A textilmunkásnő Modotti 1920-ban emigrált családjával az Egyesült Államokba, ahol színésznőként próbált szerencsét. Hollywoodban több filmben szerepelt. 1923-ban Mexikóba költözött Edward Weston amerikai fotográfussal, akinek modellje és tanítványa lett. Modellt állt Diego Riverának és más művészeknek is. 1925-ben Guadalajarában állította ki elöször fotóit Westonnal közösen, aki a következő évben visszatért az Egyesült Államokba, Modotti viszont Mexikóban maradt. Csatlakozott az „El a kezekkel Nicaraguától” bizottsághoz, 1927-ben belépett a Mexikói Kommunista Pártba és lapja, az El Machete fotóriportere lett. Harcolt az Amerikai Antiimperialista Liga soraiban. Munkái a Mexican Life és a Mexican Folkways című lapokban jelentek meg. 1928-ban ismerkedett meg Julio Antonio Mella kubai forradalmárral, akinek élettársa lett. Amikor Mellát 1929 januárjában megölték, Modotti ellen sajtókampány indult, „kommunista kémkedéssel” vádolták. 1930-ban letartóztatták, majd deportálták, amikor megtagadta, hogy a Nemzeti Múzeum hivatalos fotósa legyen. Ebben az időben már nemzetközi hírű művész volt. Weston inspirálta korszaka után egyre közelebb került a valós társadalmi problémákhoz, megkezdődött a forradalmi korszaka, amelyben kora Mexikóját örökítette meg, ahogy ő megfogalmazta, anélkül, hogy „a koloniál templomokat, a vadlovak betörését, a pueblai népviseletet és hasonló szemetet fényképeztem volna, ahogy azt a legtöbb fotós megengedte magának”. Iskolát teremtett a mexikói fotóművészetben, hatása a mai napig érezhető. Berlinben csatlakozott az Unionfoto szakmai egyesülethez, és belépett a Német Kommunista Pártba. 1930-ban a Szovjetunióba utazott, de a Szovjet Kommunista Párt felkérését, hogy fotósként vegyen részt az első ötéves terv munkálataiban, visszautasította. „Nem tudok fényképezni ott, ahol annyi az elvégzendő munka.” Dolgozott a Nemzetközi Vörös Segélynek, több titkos missziót hajtott végre különböző európai országban. 1936-ban a Népfront győzelmekor Spanyolországba ment, és ápolónői testületet szervezett. A köztársaságiak veresége után Franciaországon keresztül – hamis útlevéllel – Mexikóba hajózott. Lázaro Cárdenas mexikói elnök eltörölte az ellene még érvényben lévő kiutasítási parancsot. Mexikóban többek között az El Popularnak dolgozott, segített megszervezni a Giuseppe Garibaldi Antifasiszta Szövetséget, és ismét visszatért a fotografáláshoz is.

Tina Modotti: Kiáltvány a fotográfiáról
Fotósnak tartom magam, semmi másnak. Képeim eltérnek azoktól, amiket általában ebben a műfajban készítenek, mivel én nem művészetet, hanem becsületes fotókat próbálok készíteni, trükkök és ügyeskedések nélkül. A fotósok többsége ezzel szemben „művészi effektusokat” keres vagy más – képzőművészeti – kifejezésmódot utánoz, amiből hibrid termék sikeredik, a mű nem nyeri el azt a legértékesebb vonását, amivel rendelkeznie kellene: a fotográfiai minőséget. Mivel a fotó csakis a jelenben készülhet és csakis arról, ami a kamerával szemben objektíven létezik, a fotográfia a legkielégítőbb eszköz az objektív világ megörökítésére. Ebből származik dokumentatív értéke. Ha ehhez érzékenység és a dolgok megértése kapcsolódik, és főként, ha világosan meghatározzuk a fotográfia helyét a történelmi folyamatban, azt hiszem, az eredmény méltán lesz része a társadalmi termelésnek, amelynek mindannyian részesei vagyunk.