1999. *.
Kálmán Kata és Hevesy Iván retrospektív kiállítása
Elsőként látható a két alkotó párhuzamos fotós életműve
Hevesy Iván
(Kapuvár, 1893. december 7 - Budapest, 1966. január 29.)
A magyar fényképezés történetének, esztétikájának, technikájának talán legnagyobb hatású tanítója, de a magyar filmtörténetnek is
páratlan nagysága. Emellett szakíró, műfordító, kritikus, fotográfus, művészettörténész, zenetörténész, tanár és a magyar avantgard
egyik fontos alakja, Kálmán Kata férje... Belefér-e egy emberi életbe ennél több?
Kálmán Kata
(Korpona, 1909. április 25 - Budapest, 1978. március 31.)
„Keserves és szépséges arcok, férfiak és nők, gyermekek is, kicsik és nagyobbak, mindegyik elbűvöl a felvétel művészi tökélyével és
megrendít az arcok kifejező erejével. Kálmán Kata fotói a jól látható szegénység ellenére az emberi lét elbitorolhatatlan méltóságát
mondják ki.” – írta Boldizsár Iván a Tiborc-album képeiről.
Mind Hevesy Ivánnal, mind Kálmán Katával kapcsolatban a megélt, végiggondolt, analizált gondolatok helyett számtalan sztereotípia
él. Egyikük a művészettörténész, az író, megszámlálhatatlan fotós és művészeti könyv, tanulmány, cikk szerzője, másikuk a Tiborc
fotósa, portréista, szociófotós. Meglehetősen könnyű dolog lett volna e két sablonnak megfeleltetett kiállítást összerakni. A képek
átnézésekor, az életrajzok megírásakor feltűnt, hogy mennyire összefüggött a két ember élete. Néha párhuzamos szálakon futott:
együtt mentek mindenhová, együtt fényképeztek, élték meg az élményeket, néha pedig kiegészítő módon, amit az egyik nem tett,
tehetett, megcsinálta a másik, ilymódon téve egésszé az amúgy csonka dolgot. Kálmán Katát Hevesy Iván tanította meg fényképezni.
Kata jó tanítványnak bizonyult, hamarosan a mesternek is nagyon össze kellett szednie magát, hogy állja a versenyt. Ivánnak rossz volt
a szeme, képei nagyítását, a labormunkákat Kata végezte el. Iván volt a teoretikusabb elme, ő adott Kata képeinek címet, ő találta ki a
Tiborc-album címét is. Amíg Iván dolgozott, elegendő pénzt keresett, Kata otthon maradhatott, művészi munkáját zavartalanul
végezhette. Amikor 1947-ben Ivánt nyugdíjazták, Katának el kellett mennie dolgozni, kenyeret keresni. Onnantól meggyérült művészi
alkotásainak száma. Két nagyon közeli kapcsolatban lévő, egymás nélkül nem teljes életmű talált egymásra a kiállításban és a
monográfia oldalain.