Magritte, aki festményei részleteit arra használta, hogy egy „másik világot” teremtsen, szabadidejében feleségét vagy barátait kitalált szituációkba helyezte és fotóportrékat készített róluk.
A kiállítás képei a harmincas években készültek ezzel a módszerrel.
Ezek a dokumentum-emlékek egyszerűek, alig kidolgozottak. Festményein az emberek „tárgyak”: egyenértékűek a levelekkel, a házakkal, a sziklákkal, fotóin emberi lények maradnak és Magritte játszik velük.
Ezeket a dokumentumokat a fiókok legsötétebb mélyére szánták. Azoknak okozza majd a legnagyobb örömet, akiket Magritte teljes életműve érdekel.
A képeket nézve egy másik, közvetlenebb Magritte-ot fedezhetnek fel, aki ugyanakkor élt, amikor a nagy festő.

---