Utolsó éveiben André Kertész körül bezáródott a világ, egyedül maradt, megöregedett, félt, nem érezte biztonságban magát New Yorkban, ritkán merészkedett ki lakásából, de alkotó energiája azért változatlan maradt. Új világot fedezett hát fel magának: üvegszobrocskákat, virágokat, fényeket és árnyékokat (szinte mindig saját sziluettjét) fényképezte a lakásában, főleg Polaroid technikával. Ebből született a From my Window kötet.
Egy magyar művészeti szakíró, újságíró, Bodnár János, aki Kertész magyarországi útjait szervezte, részt vett a szigetbecsei André Kertész Emlékház építésében, utoljára alig egy hónappal halála előtt látogatta meg Kertészt. Az ő Nikonjával Kertész egy egész tekercs Leica-diát fényképezett végig, azt tervezvén, hogy ezek a From my Window magyar kiadásának kiegészítéséül szolgálhatnak. Ez a tekercs film Bodnár János jóvoltából a Magyar Fotográfiai Múzeumba került, ahol Cibachrom nagyítások készültek róluk.
André Kertész halála után az André and Elizabeth Kertész Foundation jóvoltából Kertész Washington Square-i lakásának körülbelül 200 személyes használati tárgya, aprósága került Magyarországra, a szigetbecsei André Kertész Emlékmúzeumba, majd onnan megőrzésre a Magyar Fotográfiai Múzeumba. A tárgyak és a róluk készült képek ily módon találkozhattak össze Kecskeméten.
Ezek a felvételek még soha nem szerepeltek kiállítótermek falán, kiadványok oldalain. A Magyar Fotográfiai Múzeum kísérletet tesz ezzel a kiállítással arra, hogy bemutassa a Kertész „modelljéül” szolgáló tárgyakat, a róluk készült fotográfiákat, amelyek jól példázzák Kertész képalkotó zsenialitását, utánozhatatlan világlátását, azokat a portrékat, amelyek Kertészt lakásában, e tárgyakkal körülvéve ábrázolják. A kiállítás 2001 júniusa és szeptembere között Párizsban, a Maison Européenne de la Photographie-ban is látható.