Honi Cuccok: FS-5 vakuszinkron család

A magyar találékonyság mindíg is híres volt, különösen ha hiánypótlásról, vagy egy drága eszköz költséghatékony kiváltásáról van szó. Ez talán még a múlt renszdszer öröksége, hiszen építettünk mi VAX számítógépet is amikor nem lehetett az eredetiket behozni az országba. Az itthon gyártott terméknek az ára mellett az az előnye is megvan, hogy a támogatás és az esetleges szervíz is egyszerűbben megoldható. Most induló "Honi holmik"? cikksorozatunkban olyan fotós eszközöket ismertetünk, amelyet itthon gyártanak és valamely drága, vagy nehezen beszerezhető külföldi eszközt lehet vele kiváltani.

Elsőként egy olyan kis készüléket mutatunk be, ami a fenti kategóriába esik. A rádiós adó-vevő pár, amiről szó lesz, a vakuszinkronizálás problémáját hivatott megoldani. Használatával gyakorlatilag bármely fényképezőgéppel el tudunk sütni akármilyen vakut, legyen az régi vagy új, vakutalpas vagy stúdióvaku.

A bemutatandó termék már az ötödik generációja a termékcsaládnak és ennek megfelelően igen kifinomult. Ezek után lássuk a medvét, nézzük, mit tud az FS-5 processzoros vakuszinkronizáló elektronika.

A megjelenési forma maradt a négyes generációnál már jól megszokott, és sokak által ismert téglatest. Olyan, hogy könnyen becsúsztatható a fotóstáska zsebeibe, és TETRIS-szerűen összeillesztve akár egy külön kis (kompakt fényképezőgépekhez kapható) tokban is pont elfér.

Így tehát az FS-5.2 jelű adó is megtartotta nyújtott gyufásdoboz alakját. Kívülről csak a többfunkciós érintőkapcsoló és a mellette levő LED pár található (szintén síkba süllyesztve), a vakutalpi részen pedig a teszt gomb és természetesen a rögzítő csavar.

Mivel a cél a minél kevesebb meghibásodási lehetőség volt, az adón található egyetlen érintőkapcsoló (SETUP) logikusan többfunkciós. Egyik feladata a be/kikapcsolás. A LED-pár háromszori zöld, illetve piros felvillanással igazolja vissza ezek megtörténtét.

A nyomógombbal történik a csatorna-tesztelés, és a csatornaváltás is, a következő apró trükkel: ha röviden nyomjuk meg, akkor az aktuális csatorna színei kezdenek világítani. Ha nem akarunk csatornát váltani, akkor pár mp. után kialszanak a fények. A csatornák közötti léptetéshez a még világító LED-fázisban röviden kell nyomogatni a kapcsolót, ekkor egymás után tűnnek fel a piros-zöld színkombinációk, amelyek a különböző kódolt csatornákat jelzik. Összesen 4 kódolt csatorna van. Az ötödik sárga-sárga színben világít, ez a kódolatlan, szélessávú csatorna.

Az tehát, hogy az egyetlen gomb melyik feladatot végzi el éppen, az a gomb megnyomásának hosszától függ. Ha valaki akár egyszer is végigzongorázta a lehetőségeket, könnyen rááll a keze a kapcsoló helyes működtetésére.

A középérintkezős vakutalp feladata egyértelmű, az általános gyakorlatnak megfelelően egy szorítócsavarral rögzíti az adót a fényképezőgép vakupapucsába. Mondhatni, mintha egy vakut illesztenénk a géphez. De mivel e ponton érintkezik a fényképezőgép a vakuadapterrel, azért annyit feltétlenül említsünk meg, hogy az adó a világ két legnagyobb fényképezőgép gyártója által alkalmazott feszültségi szabvány felével dolgozik, tehát e tekintetben (is) a biztonság maximális.

A vakutalp felett, logikusan a fotóssal szemben domborodik ki a kis teszt gomb. Segítségével akár fényképezőgép, vagy exponálás nélkül is küldhetünk jelet a vakuhoz, feladata tehát a manuális vakukioldás. És még egy érdekes apróság: a fotós exponáláskor ugyan kimarad a vizuális élményből, de jó tudni, hogy fotózás közben (és természetesen a gépről levéve, a tesztgomb megnyomásakor is) a csatornajelző LED-ek felvillannak.

Miután körbevizslattuk az adót kívülről, kukkantsunk a belsejébe!

A fedelet lepattintva elénk tárul a lényeg. (Persze, nem szükséges állandóan beleturkálnunk, minden funkció kívülről elérhető, de nem is igazi fotós az, aki kibírja egy kis kurkászás nélkül!) A fekvő téglatest nagy részét - körülbelül a háromnegyedét - a 9 voltos elem teszi ki. Kérdezhetnénk, miért ilyen drabális, és nehéz energiaforrással, és nem pedig egy kis gomb elemmel oldották meg az energiaellátást? Nos, a fejlesztők egyik fő szempontja a nagy hatótávolság elérése és a nagyfokú jelátviteli biztonság volt. És mint tudjuk, sok energiát nem várhatunk a körömnyi elemektől.

Az adóegység belsejében az elem és a borítás közötti szűk helyen található az elektronika. Amilyen kicsi, olyan sokat tud! Itt történik a csatornák szabályozása, a ki/bekapcsolás irányítása, a szoftveres kezelés, stb. Látvány szempontjából kicsit talán csalódottak leszünk, ugyanis "csak" a legmodernebb elektronikai alkatrészek helyezkednek itt el, a titok nem ebben rejlik. Az igazi tudás persze nem látható, hiszen ezekbe az elektronikai egységekbe a tudást számítógép segítségével, tehát szoftveresen töltik. Ettől válik igazán izgalmassá az ügy, hiszen a "fém váz" (némi terminátoros hasonlattal élve) attól válik élővé, mondhatni akár egyéniséggé is, hogy milyen "életet" lehelnek belé. Komolyra fordítva: elég egyszer megvenni a hardvert, a doboz tudása később bármikor fejleszthető.

A páros másik tagja, az FS-5v vevő már egy kicsit nagyobb darab. Ha az adót gyufás skatulyához hasonlítottuk, akkor a vevő inkább egy cigarettás doboz, amihez mintha egy apró öngyújtót tapasztottak volna.

E toldalékra csavarjuk rá a vakut, de mód van szinkronkábel és stúdióvaku csatlakoztatására is, ez utóbbi esetében egy RCA-csatlakozón keresztül. Ha már ráillesztettük a vakut, az egészet alul egy szabvány (1/4 collos) állványmenetre csavarozhatjuk, vagy egy vakutartó talpba csúsztathatjuk. Különösebben aggódnunk nem kell a vaku súlya miatt, a vevőegység súlypontja gyakorlatilag az állványmeneten áthaladó tengelyen van.

A nagyobbik téglalap itt is az elektronika és az energiaellátás tartója. Az adónál már megismert feladatokat - be/kikapcsolás, csatornatesztelés és csatornaváltás – a vevőben nem egy, hanem két érintő kapcsoló szabályozza. Ugyanis a vevőben a funkciók tárháza a "vételi jel visszajelző hang"-gal bővült. Tudniillik, ha az exponálási jel a fényképezőgép felől a vevőbe megérkezett két, rövid csipogás hallatszik. Ennek egyik célja, hogy a tükörreflexes gépek esetében is lehessen tudni, hogy a vaku tényleg elvillant, hiszen exponáláskor nem látunk át a keresőn. Másrészt, a hibakeresésben is segítségünkre lehet a hang. Ha valami miatt nem villan a vaku (pl. még nem töltött fel), tudjuk, hogy a csipogás helyéig, a vevőig megérkezett az exponálási utasítás. A visszajelző hang természetesen ki is kapcsolható, aktuális állapotát az RCA-csatlakozó alatti LED zöld, vagy piros színe jelzi a SETUP gomb hosszú megnyomásakor.

Ha már megbizonyosodtunk afelől, milyen szépen is "élnek együtt", hogyan tudnak együtt dolgozni, akkor nézzük meg, milyen távolságig szakíthatók el egymástól a párocska tagjai. Az FS-rendszer szabadtéren, egy méter magasan mérve akár 93 métert is tud, de fás, bokros részen is még 70 méter fölötti a jelátvitele. És ami a legfőbb: nagy biztonsággal.

Ahogyan azt az FS-szlogen mondja: Magyar fejlesztés – nemzetközi minőség.