Első ízben kerül magyarországi kiállítóterem falára Lotte Jacobi, a 20. század egyik legjelentősebb fényképészének félszáz eredeti képe. Lotte 1896-ban egy fényképészdinasztia negyedik generációs tagjaként született és 93 évvel később Amerikában halt meg. Azon kevesek közé tartozik, akinek sikerült a náci Németországot elhagyva, az óceán túlpartján második, az elsőnél is fényesebb karriert felépítenie. A húszas évek új fotográfiai látásmódjának reprezentánsaként vált ismertté, de később főként az emberábrázolásban jeleskedett. „Stílusom azonos azzal az emberrel, akit fényképezek” – hangzott portréfényképészi hitvallása Berlinben, a boldog húszas években, majd Amerikában hírneves portrékat alkotott Albert Einsteinről, Eleanor Rooseveltről, Egon Ervin Kischről, Käthe Kollwitzról, Kurt Weillről, René Clairről, Heinrich Mannról… A felsorolás még folytatható lenne, de elégedjenek meg azzal, hogy képei a kor művészeti, színházi, irodalmi és politikai életének teljes panorámáját nyújtják. Az ismeretségi körébe került kiemelkedő fotó- géniuszokról is fantasztikus portrésorozatot készített, így láthatjuk viszont képein Edward Steichent, Minor White-ot, Albert Renger- Patzsch-ot. Magyar szemmel nézve különösen értékessé teszi Lotte Jacobi képeit, hogy a húszas-harmincas évek Berlinjében élő magyar személyiségei is feltűnnek művein, mint Moholy-Nagy László, Reismann János, vagy Stefan Lóránt felesége Niura Norskaya. Képei a leghíresebb lapokban jelentek meg ekkoriban, a Berliner Illustrirte Zeitungban, az Uhuban vagy a Münchner Illustrierte Presse- ben.