rész adatait.

A legkönnyebben spotméter használatával teheted ezt meg. Ha nincs, az se baj, használd a fényképezőgép beépített fénymérőjét, vagy egy kézit.

Ha a fényképezőgépet használod, közel kell menned az adott részhez, hogy biztosan csak arra vonatkozóan mérj. Szűkítheted a kamera látóterületét egy hosszú objektívvel is. Közeli tárgyakhoz könnyű odamenni, de távolabbiaknál (vagy az ég esetében) muszáj a megfelelő objektívvel dolgozni. Persze ha van beépített spotméter a gépben, mindenképpen használd.

Ha megvan a legvilágosabb és a legsötétebb rész mérési eredménye, számold meg, hány értéknyi különbség van köztük. Ez lesz a táj kontrasztterjedelme.

B - Olvass le minden fontos értéket és rögzítsd egy vázlatrajzon

Amikor az első nagy formátumú fényképezőgépemmel kezdtem dolgozni 1983-ban, minden tájról vázlatot készítettem. Pauszpapírt tettem a gép mattüvegére, és a kompozícióm körvonalait rárajzoltam. Ezután az 1-fokos Pentax spotméterrel minden fontos értéket leolvastam és beírtam a rajzomra. A nyomatokat összevetettem a vázlatokkal. Ebből rengeteget megtanultam arról, hogyan rögzül a fény a filmen, hogyan alakul világos és sötét értékekké a végső nyomaton.

Ez a gyakorlat hasonló tudással fog felvértezni téged. Ha 35 mm-es, vagy középformátumú gépet használsz, kézben kell elkészítened a vázlatot, nem tudod közvetlenül az mattüvegen megrajzolni. A rajz minősége azonban nem számít, csak a fő körvonalak, és a pontosan rávezetett exponálási adatok.

Alább látható egy vázlat, melyet még 1983-ban készítettem, a kapcsolódó fotóval együtt. A fotó Polaroid 4x5-ös fekete-fehér filmen készült (52-es típus). A Polaroid film használata lehetővé tette számomra, hogy még a terepen összevessem a tájat és az arról készült fotót, és lássam, hogyan transzformálódtak a méréseim fekete-, fehér- és szürkeárnyalatokká a nyomaton.

A körvonalakat az Arca Swiss 4x5 monorail gépem üvegén rajzoltam. Az exponálási értékeket EV-ben adtam meg az akkoriban használt Pentax 1-fokos spotméterem miatt. Az EV értékek nem kapcsolódnak közvetlenül adott záridőhöz és f- értékhez. Inkább abszolútértékek, melyek adott világosságot jelölnek. De ahhoz, hogy használni tudd, kell egy olyan fénymérő, amely "átfordítja" a fényérzékenységet f-értékre és zársebességre. Néhány gyártó, mint például a Hasselblad, használja az EV értékeket, és szerepeltetik minden objektívükön.

Neked nem szükséges EV értékekkel dolgoznod, használhatod az f-érték/záridő kombinációkat a rajzodon. Csak arra ügyelj, hogy a kettő közül valamelyik állandó legyen, mert így sokkal könnyebb lesz a teljes kontrasztterjedelmet kiszámolnod.

Híd Hegy, Zion Nemzeti Park, Utah
Arca Swiss 4x5 monorail fényképezőgép, Rodenstock 210mm, Polaroid Type 52 fekete-fehér film

Ez az egyik vázlatom még 1983-ból, melyet az Arca Swiss 4x5 fényképezőgépem mattüvegén rajzoltam pauszpapírra. Mellette az ott készült fotó. Megrajzoltam a fő körvonalakat, a Pentax 1-fokos spotméterrel leolvastam a fő értékeket, beírtam a megfelelő EV számokat a rajzra. Az EV érték azért praktikus, mert csak egy számra van szükség a kapcsolódó f-érték és zársebesség arány megtalálására. Továbbá sokkal kevesebb helyet foglalnak a rajzon. Több mint 100 4x5-ös képhez készítettem hasonló rajzot az 1983-as hat hónapos délnyugati utazásomon.

C - "Exponálj körül" egy adott témát

Készíts fotókat 5 értékkel alul- és túlexponálva a "normálhoz" képest
E gyakorlat célja, hogy szándékosan létrehozz alul- és túlexponált képeket
A normálisnál sokkal világosabb és sokkal sötétebb képeket fogsz kapni

D - Tanuld meg fejből az f-értékeket és a zársebességeket

Ez a tudás nagy segítségedre lesz, amikor szorít az idő, példáu napkeltekor és napnyugtakor
Az értékeket megtalálod fentebb e cikkben is

E - Állapítsd meg a filme(i)d és/vagy a digitális fényképezőgéped kontrasztterjedelmét

Lásd a 4. fejezetet
Kövesd az ott megadott utasításokat
Ez egy nagyon hasznos és informatív gyakorlat, mely alapján pontosan tudni fogod a filmed vagy az érzékelőd kontrasztterjedelmét

11 - Végezetül...

Kőoszlopok napnyugtakor, Lake Powell terület, Arizona
Linhof 4x5 Master Teknica, Rodenstock 150mm, Fuji Provia 100F

Mint sok más tájfotónál, amelyen ég is meg árnyék is szerepel, ennél a képnél is gondot okoz a kontraszt. Az eredeti dia mindenütt részletgazdag, de számos kontraszt maszkra volt szükség, hogy a végső nyomaton a fény és a ragyogás jól átjöjjön. Több "curve layer"-eket használtam Photoshopban, hogy fellágyítsam az árnyékot a kőoszlopokon, és csökkentsem az ég fényességét mögöttük. A fenti végeredmény megmutatja, hogyan éreztem, miközben a fotót készítettem.

Amikor azt tanulmányozzuk, hogyan kell exponálni, nem csupán az a cél, hogy meg tudjuk határozni a "jó" expozíciót. A legtöbb gép ezt automatikusan elvégzi, és az esetek többségében el is fogadhatjuk az eredményt. A hisztogram funkcióval azt is vizualizálhatjuk, hogyan lesz exponálva a kép, az LCD kijelzőn pedig megtekinthetjük a végeredményt.

A cél sokkal inkább az, hogy mi döntsük el, hogyan exponáljuk az adott képet. Nemcsak a legjobb expozíciót kell meghatározni, hanem azt, hogy milyen beállítás hozza meg az általunk várt eredményt.

Ehhez először is tudnunk kell kiszámítani a táj kontrasztterjedelmét. (2004 áprilisában egyik fényképezőgép sem képes erre automatikusan.) Meg kell tudnunk határozni, hogy az adott tárgyak leképeződése olyan lesz-e, amilyennek mi szeretnénk. Ahogy korábban láttuk, a nagyon sötét és nagyon világos tárgyak gyakran nem megfelelő expozíciót eredményeznek. Mivel itt végül is művészi döntésekről van szó, nem hagyatkozhatunk kizárólag a fényképezőgépünkre, hiszen az csak úgy rögzítheti a világot, ahogyan beprogramozták.

Egy jól exponált kép az, amelyet esetleg ki fogunk nyomtatni. Ilyen értelemben fogalmazhatunk úgy is, hogy "megtartandó". De önmagában a megfelelő expozíció nem tesz megtartandóvá egy képet. A választásnál sok egyéb tényező is szerepet játszik. Hogy melyek ezek? Ez lesz a következő cikkem témája: Ami a képet megtartandóvá teszi...

Folyt. köv.

Fordította:
Debreczeni Mária