„Jó ez a csend. Válasz a képekre, válasz a munkára, válasz az életre, amit Farkas Antal Jama él. Hogyan élt volna a múlt században, vagy az azt megelőző korokban? Tévedhetek a válasszal, mégis azt mondom, hogy ugyanígy. Tudom róla, hogy képeivel nemcsak szellemi, hanem fizikai kapcsolatba is kerül. Így él, így néz ki körülötte minden, így kezeli az időt… Számára fontos a szabad mozgás lehetősége, a műfajok közötti átjárás… Leteszi a kamerát és elépakol… Terek jönnek létre, amelyekben relikviák eltűnnek és idővel újra előjönnek. A tereket élettérré változtatja, beszélget a képalkotókkal, legyen az tárgy vagy ember. Együtt él a papundekli emberrel, fogaskerék gyümölccsel, a festett kaláccsal… Időnként kinéz a képből. Abszurd világában megjelenik a humor és az irónia. Egyikkel nevet és könnyed, másikkal rombol és támad. Nekünk szánja nézőknek, hogy választhassunk. Ő exponál és kezdődik az újabb játék…” (Kopek Gábor)