1997. *.
Herendi Péter: Hommage à André Kertész
André Kertész üvegtárgyainak képi újrafogalmazása
KERTÉSZ,
aki sohasem szerette igazán Amerikát, bár élete nagyobb részét ott élte le,
aki élete utolsó éveiben félt a hippiktől, kábítószerárusoktól nyüzsgő, nagy életű Washington Square-en, ahol lakott,
aki nagyon egyedül maradt, miután meghalt felesége Erzsébet,
akinek hallása megromlott, mozgása lelassult. Megöregedett.
Aki körül fokozatosan bezárult a külső világ
és aki ebbe nem nyugodván, egy új világot fedezett fel magának,
ahol otthon volt, ahol nem bánthatták,
ahol biztonsággal vehette elő bármikor addig alig-alig használt fényképezőgépét, egy Polaroidot, ami a legalkalmasabb eszköz
lett az otthoni fotografáláshoz, hiszen nem kellett elvinni az exponált képeket hivatni, nagyíttatni,
ami ott és akkor, abban a helyzetben a legmegfelelőbbnek, sőt az egyetlen megfelelőnek bizonyult.
Ez a világ egy két és fél szobás lakás széles ablakpárkánya New York Cityben, ahol a két éve halott Elizabeth képei,
üvegszobrocskák, virágok, fények és árnyékok – szinte mindig a saját sziluettje – segítségével 1979–1981 között készített
Polaroid fotóiból megszületett a From my Window kötete, amelyet felesége emlékének ajánlott.
Az akkor már nyolcvanas éveinek második felét kezdő Kertész képes volt még egy érvényes, fontos, jelentős, teljesen új
szerzői periódust létrehozni a neki kedves tárgyakból, emléknyomokból polaroidizált képekből. Magának csinálta és mi
kaptuk.
Nem állíthatja senki hogy az album és Arany János Őszikéi, Kapcsos könyve nem egy tőről fakadtak, nem ugyanarról szólnak,
mégha bizonyíthatatlan is direkt kapcsolatuk.
A lakásában volt, lefényképezett tárgyak egy része Kertész halála után, végakaratának megfelelően Magyarországra került, a
szigetbecsei André Kertész Emlékház tulajdonába, a Magyar Fotográfiai Múzeum őrizetébe. Csak megőrizni is nagy dolog, de
szerettük volna, ha ezek a relikviák kegyeleti funkciójukon túl valami új életet is nyerhetnének. Írjon róluk valaki, vagy
kerüljenek ismét egy fényképezőgép objektívje elé – gondoltuk, hátha...
HERENDI
És akkor jött... Herendi Péter,
aki dacára számtalan kiállításának, talán még életében egyszer sem fényképezett valós helyzetet, adott szituációt. Helyette
mindig ő konstruálja fényképezéseinek színtereit, ő választja ki a képeire kerülő objekteket, így építgetve egy nagyon
sajátságos, a hazai fotós életben csak rá jellemző életművet.
Ezt követően már csak egy dolgunk volt:
megszervezni a találkozást Kertész tárgyai és Herendi Péter kamerája közt. Az eredményt a kiállításon és a katalógusban láthatják.
(Kincses Károly)