Naivitás lenne azt hinni, hogy Magyarország újkori történelme, mindennapjainak történései, fotótörténete megismerhető lenne kizárólagosan a honi fotográfusok munkái alapján. Készült és készül ugyan rengeteg kép, de mindet mi csináltuk, s mi ilyennek vagy olyannak akarjuk megmutatni magunkat, az országunkat, a dolgainkat. Jobbaknak, rosszabbaknak, hangulatunknak, szándékunknak megfelelően.
Ám még csak óvatos becslés sem készült arról, hogy az utóbbi 161 év alatt hány külföldről érkezett fotográfus hány felvételt készített Magyarországon úgy, hogy az esetek döntő hányadában számunkra teljesen ismeretlenül rejtezik valamely fotós hagyatékában, archívumok mélyén, köz- és magángyűjtemények polcain, általunk esetleg sosem olvasott újságok, könyvek lapjain. Pedig ez, ha tetszik, ha nem, a magyar kultúra része is, nemtudásuk elsősorban ránk üt vissza, ránk vet rossz fényt.
A Magyar Fotográfiai Múzeum célja egy fotóhungarika különgyűjtemény létrehozása. Első lépcsőben egy figyelemfelhívó célzatú kiállítással, katalógussal, CD-ROM-mal és weboldallal lépünk a szakma és a közönség elé. Idős és fiatal, világhírű és kevésbé ismert félszáz alkotó háromszáz képét mutatjuk meg, köztük Cartier-Bresson, André Kertész, Koudelka, Bischof, Inge Morath munkáit.
Ezt követően szisztematikus keresésbe fogunk. Megpróbálunk összeállítani – a lehető legszélesebb körű adat- és képgyűjtéssel – egy mindenki számára hozzáférhető adatbázist és archívumot. Ez terveink szerint két-háromszáz alkotót, s mintegy másfél-kétezer képet jelent. Utolsó lépésként, hozzávetőleg öt esztendő múlva összegeznénk az eredményeket, s egy nagyszabású, külországokban is bemutatandó kiállítással mutatnánk meg, mit tettünk ez ügyben addig.
A mostani kiállítás és a megjelent CD egy sorozat első darabja. Terveink szerint még kettő követi, melyek segítségével megmutathatjuk, milyennek láttak bennünket az idelátogató, más kultúrán nevelkedett fotográfusok.