Preis Ervinként utazott ki nagybátyjához Párizsba. Ez a nagybácsi sok mindenről volt nevezetes, többek közt az emigráns magyarok önzetlen segítéséről is. Miért ne támogatta volna hát unokaöccsét? Ja igen, a nagybácsit Tihanyi Lajosnak hívták.
Az Iparrajziskolában tanult Budapesten. Az 1930-as években azonos intenzitással foglakozott festészettel, szobrászattal, de remek zsánerfotókat is készített. Sőt, táncosnak sem volt utolsó. Nyarait Kalocsán töltötte, ahol cigányokat festett és fotózott. 1936-ban Budapesten a Műterem Galériában, a következő évben pedig egy magángalériában volt kiállítása. Innen két grafikáját megvette a Szépművészeti Múzeum.
1938-tól élt Párizsban, részt vett a francia ellenállási mozgalomban is. 1953-ban a Galerie St. Jacques-ban rendezték első önálló kiállítását, amit Milánóban követett egy másik 1962-ben. 1956-ban jelent meg kettős portrékat tartalmazó kötete. Marton fotón örökítette meg, miként készít portrét egy ismert művész egy másik ismert személyiségről. Többek között Louis Armstrong és Pablo Picasso, Roger Martin du Gard és Jean Cocteau, Brigitte Bardot és Kees van Dongen látható a képeken. Portréin feltűnnek a párizsi magyar emigráció ismert alakjai is, mint Bölöni György és felesége Itóka, Németh Andor, Pór Bertalan. A francia államtól megkapta a Medaille de Résistance kitüntetést. Fotóinak egy részét özvegye a magyar államnak ajándékozta.