A 19. és 20. század fordulóján a magyar fotóban is két ellentétes irányú folyamat zajlott. A hivatásos műtermi fényképészet hanyatlott, ugyanakkor erősödni kezdett az addig nem számottevő műkedvelő fényképészet. Ekkor kezdett kialakulni a mai értelemben vett művészfotográfia. Magyarországon a századfordulótól az ezerkilencszázhúszas évek végéig az ún. festői stílus, a piktorializmus volt az egyetlen hivatalosan is elfogadott irány. Ez a folyamat vezetette a húszas évek közepére megerősödő, saját nyelvet találó, többfajta stílusban megjelenő modern magyar fotóművészethez. Szinte mindennek ebben a periódusban volt a csírája, kezdeménye, amiből idővel kialakulhatott az önálló, a képzőművészetről végleg leszakadó fotográfia.
Ezt az időszakot, az 1900-as évek elejétől eltelt negyed századot tekinti át a kiállítás és a magyar/angol nyelven kiadott kötet. Első képei még azt a megmerevedett műtermi világot mutatják, amelynek tagadásaként létrejött a piktorialista művészfotó, utolsó képei pedig már a manipulálatlan, csak a látvány erejében bízó modern fotográfiát láttatják. A képek önmagukban is érdekesek, figyelemre méltóak, de a válogatásnál azt is figyelembe vettük, hogy a korszak egészét, a változások irányát, tendenciáit is megmutassuk.