Alain Briot : Esztétika és fotográfia (III/2.rész)

A közepes távlatú tájképek

Azokat az objektíveket nevezzük normál objektíveknek amelyek a látószöge megegyezik az emberi szem látószögével. Másképpen fogalmazva, ha egy normál objektíven keresztül nézünk, akkor ugyanazt látjuk, mint szabad szemmel. A normál objektívek gyújtótávolsága megegyezik a használt film átlójának milliméterben számolt hosszával. (Digitális gépek esetén ugyanez igaz a szenzor átlójára.) Ha kíváncsiak vagyunk, vajon melyik objektív számít "normálnak" egy médium esetén, csak meg kell mérnünk a film vagy szenzor átlójának hosszát. A kisfilmes gépek esetében ez kis kerekítéssel 50mm, 6x6 középformátumnál 80mm, míg az 5x4 nagyformátumnál 150mm.

A legtöbb fotós számára a normál objektív "unalmasnak" számít. Minek úgy megmutatni a világot, ahogyan egyébként is látjuk? Használjunk inkább nagy látószögű objektívet, vagy telét. Az sokkal izgalmasabb.

Bizonyos mértékig egyet értek, és be kell vallanom, hogy a normál objektív nem tartozik a leggyakrabban használt eszközeim közé. Ugyanakkor azonban nem mondhatom azt sem, hogy soha nem használom. Tulajdonképpen mi baj van azzal, ha a világot úgy mutatjuk meg mint ahogy azt valójában látjuk? Ha csak unalmas látnivaló vesz minket körül, akkor lehet, hogy csak unalmas képeket lehet készíteni. Dőreség lenne azt hinni, hogy pusztán az eszközök megváltoztatása elegendő az izgalmas képek készítéséhez. Ha ez igaz lenne, az azt jelentené, hogy az objektívek kreatív használata az egyetlen dolog ami izgalmat vihet a képeinkbe. Azonban ha ez így van, akkor az eszközök által nyújtott izgalom és az újdonság varázsa hamar elhalványul, feltéve hogy volt egyáltalán izgalom és varázslat.

A gyakorlott fotós képes jó képeket - érdekes képeket - készíteni bármilyen objektívvel, akár normál objektívvel is. A látásmód, kompozíció, fény, a személyes stílus (mint ahogy azt a cikksorozat következő részeiben meglátjuk) mind függetlenek attól, hogy milyen gyújtótávolságú objektívet tartunk éppen a kezünkben. Azt nem minden esetben tudjuk teljesen kontrollálni, hogy milyen eszközöket használunk, de a látásmódunkat, és azt hogy mit akarunk kifejezni egy-egy képpel, azt mindig mi határozzuk meg.

Továbblépve az előbbi eszmefuttatáson, a normál objektív az az eszköz, ami lehetővé teszi, hogy közepes távlatú tájképeket készítsünk, olyan képeket amelyek képi világa félúton van a nagy látószögű és a teleobjektíves képek között.

A nagy látószögű objektívek a legjobb eszközök a grandiózus tájképek készítéséhez. Olyan sokat tudunk megmutatni a tájból, hogy igazából nem is kell azon gondolkodnunk, hogy vajon mit is kellene kihagynunk. A lábunk előtt heverő kőtől a távoli hegyekig és a felettük lévő égboltig minden belefér.

Azonban a széles látószög nem mindig megfelelő. Néha egy tompított, kevésbé dinamikus és felerősített perspektíva kifejezőbb. A nagy látószögek amellett, hogy kitűnően megmutatnak mindent, gyakran háttérbe szorítják a téma részleteit. Ha egy kicsit belezoomolunk a tájba és csökkentjük a látószöget, kiemelhetjük az egyes elemek egymáshoz való viszonyát. Ahelyett, hogy az egészre koncentrálnánk, inkább az egész részeire fordíthatjuk a figyelmet.

Egyensúly

A normál objektív kitűnő eszköz, arra hogy a kiegyensúlyozottság érzését keltse a képet szemlélőben. Olyan képeket készíthetünk normál objektívvel, amelyet a nézők könnyedén elfogadnak "valódinak". Ezeknek a képeknek a valódiságát nem kérdőjelezik meg, hiszen ugyanaz a látószög amit nap mint nap látnak. Ezen oknál fogva, ha úgy szeretnénk egy témát megmutatni, hogy elkerüljük a túlzás látszatát, és ne tereljük a néző figyelmét arra, hogy hogyan is készült a kép akkor erre a normál objektív a legmegfelelőbb eszköz. Az emberi látással megegyező látószög, természetes megjelenést ad a képnek és ennek köszönhetően a nézők a kép tartalmára fognak koncentrálni az elkészítés módja helyett.

Canyon de Chelly at Sunrise, Arizona. Linhof 4x5, 75mm objekív

Canyon de Chelly at Sunrise, Arizona. Linhof 4x5, 150mm objektíc

Ez a két kép nem sokkal egymás után készült a Canyon de Chelly felett felkelő nap fényében. A képeken jól megfigyelhető a különbség a nagy látószögű és a normál objektív között. A nagy látószögű felvétel megmutatja a Canyon de Chelly drámai méreteit és kiemeli a kanyon kanyarulatát a hatalmas kőfalak között. A normál objektívvel készült kép ugyanakkor egy sokkal intimebb, csendesebb tájat mutat, figyelmünket a részletekre irányítja. Bár az ég ezen a képen is látszik, az általa elfoglalt terület jelentősen lecsökkent.

Capitol Gorge, Capitol Reef National Park, Utah. Linhof 4x5, 150mm objektív

A közepes távlatú tájkép mutathatja is meg nem is az eget. Az előbbi példában szereplő képen minimális égbolt látszott a képen. Ebben a példában a pedig egyáltalán nem látszik az ég. Ez egy bennsőséges tájkép, normál objektívvel fényképezve és egyáltalán nincs szükség hozzá az égre. Nem adna semmit a képhez, és mellesleg a fényviszonyok miatt nem is lehetne megfelelően exponálni, csak egy zavaró majdnem beégett fehér folt lenne.

Ez egy tökéletes példa a közepes távlatú tájképekre. Nem túl nagy, ugyanakkor nem is túl szűk. A normál objektív biztosította azt a szabadságot, hogy viszonylag távolabb áljak a szikláktól és közben megfelelő méretűnek látszódjanak. Nagy látószögű objektívvel közelebb kellett volna mennem, azonban akkor a sziklák felém magasodnak és a tetejükből szinte semmi nem látszana. A normál objektív által nyújtott képkivágás egyensúlyt vitt a képbe, ami a nagy látószögű objektívvel elveszett volna.

A kis tájkép

A harmadik kategóriába az úgynevezett kis tájképek tartoznak. Ezek a definíció szerint, a tájkép elkülönített elemeit mutatják meg. Olyan elemeket, amelyeket, a tájat szemlélve, egyébként nem vennénk észre, mivel hajlamosak vagyunk az egészet látni a részek helyett.

A széles látószög meglepően hat ránk, mivel jóval többet mutat annál, amit a saját szemünkkel láthatunk. A teleobjektívvel készített képek ugyanígy meglepetést okoznak, mivel olyan részleteket mutatnak meg amelyeket szabad szemmel nem látnánk. A távolba vesző tárgyak ezeken a képeken teljesen tisztán látszanak és így lehetővé válik, hogy lássuk azt amiről csak találgattunk. A kis tájképek olyanok mint amikor valaki belekukucskál a kincses ládikába, hogy mi is van benne, mit rejt el előle.

Égbolt

A kis tájképeken a lehető legritkább esetben látszik az ég. Ez a fajta tájkép a nagy tájképek átfogó nézete és a közepes távlatú tájképek fókuszált látványa helyett a táj belső világát tárja fel. Azzal hogy kihagyjuk az eget a képből, a legfontosabb olyan elemet távolítjuk el, amely támpontot adhat a nagyság, magasság, mélység meghatározásához. Ha elvesszük a Grand Canyon képéről az eget, a néző nem tudja meghatározni milyen nagy is a Canyon valójában, hiszen nem tudja meghatározni, hogy hol is van a Canyon pereme. Az ég eltávolításával nem csak azt az elemet vesszük el, amely segít meghatározni horizontot, de a kép vízszintességét meghatározó elemet is. Így aztán más elemre van szükségünk, hogy a kép vizuális egyensúlyát beállítsuk, olyan elemre amely metafórikusan helyettesíti a horizontot. A lenti példaképen a folyó távolabbi széle és a sziklát a folyótól elválasztó vonal teljesítik ezt a feladatot.

Paria Riffle, Lees Ferry, Arizona. Linhof 4x5, 400mm lens

Ahogyan azt már említettem a teleobjektívek által készített képek olyan részleteket mutatnak meg, amelyek szabad szemmel nem látszanak, emiatt aztán a kis tájképek gyakran válnak kontextus nélkülivé. Ez a hiány segít abban, hogy a kép segítségével elvonatkoztassunk a mindennapi valóságtól. A mindennapjainkba az ég mindig jelen van, és nem láthatjuk egy táj legapróbb részleteit is. Az ég hiánya és az a tény hogy a távoli tárgyak apró részleteit is megfigyelhetjük, együttesen okozzák a kép "másságát", azt az érzést, hogy a kép amelyet nézünk nem hétköznapi.

Melyik objektívet vigyem magammal?

A workshop-ok résztvevői által leggyakrabban feltett kérdések közé tartozik, hogy "melyik objektívet vigyem magammal?". Ez igen fontos kérdés, hiszen a nagy és nehéz objektíveket cipelni kell, fel kell vinni a repülőgépre, és általában mindenhova magunkkal kell hurcolásznunk.

Ahogyan én csinálom:

Attól függetlenül, hogy honnan közelítjük meg a dolgot, a tájképfotózás bizonyos fokú gyakorlatot feltételez. Tudjuk, hogy előbb utóbb gyalogolnunk kell a felszerelésünkkel. Ha a szükségesnél több objektívet viszünk magunkkal, akkor ez a gyaloglás fárasztóbb és kevésbé szórakoztató lesz. Nekem jelenleg 6 objektívem van a 4x5-ös gépemhez: 47mm, 75mm, 90mm, 150mm, 210mm és 310mm. Ezekkel a gyújtótávolságokkal többé-kevésbé minden feladatot meg tudok oldani, és ha csak lehet, magammal is viszem őket. Kisfilmes gép esetén ezek a gyújtótávolságok megfelelnek a 18mm, 24mm, 35mm, 50mm, 75mm és 135 milliméternek. A hosszú teleobjektívek igen ritkák és nem is igazán praktikusak 4x5 formátum esetén. A leghosszabb teleobjektívek 500-600mm között vannak de ezek már mind stabilitás mind pedig súly területén komoly kihívást jelentenek. Ha kisfilmre dolgozunk, akkor hozzátehetünk még a sorhoz egy-két hosszabb teleobjektívet vagy egy 200-400 közötti zoomot.

Időnként persze le kell csökkentenem a felszerelésem mennyiségét, mert vagy repülővel megyek valahova, vagy tudom hogy sokat kell gyalogolnom. Ezekben az esetekben csak 3 objektívet viszek magammal. Ezek a 75, 150 és 210 milliméteresek. Mivel a 150mm objektív belefér az összecsukott Linhofba így ez mindig velem van. Ha csak egy másik objektívet vihetek akkor a 210-es marad otthon, mivel nagylátószögre mindenképpen szükségem van.

Fontos észben tartani, hogy az egy-egy útról hazahozott fényképek minősége nincs közvetlen kapcsolatban azzal, hogy hány objektívet cipeltünk magunkkal. Természetesen nem tudunk nagy látószögű képet készíteni teleobjektívvel, de ha gyakorlott fotósok vagyunk (ha esetleg nem lennénk azok, ennek a cikksorozatnak pont az a célja, hogy segítsen gyakorlott fotósokká válni) akkor tudjuk, hogyan készítsünk minőségi fotográfiákat a rendelkezésünkre álló eszközökkel. Álljon itt pár gyakorlat, amelyek segítenek a látószögek használatának megismerésében.

Gyakorlatok

Egy turista New Yorkban megkérdez egy helyi lakost, hogy hogyan juthat el a Carneige Hall-ba. A válasz természetesen az hogy: "Gyakoroljon, gyakoroljon és gyakoroljon".

Nézzünk tehát három olyan gyakorlatot amelyek segítenek abban, hogy az egyes objektívek lehetőségeit kiismerjük, és pontosan tudjuk hogy melyikkel mire vagyunk képesek.

-A- gyakorlat

Fényképezzük le ugyanazt a tájat, állványról a birtokunkban lévő összes objektívvel. Valószínű, hogy az elkészült képek közül a legtöbb nem lesz valami jó, mivel az adott téma egy adott objektívet, képkivágást igényel. Ettől függetlenül csináljuk végig a gyakorlatot, használjunk olcsó filmet, vagy ha digitális géppel fényképezünk, akkor úgy sem kerül semmibe. Ha elkészültünk, nézzük végig a képeket, keressünk új kompozíciós lehetőségeket. Előfordulhat, hogy a gyakorlat nélkül eszünkbe se jutna egy objektívet használni az adott képhez.

-B- gyakorlat

Menjünk el fényképezni, egy olyan helyre amelyet kedvelünk, azonban megszokott felszerelésünk helyett csak egy objektívet vigyünk magunkkal. Nem kettőt nem hármat, egyet. Bármilyen objektív lehet, de csak egy legyen. Lehet a kedvenc objektívünk, amivel szeretnünk fényképezni, vagy egy új eszköz, amivel még nem sokat dolgoztunk, így felfedezhetjük a lehetőségeit. Fontos az, hogy a választott objektív ne legyen zoom, vagy ha csak ilyen objektívünk van, akkor válasszunk ki rajta egy gyújtótávolságot és ragasszuk le a zoom gyűrűt.

-C- gyakorlat

Készítsünk fényképet ugyanarról a tájról a gép és az állvány elmozdítása nélkül, nagy látószögű és teleobjektívvel is. Majd a nagylátószöggel készült képet nagyítsuk ki és vágjuk ugyanolyan kompozícióra mint a teleobjektívest. Hasonlítsuk össze a két képet. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a kompozíció és a perspektíva összenyomása tekintetében igazából nincs különbség a két kép között.

A teleobjektívek a közhiedelemmel ellentétben csak annyira "nyomják össze" a távoli témákat mint amennyire a nagy látószögű objektívek (kivéve a halszemeket) torzítják azokat. A teleobjektívek által mutatott perspektíva ugyanaz mint a nagylátószög esetén. A különbség csupán annyi, hogy az előbbi csak a téma egy kis részletét mutatja. Vessünk egy pillantást a lenti két képre. Az egyik 75mm-es objektívvel készült a másik pedig 400mm-el, egymástól pár perc eltéréssel. A 75mm-es objektívvel készített képet kinagyítottam és ugyanúgy vágtam mint a teleobjektívvel készültet. A két kép gyakorlatilag megegyezik, annyi különbséggel, hogy a nagy látószögű objektívvel készített kép a nagyítás miatt kisebb felbontású és szemcsésebb. A sziklák a teleobjektívvel készített képen vörösebbek, mivel mint már említettem ez a kép egy kicsivel később készült és ahogy azt a következő részben majd elmondom, a fények napkeltekor és napnyugtakor igen gyorsan változnak.

"O'Neil Butte kivágás." Linhof 4x5, 75mm objektív (kivágás az eredeti képből)

"O'Neil Butte Teleobjektívvel." Linhof 4x5, 400mm objektív

"Napnyugta a Yavapai pontról". Linhof 4x5, 75mm objektív

Konklúzió

A nagy látószögű objektívek lehetővé teszik, hogy dinamikus, átfogó fényképeket készítsünk, amelyek meglepőek és magával ragadóak. A normál objektívekkel kiegyensúlyozott képeket készíthetünk, amelyeket a nézők természetesnek éreznek, mivel jó közelítéssel ugyanazt a látószöget fogják át mint az emberi szem. Végezetül pedig a teleobjektívek segítségével készített képeken keresztül megmutathatjuk a táj azon részleteit is amelyeket szabad szemmel nem láthat a szemlélő. Ezáltal izgalmas és meglepő képeket készíthetünk.

Mindennapi fotós tevékenységünk közben próbáljuk használni mindhárom objektívtípus által nyújtott lehetőségeket, kombináljuk azokat az előző cikkben leírt kompozíciós módszerekkel. Ezáltal változatos és meglepő tájkép portfóliót hozhatunk létre.

Alain Briot
Peoria, Arizona
August 2003